„íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ
bűneit"
Jézus sem keresztelkedése alkalmával, sem nyilvános működése idején, nem mutatkozott be azonnal Istenként. Lassan ébresztette rá hallgatóit fenséges tanításával és hatalmas csodatetteivel erre az igazságra. Szent Máté és Szent Lukács az evangéliumukat, Jézust emberi születésének elbeszélésével kezdik. Máté csak az első fejezetben jegyzi fel Péter hitvallását: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia". (Mt 16,) Szent János Jézus isteni személyiségével kezdi evangéliumát. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél" (Jn 1, 1-2) Ő az Atya tökéletes önismerete, aki az isteni értelem síkján születik. Kezdettől fogva úgy akarta az Atya, hogy majd a világ teremtésekor már Ő legyen a teremtmények ősmintája, de nem isteni alakjában, hanem a majdani emberi természetével: lelke a szellemek, teste az anyagok mintája. Aztán az emberiség történetének egy pontján a megtestesülés meg is történt: „Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal". (Jn 1, 14) János tehát gyönyörű nyitányt nyújt olvasóinak, hogy a krisztusi történet minden szavát ennek világosságában lássa és értse mindenki. János apostol előbb Keresztelő János tanítványa volt. Valószínűleg ő is ugyanúgy gondolkodott, mint a többi ember: a Keresztelő bizonyára a Messiás. Aztán az ő megnyilatkozásaiból megtanulta az igazságot: „Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: Nem én vagyok a Krisztus".(Jn 1, 20) Aztán így nyilatkozott: „a pusztában kiáltó szava vagyok: Tegyétek egyenessé az Úr útját!" (23) Mert „én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam, jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó"(26-27) Aztán kifejti azt is, miért olyan nagy méltóság Ő: „Aki utánam, jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én" (Jn 1, 15) Ezt a mai szakaszban meg is ismétli:Ő az, akiről mondtam, utánam, jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel." (30-31) Mit állít ezzel János? Hiszen ő már hat hónapos magzat volt, amikor Jézus fogantatott. Nyilván Jézus isteni személyére utal, aki öröktől fogva van. Elfogadható mindenki számára a Keresztelő tanúságtétele? „János tanúságot tett és azt mondta: Láttam, hogy a Lélek, mint galamb leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, Ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia"(32-34) Aztán negyven nap múlva Jézus arrafelé sétált. A Keresztelő pedig észrevette, és így szólt:„íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét"(1,29) Ezzel meghirdeti, hogy beteljesedett az ősevangélium, amit Isten a bűnbánó ősszülőknek adott: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod". (Ter 3, 15) Egykor a Fiúisten isteni alakjában győzött a sátánon, most pedig emberi alakjában, teste szenvedéseivel és halálával fog újra győzni. Mi pedig, most élő hívek, a Biblia évében János apostol gyönyörű nyitányának fényében boldogan olvassuk az egész Bibliát: minden sora Jézusról, az Isten Fiáról szól.
Jézus sem keresztelkedése alkalmával, sem nyilvános működése idején, nem mutatkozott be azonnal Istenként. Lassan ébresztette rá hallgatóit fenséges tanításával és hatalmas csodatetteivel erre az igazságra. Szent Máté és Szent Lukács az evangéliumukat, Jézust emberi születésének elbeszélésével kezdik. Máté csak az első fejezetben jegyzi fel Péter hitvallását: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia". (Mt 16,) Szent János Jézus isteni személyiségével kezdi evangéliumát. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél" (Jn 1, 1-2) Ő az Atya tökéletes önismerete, aki az isteni értelem síkján születik. Kezdettől fogva úgy akarta az Atya, hogy majd a világ teremtésekor már Ő legyen a teremtmények ősmintája, de nem isteni alakjában, hanem a majdani emberi természetével: lelke a szellemek, teste az anyagok mintája. Aztán az emberiség történetének egy pontján a megtestesülés meg is történt: „Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal". (Jn 1, 14) János tehát gyönyörű nyitányt nyújt olvasóinak, hogy a krisztusi történet minden szavát ennek világosságában lássa és értse mindenki. János apostol előbb Keresztelő János tanítványa volt. Valószínűleg ő is ugyanúgy gondolkodott, mint a többi ember: a Keresztelő bizonyára a Messiás. Aztán az ő megnyilatkozásaiból megtanulta az igazságot: „Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: Nem én vagyok a Krisztus".(Jn 1, 20) Aztán így nyilatkozott: „a pusztában kiáltó szava vagyok: Tegyétek egyenessé az Úr útját!" (23) Mert „én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam, jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó"(26-27) Aztán kifejti azt is, miért olyan nagy méltóság Ő: „Aki utánam, jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én" (Jn 1, 15) Ezt a mai szakaszban meg is ismétli:Ő az, akiről mondtam, utánam, jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel." (30-31) Mit állít ezzel János? Hiszen ő már hat hónapos magzat volt, amikor Jézus fogantatott. Nyilván Jézus isteni személyére utal, aki öröktől fogva van. Elfogadható mindenki számára a Keresztelő tanúságtétele? „János tanúságot tett és azt mondta: Láttam, hogy a Lélek, mint galamb leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, Ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia"(32-34) Aztán negyven nap múlva Jézus arrafelé sétált. A Keresztelő pedig észrevette, és így szólt:„íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét"(1,29) Ezzel meghirdeti, hogy beteljesedett az ősevangélium, amit Isten a bűnbánó ősszülőknek adott: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod". (Ter 3, 15) Egykor a Fiúisten isteni alakjában győzött a sátánon, most pedig emberi alakjában, teste szenvedéseivel és halálával fog újra győzni. Mi pedig, most élő hívek, a Biblia évében János apostol gyönyörű nyitányának fényében boldogan olvassuk az egész Bibliát: minden sora Jézusról, az Isten Fiáról szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése