Évközi 4. hét szerda
2Sám 24, 2. 9-17; Mk 6, 1-6
„Ám a nép megszámlálása után bántotta Dávidot lelkiismerete”
A keleti ember nem úgy gondolkodik, mint a nyugati. A mai történetet így vezeti be a Szentírás: „Majd ismét felgerjedt az Úr haragja Izrael ellen, s azért arra ingerelte közöttük Dávidot, hogy adja ki a parancsot: Eredj, számláld meg Izraelt és Júdát”(2Sám 24, 1)
Itt a szöveghű magyar fordításban úgy érzékeljük, hogy Isten haragja ösztönözte a népszámlálást. Pedig fordítva történt: Isten haragja azért kelt föl Dávid ellen, mert őt feszegette a gőg, hogy jó lenne pontosan tudni milyen nagy nemzetnek az uralkodója, vagyok; hány erős vitézem van országomban, milyen büszkén gondolhatok arra, senki nem mer már megtámadni, mert nincsen esélye ellenem a győzelemre. Dávid tehát egyre jobban belelovalta magát saját királyi nagyságának fennhéjázó bámulatába.„Meg is hagyta a király Joábnak, serege vezérének: Járd be Izrael valamennyi törzsét Dántól Beersebáig és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a számát.” (2) a népszámlálást tehát serege fővezérének kötelességévé teszi. Jól mutatja ez is, hogy első célja a katonaköteles, harcképes férfiak összeírása. Ők számítanak igazi alapnak nagyratörő célok megvalósításához. A fővezérnek nem kenyere a számolgatás. Ezért is tiltakozik a megbízatás ellen, meg azért is, mert sejti, hogy a király nem egyszerűen tudni akarja alattvalói számát, hanem dicsekedni, népiesebben hencegni akar önmaga és alattvalói, no meg ellenségei előtt. „Azt mondta erre Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened népedet, bármekkora is most, tegye meg százannyivá uram, a király színe előtt, de mit akar uram, a király ezzel a dologgal?” (3) A király azonban nem változtatta meg szándékát, nem érezte meg, hogy trónja földi támasza is érzi, valami szokatlan vágy dagasztja Dávid keblét, aminek nem lesz jó vége. A parancs tehát él, a fővezérnek és vezéreinek indulniuk kell. Északon, Dán törzsének birtokán kezdték a népszámlálást. Ezt a kezdeti műveletet nagyon részletesen leírja a Biblia, de a közbülső törzseket nem részletezi. Csupán Juda szállásbirtokának legdélibb vidékét említi, ezzel jelzi, hogy a király parancsának pontosan eleget tettek ”Erre Joáb átadta a királynak a nép összeírásának eredményét, amely szerint Izraelben nyolcszázezer kardforgató erős férfi, Júdában meg ötszázezer harcos akadt.”(9)(Izrael állam tíz, Júda pedig két törzs szövetségét jelenti) Ekkor felébredt Dávid lelkiismerete.Rádöbbent, hogy hiúságának volt szüksége a népszámlálásra. A nép nem az övé, nem ő az igazi király, hanem Isten. Övé az egymillió háromszázezer harcos.Talán eszébe jutott kamasz önmaga, amikor eleven hittel mondta a hencegő filiszteus Góliátnak:„Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én, pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevében megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél”(1Sám 17,45) Egyszál egymaga győzte le Góliátot, és futamította meg a hatalmas filiszteus hadsereget. Másnap reggel Gád próféta hozta Isten üzenetét: Válassz: „Vagy hét esztendeig éhinségnek kell jönnie országodra, vagy három hónapig menekülnöd kell ellenségeid elől, vagy pedig hám napig döghalálnak kell lennie földeden”(2Sám 24, 13) Dávid válasza:„Nagyon szorongok, de jobb az Úr kezébe esnem, mert nagy az ő irgalmassága, mint az emberekébe”(14)Három napos iszonyú járvánnyal fizetett a nép királya gőgjéért. Most vajon mire számíthatnak vezetőink? Reméljük, helyettük nem a nép fizet.
2Sám 24, 2. 9-17; Mk 6, 1-6
„Ám a nép megszámlálása után bántotta Dávidot lelkiismerete”
A keleti ember nem úgy gondolkodik, mint a nyugati. A mai történetet így vezeti be a Szentírás: „Majd ismét felgerjedt az Úr haragja Izrael ellen, s azért arra ingerelte közöttük Dávidot, hogy adja ki a parancsot: Eredj, számláld meg Izraelt és Júdát”(2Sám 24, 1)
Itt a szöveghű magyar fordításban úgy érzékeljük, hogy Isten haragja ösztönözte a népszámlálást. Pedig fordítva történt: Isten haragja azért kelt föl Dávid ellen, mert őt feszegette a gőg, hogy jó lenne pontosan tudni milyen nagy nemzetnek az uralkodója, vagyok; hány erős vitézem van országomban, milyen büszkén gondolhatok arra, senki nem mer már megtámadni, mert nincsen esélye ellenem a győzelemre. Dávid tehát egyre jobban belelovalta magát saját királyi nagyságának fennhéjázó bámulatába.„Meg is hagyta a király Joábnak, serege vezérének: Járd be Izrael valamennyi törzsét Dántól Beersebáig és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a számát.” (2) a népszámlálást tehát serege fővezérének kötelességévé teszi. Jól mutatja ez is, hogy első célja a katonaköteles, harcképes férfiak összeírása. Ők számítanak igazi alapnak nagyratörő célok megvalósításához. A fővezérnek nem kenyere a számolgatás. Ezért is tiltakozik a megbízatás ellen, meg azért is, mert sejti, hogy a király nem egyszerűen tudni akarja alattvalói számát, hanem dicsekedni, népiesebben hencegni akar önmaga és alattvalói, no meg ellenségei előtt. „Azt mondta erre Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened népedet, bármekkora is most, tegye meg százannyivá uram, a király színe előtt, de mit akar uram, a király ezzel a dologgal?” (3) A király azonban nem változtatta meg szándékát, nem érezte meg, hogy trónja földi támasza is érzi, valami szokatlan vágy dagasztja Dávid keblét, aminek nem lesz jó vége. A parancs tehát él, a fővezérnek és vezéreinek indulniuk kell. Északon, Dán törzsének birtokán kezdték a népszámlálást. Ezt a kezdeti műveletet nagyon részletesen leírja a Biblia, de a közbülső törzseket nem részletezi. Csupán Juda szállásbirtokának legdélibb vidékét említi, ezzel jelzi, hogy a király parancsának pontosan eleget tettek ”Erre Joáb átadta a királynak a nép összeírásának eredményét, amely szerint Izraelben nyolcszázezer kardforgató erős férfi, Júdában meg ötszázezer harcos akadt.”(9)(Izrael állam tíz, Júda pedig két törzs szövetségét jelenti) Ekkor felébredt Dávid lelkiismerete.Rádöbbent, hogy hiúságának volt szüksége a népszámlálásra. A nép nem az övé, nem ő az igazi király, hanem Isten. Övé az egymillió háromszázezer harcos.Talán eszébe jutott kamasz önmaga, amikor eleven hittel mondta a hencegő filiszteus Góliátnak:„Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én, pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevében megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél”(1Sám 17,45) Egyszál egymaga győzte le Góliátot, és futamította meg a hatalmas filiszteus hadsereget. Másnap reggel Gád próféta hozta Isten üzenetét: Válassz: „Vagy hét esztendeig éhinségnek kell jönnie országodra, vagy három hónapig menekülnöd kell ellenségeid elől, vagy pedig hám napig döghalálnak kell lennie földeden”(2Sám 24, 13) Dávid válasza:„Nagyon szorongok, de jobb az Úr kezébe esnem, mert nagy az ő irgalmassága, mint az emberekébe”(14)Három napos iszonyú járvánnyal fizetett a nép királya gőgjéért. Most vajon mire számíthatnak vezetőink? Reméljük, helyettük nem a nép fizet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése