„Krisztus, azonban mint a jövendő javak főpapja
jelent meg”
Krisztus sokkal jelentősebb főpap, mint az ószövetség főpapjai. Ezt mutatja be Szent Pál levélrészlete. Tulajdonképpen arra mutat rá, hogy már az Ószövetség megkötése is igen komoly lépés volt az üdvtörténetben. Isten az ősbűn miatt bezárt mennyországot megmutatta Mózesnek, és megparancsolta, hogy a mennyei szentély hű mását építse fel a zsidók tábora mellett. Belépni azonban tilos volt, jelezve, hogy a mennyország zárva van. A szent sátornak két szobája volt: az elsőt szentélynek nevezték, a belsőt szentek szentjének. Az első berendezése ez volt: az elválasztó függöny előtt állt a hét karú mécses tartó, a jobbról az illatáldozat oltára, balról a kitett kenyerek asztala. Ide naponta kétszer, reggel és estefelé, bement a szolgálatos pap, és tömjént szórt az illatoltárra. Az Ószövetség főpapjai nagy kiváltságként kapták a jogot ahhoz, hogy a földi szent sátor legfontosabb részébe, a szentek szentjébe is beléphettek. Igaz, ezt évente egyszer tehették meg, az engesztelés nagy napján, miután önmagukért és a rájuk bízott zsidó közösségért bemutatták a bűnért való áldozatot. A szentek szentjében állt a szövetség ládája. Fedőlapja aranylemez volt. Két angyalszobor állt rajta. Köztük mennyei fény ragyogott, a Kebód Jahveh, az Isten dicsősége. Jézus soha nem lépett be a szent sátorba. Tartotta a törvényt, hogy oda csak az áronita papok mehetnek be.Viszont amikor a kereszten kilehelte lelkét, feláldozta önmagát:„íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste” (Mt 27, 51-52) Így jelezte Jézus, hogy halálával legyőzte a halált, kinyitotta a mennyországot, Ő majd ünnepélyesen bevonul oda, Atyja trónján foglal helyet.„Krisztus, azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, Nem is a bakok és borjak vére által, hanem a saját vére által Ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett”(Zsid 9, 11-12) Amennyivel nagyobb érték a mennyei szentély a földi másától, annyival rangosabb Jézus, az örök főpap az áronitáknál. „Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtelen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk! (13-14) Jézus engedelmes szenvedésével és halálával, túláradó érdemmel megfizetett azért, hogy bevonulhatott emberi testében az örök szentélybe, és ott emberként is elfoglalhatta trónját Atyjának jobbján. Halála ugyanígy örök megváltás lett minden ember számára, aki hitével és szeretetével igyekszik teljesíteni a mennyei Atya rá vonatkozó akaratát.
Krisztus sokkal jelentősebb főpap, mint az ószövetség főpapjai. Ezt mutatja be Szent Pál levélrészlete. Tulajdonképpen arra mutat rá, hogy már az Ószövetség megkötése is igen komoly lépés volt az üdvtörténetben. Isten az ősbűn miatt bezárt mennyországot megmutatta Mózesnek, és megparancsolta, hogy a mennyei szentély hű mását építse fel a zsidók tábora mellett. Belépni azonban tilos volt, jelezve, hogy a mennyország zárva van. A szent sátornak két szobája volt: az elsőt szentélynek nevezték, a belsőt szentek szentjének. Az első berendezése ez volt: az elválasztó függöny előtt állt a hét karú mécses tartó, a jobbról az illatáldozat oltára, balról a kitett kenyerek asztala. Ide naponta kétszer, reggel és estefelé, bement a szolgálatos pap, és tömjént szórt az illatoltárra. Az Ószövetség főpapjai nagy kiváltságként kapták a jogot ahhoz, hogy a földi szent sátor legfontosabb részébe, a szentek szentjébe is beléphettek. Igaz, ezt évente egyszer tehették meg, az engesztelés nagy napján, miután önmagukért és a rájuk bízott zsidó közösségért bemutatták a bűnért való áldozatot. A szentek szentjében állt a szövetség ládája. Fedőlapja aranylemez volt. Két angyalszobor állt rajta. Köztük mennyei fény ragyogott, a Kebód Jahveh, az Isten dicsősége. Jézus soha nem lépett be a szent sátorba. Tartotta a törvényt, hogy oda csak az áronita papok mehetnek be.Viszont amikor a kereszten kilehelte lelkét, feláldozta önmagát:„íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste” (Mt 27, 51-52) Így jelezte Jézus, hogy halálával legyőzte a halált, kinyitotta a mennyországot, Ő majd ünnepélyesen bevonul oda, Atyja trónján foglal helyet.„Krisztus, azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, Nem is a bakok és borjak vére által, hanem a saját vére által Ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett”(Zsid 9, 11-12) Amennyivel nagyobb érték a mennyei szentély a földi másától, annyival rangosabb Jézus, az örök főpap az áronitáknál. „Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtelen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk! (13-14) Jézus engedelmes szenvedésével és halálával, túláradó érdemmel megfizetett azért, hogy bevonulhatott emberi testében az örök szentélybe, és ott emberként is elfoglalhatta trónját Atyjának jobbján. Halála ugyanígy örök megváltás lett minden ember számára, aki hitével és szeretetével igyekszik teljesíteni a mennyei Atya rá vonatkozó akaratát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése