Évközi 2 hét csütörtök
1Sám 18, 6-9; 19, 1-7; Mk 3, 7-12
„Ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked”
Dávidot győzelme a filiszteus Góliát ellen egy csapásra népszerűvé tette. Csinos volt, fiatal, az asszonyokból és leányokból álló tánckar érthető örömmel állt melléje. Amit énekeltek nem számszerűen volt igaz, hiszen ebben az ütközetben egyetlen embert győzött le Dávid, de amit ki akartak fejezni megállapításukkal, az megállta helyét. Saul már többször győzedelmeskedett a filiszteusok felett, ezer ellenségen bizonnyal diadalmaskodott. Dávid győzelme kiiktatta az ütközetet, a filiszteusok ugyan elmenekültek Góliát halálát látva, de elmaradt a tömeges öldöklés, és ez a zsidóknak kedvezett. Végső sorban tehát igazat énekeltek. De az is lehet, hogy a nép megsejtette Dávid későbbi karrierjét, és ezt előlegezte meg legfrissebb kedvencének. Saul azonban már kapott figyelmeztetést Sámuel prófétától, hogy nem hajtotta végre pontosan Isten utasításait egy büntetőhadjáratban, érezhette, hogy Isten elfordult tőle. Bánthatta ez a súlyos megkülönböztetés királyi és férfiúi büszkeségét is, és hát a megsértett büszkeség igen rossz tanácsadó. „Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot” (19, 1) Nekünk, az Újszövetség népének ez igen meghökkentő fordulat. Senkinek nincsen joga életet elvenni féltékenységből. Tudjuk, hogy még legnagyobb ellenségeinket. Sem szabad megölnünk. A keresztényüldözés idején sem tehették meg a keresztények, hogy az üldözéseket, elrendelő császárokat megöljék, a tegnapi nap egyik szent vértanúja, Sebestyén, a császár testőrtisztje volt. Amikor kitudódott, hogy keresztény, fához kötözve több nyílvesszőt belelőttek a testébe, aztán holtnak vélték, és belelökték a város szemétgödrébe. Egy keresztény asszony azonban észrevette, hogy él, kihúzta és ápolta sebeit. Ő aztán egészségesen visszament a császári palotába. A lépcsőház kanyarjában találkozott a császárral. Az előbb halálra rémült a halottnak vélt tisztjét látva,de amikor Sebestyén keményen szemébe mondta az igazságot, hogy a keresztények a legjobb alattvalói, ostoba dolog üldözni és kivégeztetni őket, újra elfogatta és megölette. A tisztje még csak nem is védekezett. Saul azonban lelkifurdalás nélkül kiadta a parancsot Dávid meggyilkolására. Nem tudta talán, hogy a fia, Jonatán, testi-lelki jó barátja Dávidnak, Jonatán aztán figyelmeztette Dávidot, aki keserűen panaszkodott barátjának és segítségét kérte. A király fia okos szóval kelt barátja védelmére: „Ne vétkezz király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked. Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: láttad és örültél. Miért vétkeznél hát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el? Amikor ezt Saul hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött és megesküdött: Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni. Erre Jonatán előhívatta Dávidot, és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt” (4-7)„Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni” – mondja Jézus (Mt 5, 9)
1Sám 18, 6-9; 19, 1-7; Mk 3, 7-12
„Ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked”
Dávidot győzelme a filiszteus Góliát ellen egy csapásra népszerűvé tette. Csinos volt, fiatal, az asszonyokból és leányokból álló tánckar érthető örömmel állt melléje. Amit énekeltek nem számszerűen volt igaz, hiszen ebben az ütközetben egyetlen embert győzött le Dávid, de amit ki akartak fejezni megállapításukkal, az megállta helyét. Saul már többször győzedelmeskedett a filiszteusok felett, ezer ellenségen bizonnyal diadalmaskodott. Dávid győzelme kiiktatta az ütközetet, a filiszteusok ugyan elmenekültek Góliát halálát látva, de elmaradt a tömeges öldöklés, és ez a zsidóknak kedvezett. Végső sorban tehát igazat énekeltek. De az is lehet, hogy a nép megsejtette Dávid későbbi karrierjét, és ezt előlegezte meg legfrissebb kedvencének. Saul azonban már kapott figyelmeztetést Sámuel prófétától, hogy nem hajtotta végre pontosan Isten utasításait egy büntetőhadjáratban, érezhette, hogy Isten elfordult tőle. Bánthatta ez a súlyos megkülönböztetés királyi és férfiúi büszkeségét is, és hát a megsértett büszkeség igen rossz tanácsadó. „Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot” (19, 1) Nekünk, az Újszövetség népének ez igen meghökkentő fordulat. Senkinek nincsen joga életet elvenni féltékenységből. Tudjuk, hogy még legnagyobb ellenségeinket. Sem szabad megölnünk. A keresztényüldözés idején sem tehették meg a keresztények, hogy az üldözéseket, elrendelő császárokat megöljék, a tegnapi nap egyik szent vértanúja, Sebestyén, a császár testőrtisztje volt. Amikor kitudódott, hogy keresztény, fához kötözve több nyílvesszőt belelőttek a testébe, aztán holtnak vélték, és belelökték a város szemétgödrébe. Egy keresztény asszony azonban észrevette, hogy él, kihúzta és ápolta sebeit. Ő aztán egészségesen visszament a császári palotába. A lépcsőház kanyarjában találkozott a császárral. Az előbb halálra rémült a halottnak vélt tisztjét látva,de amikor Sebestyén keményen szemébe mondta az igazságot, hogy a keresztények a legjobb alattvalói, ostoba dolog üldözni és kivégeztetni őket, újra elfogatta és megölette. A tisztje még csak nem is védekezett. Saul azonban lelkifurdalás nélkül kiadta a parancsot Dávid meggyilkolására. Nem tudta talán, hogy a fia, Jonatán, testi-lelki jó barátja Dávidnak, Jonatán aztán figyelmeztette Dávidot, aki keserűen panaszkodott barátjának és segítségét kérte. A király fia okos szóval kelt barátja védelmére: „Ne vétkezz király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked. Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: láttad és örültél. Miért vétkeznél hát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el? Amikor ezt Saul hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött és megesküdött: Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni. Erre Jonatán előhívatta Dávidot, és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt” (4-7)„Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni” – mondja Jézus (Mt 5, 9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése