Nagyszombat
A
virrasztás a hűség és állhatatosság kifejezése az élő Isten iránt, tehát
alapvető evangéliumi magatartás. A Húsvét éjszakai virrasztás „minden
vigíliának anyja”, a Szent Háromnap csúcspontja. Ezért semmiféle úgynevezett
lelkipásztori szempont nem indokolhatja, hogy ezt a szent virrasztást délutáni
vagy kora esti időpontban tartsák, amikor a nap még jócskán fenn van az égen –
ebben az esetben nem is lehet virrasztásról beszélni.
A
szertartás a templomon kívül, a tűzoltárnál kezdődik. A tűzoltárt a szabadban
állítják fel, ezzel is jelezve, hogy Urunk megváltó áldozata és dicsőséges
feltámadása nem szakrális helyen történt, hanem a profán térben, amely éppen
őmiatta vált szentté. A tűz megáldása után az új tűz fényével vonul be az
ünneplő közösség a templomba, halad végig a sötét templomhajón, míg a fény a
szentélybe nem ér, s a gyertyát vivő diakónus háromszor egyre magasabb hangon
énekli: „Krisztus világossága!” A lucernárium csúcspontja a Húsvét örömének
meghirdetése, az Exsultet eléneklése. Az esztergomi rítus szerint ennek a
hatalmas áldó imádságnak a keretében, az éneklést bizonyos pontokon
megszakítva, a hívek szeme előtt „szerelte fel” a diakónus a húsvéti gyertyát:
elhelyezte rajta a öt aranyozott tömjénszemet, rákarcolta az évszámot, az Alfát
és az Ómegát – kifejezve ezzel, hogy Krisztusé az idő és az örökkévalóság –,
majd megáldotta, megtömjénezte és meghintette szenteltvízzel, s kezdte osztani
róla a fényt a híveknek. Mire az Exsultet éneklése véget ért, az egész templom
gyertyafényben úszott. Ez az ősi magyar hagyományt őrző megoldás nem nehezen
kivitelezhető, ugyanakkor a mai gyakorlatnál sokkal látványosabb, drámaibb,
kifejezőbb.
Az
olvasmányokat már a Krisztus világosságába vetett hit fényében olvassuk.
Felidézzük Isten csodálatos tetteit, melyet az üdvösségtörténet folyamán
végbevitt: a teremtést, Izrael kiválasztását, az egyiptomi fogságból való
szabadulást, vagyis az első húsvétot, a próféták jövendöléseit, egészen a beteljesedésig,
a keresztség szentségének kiszolgáltatásáig. A mai éjszaka egy titokzatos
emmauszi út, ahol nem egyetlen szentírási szöveg ragyog fel az éjszakában
lámpásként, hanem egyszerre az egész ószövetségi Szentírás fénybe borul a
feltámadt Krisztus jelenléte miatt, aki Mózesen kezdve valamennyi prófétánál
megmagyarázza, ami az Írásokban őróla szól. Csak a Krisztusba vetett hit
fényénél és a kenyértörés eucharisztikus valóságában érthető meg mindez, s
válik nyilvánvalóvá: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy
bemehessen dicsőségébe?”
Az
ősegyház Krisztus feltámadását a legérzékelhetőbben a keresztség Húsvét
éjsza¬kai ünnepi kiszolgáltatásában élte át. A negyvennapos felkészülés után
íme, most elérkezett a szent pillanat, hogy a keresztelendők beletemetkezzenek
Krisztus ha¬lá¬lába, eltemetvén a régi embert, és ve¬le együtt feltámadjanak az
új életre. A liturgia mindig a teljes Egyház cselekvése. Nemcsak a földi, a még
zarándokúton járó Egyház, hanem a mennyei, a dicsőséges Egyház is velünk együtt
ünnepel. A Mindenszentek litániáját énekelve az Egyház teljessége borul le a
Szentháromság egy Isten előtt, és könyörög a keresztelendőkért.
Igen
kifejező a régi esztergomi szertartásrendben, hogy nem az Evangélium, hanem
éppen az új, a beteljesedett életről szóló olvasmány után következett az
életfakasztó forrás megnyitása, a keresztvízszentelés és a szent keresztség
kiszolgáltatása. Hiszen csak a „beavatottak”, vagyis a megkereszteltek,
megbérmáltak és a hittel áldozók „érthetik meg” a maguk teljességében az
Írásokat, mert itt nem összefüggések értelmi felismeréséről van szó csupán,
hanem arról, hogy Jézus Krisztus lángra lobbantja szívünket a Szentlélekkel,
aki a feltámadás Lelke.
Ez
a megvilágosítás és lángra lobbantás végigvonul az Egyház egész történelmén,
valahányszor a Szentlélektől sugalmazott Írásokat a Szentlélek fényénél
értelmezik. Őt jelképezi a tűz, amelyet a mai szertartás kezdetén megáld az
Egyház, hogy erről gyújtsuk meg a húsvéti gyertyát, a Feltámadott jelenlétének
látható jelét, valamint saját gyertyáinkat is, mert bennünk is él és világít a
Jézust feltámasztó Lélek. Majd a keresztkút megáldásakor a tűz mintegy
beleereszkedik a vízbe, e szent jelek által kinyilvánítva, hogy mindnyájan
vízből és Szentlélekből születünk újjá.
Hálát adunk Neked, feltámadott Urunk, ezért a
szent éjszakáért, melynek közepén az emmauszi tanítványok boldog és megrendítő
felismerésével ülhetünk asztalodhoz, de nekünk nem kell visszasietnünk
Jeruzsálembe, mert a szentmisén abban az apostoli közösségben vagyunk, ahol
Péter vezetésével már teljessé vált a hitvallás. Áraszd ránk, kérünk, bőségesen
Húsvétod kegyelmeit, s tégy minket feltámadásod hiteles tanúivá az emberek
között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése