Évközi 11. hét csütörtök
Szent
Pál gondosan ügyelt arra, hogy a látszatát is elkerülje annak, hogy fizetségért
hirdeti az evangéliumot. Ezért a korintusiaktól nem fogadott el anyagi javakat,
másoktól viszont nem szégyellt kérni, hogy eltarthassa magát. A filippiek pedig
külön megtiszteltetésnek vették és a bensőséges szeretetkapcsolat jeleként
értékelték, hogy ott-tartózkodása idején elfogadta gondoskodásukat. Mert
nemcsak az ajándékozással, hanem az elfogadással is örömet tudunk szerezni, ki
tudjuk fejezni szeretetünket.
A
mai Szentlecke felhívja a figyelmünket arra, hogy a szeretet nem csupán abból
áll, hogy ingyenesen ad, számlálatlanul és feltétel nélkül, de tud elfogadni
is. Aki úgy ad, hogy közben nem válik kiszolgáltatottá, az csak a feleslegéből
adott, vagy üzletelt. Aki viszont szívből adakozik, előbb-utóbb rá fog szorulni
mások adományaira, anyagi és lelki értelemben egyaránt. Ha nehezünkre esik
ajándékot elfogadni, könnyen meglehet, hogy rejtett hatalmi, birtoklási
ösztönünket éljük ki szeretet címén. A szeretetben növekedni nem lehet másképp,
csak az adás és elfogadás kettősségében. A keresztények közti szeretet persze
mérhetetlenül több, mint érdekek és igények kölcsönös érvényesülése. Általa a
Szentháromság egy Isten világába lépünk be, ahol az Atya szüntelenül árasztja
szeretetét, a Szentlelket a Fiúnak, ő pedig elfogadja és visszaadja az Atyának.
Így a kerekesszékhez kötött nagypapa, aki egész életét végigdolgozta a
családjáért, most gyermekei és unokái gondoskodását jó lélekkel elfogadva
növekedhet a szeretetben. A gyerekek és unokák pedig, akik megszokták, hogy
mindig kapnak valamit, most a magatehetetlen öreg hűséges ápolásával növekednek
a szeretetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése