Évközi 4. hét péntek
Sir 47, 2-13; Mk 6, 14-29
„Mert mint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál”
Talán furcsának tűnik, hogy a királyokról elnevezett könyvek szövege között az Egyház egy bölcsességi könyvből veszi az olvasmányt. Mindig így történik, hogy fontos, hős és szent életű zsidó kiválóságok életét lezárva a bölcsességi irodalomból idéz róluk szóló szent és költői ihletésű dicshimnuszt.Ez történik Dávid király dicsértére is. Jézus, Sirák fiának könyve utolsó a bölcsességi irodalomban. Írója Kr.e. 132-ben költözött Egyiptomba, hogy ott fordítsa görög nyelvre nagyapja bölcsességről szóló írásait. Akarta ugyanis a görög bölcselet művelői elé tárni az isteni bölcsességet. A görögök a kegyelem nélkül művelhető legrangosabb tudományt, a bölcseletet tartották a legfontosabb, legrangosabb emberi műnek, mivel a természettudományok rendszerező tevékenységén túl az elvonással művelhető matematikát is felül tudták múlni vele. Ezt a tudományágat már a mennyiség sem érdekelte, csupán a dolgok lényegére figyelt. A zsidó bölcsességi irodalom viszont a bölcsesség erényét gyakorolta, és mutatta be, mint Isten egyik fontos segítőtársát a teremtésben, Az emberek mindenapjában is olyan fontos tanácsadóként jellemzi, amely megkönnyíti a gondolkodó ember helyzetét, ellátja gyakorlati útmutatással, hogy hogyan lehet Istent leginkább szolgálni, és így az üdvösségre alkalmas érdemeket szerezni. A bölcsesség erénye ugyanis az az állandó készség, amellyel könnyen és gyorsan eldönthető, tetteink miként szolgálják az üdvösséget, az örök célt. Dávid dicséretét zengi tehát Jézus, Sirák fia, azaz unokája. Elsőnek kiemeli általános ítélettel, hogy Dávid különb volt minden más zsidónál: „Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál”(2) Amit a zsidó nagyoknak hangsúlyozott Isten küldetésük kezdetén, amivel Dávid fiát és utódját a trónon elsősorban biztatta, róla is ezt említi a késői bölcs: Férfi volt, bátor és erős: „Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kis bárányaival.”(3) Nem ijedt meg a nagy és veszedelmes ragadozó állatoktól. Pedig tudjuk, hogy a magyar vaddisznó is milyen félelmetes ellenfél, ha egy ember kényszerül vele élet-halál harcra.Rendkívüli harckészségét dicséri ezután:„Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népétől a gyalázatot, amikor fölemelte a kezét,s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot, mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit és felmagasztalja népe szarvát”(4-6) Íme, a bölcs azt az alapvető tanítást is tudja Istennel kapcsolatban, hogy Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem állandó isteni tevékenységgel tartja létbe, és ő adja az összes erőnek a hatékonyságot is. A zsidó nép legkeményebb és állandó ellenségei a filiszteusok voltak. Dávid érdeme, hogy ezeket és a többi szomszédot véglegesen legyőzte, és népének békét teremtett: „Letiporta az ellenséget köröskörül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat mind a mai napig és letöre a szarvukat örökre”(8) Legfontosabb tette azonban Isten közvetlen szolgálata volt.Az áldozatok bemutatásánál nemcsak jelen volt, de egész lélekkel dicsérte Urát, az ünnepeket külön fénnyel rendezte meg, és zsoltárait énekelték akkor és az óta is immár háromezer éve” Az Úr megtisztította bűneitől, és felmagasztalta szarvát örökre”(13)
Sir 47, 2-13; Mk 6, 14-29
„Mert mint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál”
Talán furcsának tűnik, hogy a királyokról elnevezett könyvek szövege között az Egyház egy bölcsességi könyvből veszi az olvasmányt. Mindig így történik, hogy fontos, hős és szent életű zsidó kiválóságok életét lezárva a bölcsességi irodalomból idéz róluk szóló szent és költői ihletésű dicshimnuszt.Ez történik Dávid király dicsértére is. Jézus, Sirák fiának könyve utolsó a bölcsességi irodalomban. Írója Kr.e. 132-ben költözött Egyiptomba, hogy ott fordítsa görög nyelvre nagyapja bölcsességről szóló írásait. Akarta ugyanis a görög bölcselet művelői elé tárni az isteni bölcsességet. A görögök a kegyelem nélkül művelhető legrangosabb tudományt, a bölcseletet tartották a legfontosabb, legrangosabb emberi műnek, mivel a természettudományok rendszerező tevékenységén túl az elvonással művelhető matematikát is felül tudták múlni vele. Ezt a tudományágat már a mennyiség sem érdekelte, csupán a dolgok lényegére figyelt. A zsidó bölcsességi irodalom viszont a bölcsesség erényét gyakorolta, és mutatta be, mint Isten egyik fontos segítőtársát a teremtésben, Az emberek mindenapjában is olyan fontos tanácsadóként jellemzi, amely megkönnyíti a gondolkodó ember helyzetét, ellátja gyakorlati útmutatással, hogy hogyan lehet Istent leginkább szolgálni, és így az üdvösségre alkalmas érdemeket szerezni. A bölcsesség erénye ugyanis az az állandó készség, amellyel könnyen és gyorsan eldönthető, tetteink miként szolgálják az üdvösséget, az örök célt. Dávid dicséretét zengi tehát Jézus, Sirák fia, azaz unokája. Elsőnek kiemeli általános ítélettel, hogy Dávid különb volt minden más zsidónál: „Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál”(2) Amit a zsidó nagyoknak hangsúlyozott Isten küldetésük kezdetén, amivel Dávid fiát és utódját a trónon elsősorban biztatta, róla is ezt említi a késői bölcs: Férfi volt, bátor és erős: „Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kis bárányaival.”(3) Nem ijedt meg a nagy és veszedelmes ragadozó állatoktól. Pedig tudjuk, hogy a magyar vaddisznó is milyen félelmetes ellenfél, ha egy ember kényszerül vele élet-halál harcra.Rendkívüli harckészségét dicséri ezután:„Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népétől a gyalázatot, amikor fölemelte a kezét,s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot, mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit és felmagasztalja népe szarvát”(4-6) Íme, a bölcs azt az alapvető tanítást is tudja Istennel kapcsolatban, hogy Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem állandó isteni tevékenységgel tartja létbe, és ő adja az összes erőnek a hatékonyságot is. A zsidó nép legkeményebb és állandó ellenségei a filiszteusok voltak. Dávid érdeme, hogy ezeket és a többi szomszédot véglegesen legyőzte, és népének békét teremtett: „Letiporta az ellenséget köröskörül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat mind a mai napig és letöre a szarvukat örökre”(8) Legfontosabb tette azonban Isten közvetlen szolgálata volt.Az áldozatok bemutatásánál nemcsak jelen volt, de egész lélekkel dicsérte Urát, az ünnepeket külön fénnyel rendezte meg, és zsoltárait énekelték akkor és az óta is immár háromezer éve” Az Úr megtisztította bűneitől, és felmagasztalta szarvát örökre”(13)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése