Isten Országa a Bibliában
Iszonyatos gondokkal küszködik az emberiség. Minden tisztességes ember megoldást keres a bajok orvoslására. Ezt teszem én is. Mivel magyar ferences szerzetespap vagyok, és számomra mindhárom fogalom nagyon fontos, hitem és tudásom szerint gondolkodom erről az égető problémáról is. A Szentírás Isten könyve, Isten írott üzenete az emberiséghez. Számomra ez szabja meg a keresés forrását és kereteit. Jézus Krisztusnak vitapartnereihez intézett figyelmeztetését idézem: „Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam, ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen”. (Jn 5,39-40) Jézus Krisztus nyomán indulunk keresésünkben. Ő tovább irányítja tekintetünket: „Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem”. (Jn 5,30) Jézus az Atya küldötte. Nyilvános működése kezdetén a názáreti zsinagógában Izajás próféta könyvtekercsét fogja kezében és olvassa a következő sorokat: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét”. (Iz 61,1-2; 29,18; 58,6) (Lk 4,18-19) Milyen felemelő program! Akik addig vezetők voltak, a saját hatalmukat és gazdagodásukat szolgálták, ennek rendeltek alá mindent, gyakorlatilag elszedték a kiszolgáltatottak vagyonát részint kivetett adókkal, részint közönséges erőszakkal. Isten ezért időnként keményen büntetett, rendet teremtett, de az emberiség igazán a mai napig sem tudott kikeveredni ebből a mindig újraéledő csapdából. Jézus Názáretből Galilea tartomány tájait járta be. Szent Márk evangélista szerint így kezdte tanítását: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk1,15) Mai magyar nyelven ez így hangzik: Elérkezett hozzátok Isten országa, amelyben újra Ő irányítja az emberek életét, Ő lesz az Uralkodó. Ez az evangélium, vagyis az örömhír, mert az Isten országa az igazság és a szeretet szellemétől áthatott közösségi élet. Ezért forduljatok Isten felé, igazodjatok az Ő irányításához. Higgyétek el, hogy ez az emberiség egyetlen útja a viszonylagos földi és az abszolút örök boldogsághoz. Akkoriban a világ népeinek legnagyobb része bálványimádó volt, ami gyakorlatilag a sátán imádását jelentette. Nagy kivétel volt magyar népünk következetes egyistenhite. Isten egy négyezer éve élt bálványimádó család hatvan éves férfitagját tisztelte meg hívó szavával, mondta el neki látomásban, hogy a bálványok tehetetlen anyagdarabok, az Isten viszont láthatatlan, végtelen, örök valóság. Ő az Élő Isten. Ábrahám hitt neki, és elfogadta ígéreteit: utódait nagy néppé teszi, és belőlük születik majd az egész emberiség Megváltója is. Az összes többi néphez hasonlóan Ábrahám is tudott az emberi nem eredetéről, az ősszülők bűnéről, Istentől való elszakadásukról, majd a bűnbánatuk után kapott ős-evangéliumról: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod”: (Ter 3,15) Ábrahám tehát kellett hogy jól értse a Megváltó eljövetelét, örömnek tartsa, hogy nemzetéből születik a földre, és kiragadja a népeket a sátán birodalmából, és visszavezesse őket Isten országába. Ábrahám népéből meg is született a Megváltó, aki nagykorúságot elérve hirdette meg, hogy elérkezett az Isten országa. Izrael népe a Sínai hegy alatt megkötött Ószövetség alapján Isten különleges népe volt. Ezt a zsidó nép zsoltárban mindig imádkozta: „Király lett az Úr! Fölségbe öltözött”. (Zsolt 93,1) Jézus mégis nekik is üzeni:„Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Elközelgett a mennyek országa”.(Mt 10,6-7)
Iszonyatos gondokkal küszködik az emberiség. Minden tisztességes ember megoldást keres a bajok orvoslására. Ezt teszem én is. Mivel magyar ferences szerzetespap vagyok, és számomra mindhárom fogalom nagyon fontos, hitem és tudásom szerint gondolkodom erről az égető problémáról is. A Szentírás Isten könyve, Isten írott üzenete az emberiséghez. Számomra ez szabja meg a keresés forrását és kereteit. Jézus Krisztusnak vitapartnereihez intézett figyelmeztetését idézem: „Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam, ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen”. (Jn 5,39-40) Jézus Krisztus nyomán indulunk keresésünkben. Ő tovább irányítja tekintetünket: „Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem”. (Jn 5,30) Jézus az Atya küldötte. Nyilvános működése kezdetén a názáreti zsinagógában Izajás próféta könyvtekercsét fogja kezében és olvassa a következő sorokat: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét”. (Iz 61,1-2; 29,18; 58,6) (Lk 4,18-19) Milyen felemelő program! Akik addig vezetők voltak, a saját hatalmukat és gazdagodásukat szolgálták, ennek rendeltek alá mindent, gyakorlatilag elszedték a kiszolgáltatottak vagyonát részint kivetett adókkal, részint közönséges erőszakkal. Isten ezért időnként keményen büntetett, rendet teremtett, de az emberiség igazán a mai napig sem tudott kikeveredni ebből a mindig újraéledő csapdából. Jézus Názáretből Galilea tartomány tájait járta be. Szent Márk evangélista szerint így kezdte tanítását: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk1,15) Mai magyar nyelven ez így hangzik: Elérkezett hozzátok Isten országa, amelyben újra Ő irányítja az emberek életét, Ő lesz az Uralkodó. Ez az evangélium, vagyis az örömhír, mert az Isten országa az igazság és a szeretet szellemétől áthatott közösségi élet. Ezért forduljatok Isten felé, igazodjatok az Ő irányításához. Higgyétek el, hogy ez az emberiség egyetlen útja a viszonylagos földi és az abszolút örök boldogsághoz. Akkoriban a világ népeinek legnagyobb része bálványimádó volt, ami gyakorlatilag a sátán imádását jelentette. Nagy kivétel volt magyar népünk következetes egyistenhite. Isten egy négyezer éve élt bálványimádó család hatvan éves férfitagját tisztelte meg hívó szavával, mondta el neki látomásban, hogy a bálványok tehetetlen anyagdarabok, az Isten viszont láthatatlan, végtelen, örök valóság. Ő az Élő Isten. Ábrahám hitt neki, és elfogadta ígéreteit: utódait nagy néppé teszi, és belőlük születik majd az egész emberiség Megváltója is. Az összes többi néphez hasonlóan Ábrahám is tudott az emberi nem eredetéről, az ősszülők bűnéről, Istentől való elszakadásukról, majd a bűnbánatuk után kapott ős-evangéliumról: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod”: (Ter 3,15) Ábrahám tehát kellett hogy jól értse a Megváltó eljövetelét, örömnek tartsa, hogy nemzetéből születik a földre, és kiragadja a népeket a sátán birodalmából, és visszavezesse őket Isten országába. Ábrahám népéből meg is született a Megváltó, aki nagykorúságot elérve hirdette meg, hogy elérkezett az Isten országa. Izrael népe a Sínai hegy alatt megkötött Ószövetség alapján Isten különleges népe volt. Ezt a zsidó nép zsoltárban mindig imádkozta: „Király lett az Úr! Fölségbe öltözött”. (Zsolt 93,1) Jézus mégis nekik is üzeni:„Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: Elközelgett a mennyek országa”.(Mt 10,6-7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése