Évközi 4.
hét hétfő
2Sám 15, 13-14. 30; 16, 5-13a; Mk 5, 1-20
Hátha „jóval fizet nekem az Úr a mai átokért”
Dávid emberi gyengeségében vétkezett Isten hatodik parancsolata ellen. Az asszonyt és önmagát védve parancsával oka lett a sértett férj harctéri halálának. Isten ezért a súlyos vétekért kemény büntetést szabott ki rá. A bűnt magát az Úr Dávid bűnbánatára megbocsátotta, de a büntetéseket nem engedte el. Az egyik büntetést napokon belül végrehajtotta: a házasságtörésből fogant gyermek meghalt. A másik büntetés így szólt: „Ne távozzék tehát a kard házadtól, mivel semmibe sem vettél engem”(2Sám 12,10) Dávid nagyon szerette családját. Legjobban vonzódott Absalom nevű fiához. Ez a fia annak ellenére, hogy apja kedves volt hozzá, egyik súlyos bűnét is megbocsátotta neki, nem győzte kivárni, hogy apja meghaljon, és ő örökölhesse a trónt, összeesküvést szőtt ellene. Hadsereget szervezett, és apja, vele együtt a főváros ellen indult. Amint Dávid erről értesült, mindenét otthon hagyva gyalog menekült legszűkebb körével együtt a Jordán folyó gázlója felé. Meneküléséről tudomást szereztek hűséges alattvalói is. Dávid mindenkit visszaküldött a fővárosba. Saul király rokonságából egy Szemei nevű férfi elérkezettnek látta az időt, hogy Dávidon bosszút álljon, mivel elvette Saul házától a királyságot. Amint Dávid és kísérete gyors léptekkel haladt felfelé az Olajfák hegyére, a közelükbe férkőzött, köveket és port szórt Dávid felé, és átkokkal keserítette a nagy bajban lévő királyt. Az egyik testőr undorral hallgatta, és engedélyt kért Dávidtól, hogy odamenjen a merénylőhöz, és örökre elhallgattassa. Dávid azonban így szólt hozzá:„Hagyjátok, hadd átkozzon, hiszen az Úr parancsolta neki, hogy átkozza Dávidot, s azért ki merné kérdezni, hogy miért cselekszik így.”(16,10) Dávid itt arra utalt, hogy Úriás kivégeztetése miatt érte ez a büntetés.Mivel a zsidóknál eléggé nyilvánvalók voltak még a királyok némely titkos ügyei is, megértették királyukat.Dávid, pedig meg is magyarázta kíséretének mostani nagy bajának okait: „íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre; mennyivel inkább Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint, hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, s jóval fizet nekem az Úr e mai átokért”(11-12) íme, milyen jól ismeri az Ószövetség kiváló képviselője a büntető Isten és a bosszút álló emberek közötti különbséget.Istenhez menekül mindkét ellensége esetében. Nem csalódott Urában, mert a büntetést végigszenvedő kedvenc fiát nem engedi erején felül bántani, viszont a túlbuzgó büntetés végrehajtók megkapják méltó büntetésüket. Tanuljuk meg Dávid bölcs tanácsát, amit más alkalommal fogalmazott meg:
„Nagyon szorongok, de jobb nekem az Úr kezébe esnem, mert nagy az ő irgalmassága, mint az emberekébe”. (2Sám 24, 14)
2Sám 15, 13-14. 30; 16, 5-13a; Mk 5, 1-20
Hátha „jóval fizet nekem az Úr a mai átokért”
Dávid emberi gyengeségében vétkezett Isten hatodik parancsolata ellen. Az asszonyt és önmagát védve parancsával oka lett a sértett férj harctéri halálának. Isten ezért a súlyos vétekért kemény büntetést szabott ki rá. A bűnt magát az Úr Dávid bűnbánatára megbocsátotta, de a büntetéseket nem engedte el. Az egyik büntetést napokon belül végrehajtotta: a házasságtörésből fogant gyermek meghalt. A másik büntetés így szólt: „Ne távozzék tehát a kard házadtól, mivel semmibe sem vettél engem”(2Sám 12,10) Dávid nagyon szerette családját. Legjobban vonzódott Absalom nevű fiához. Ez a fia annak ellenére, hogy apja kedves volt hozzá, egyik súlyos bűnét is megbocsátotta neki, nem győzte kivárni, hogy apja meghaljon, és ő örökölhesse a trónt, összeesküvést szőtt ellene. Hadsereget szervezett, és apja, vele együtt a főváros ellen indult. Amint Dávid erről értesült, mindenét otthon hagyva gyalog menekült legszűkebb körével együtt a Jordán folyó gázlója felé. Meneküléséről tudomást szereztek hűséges alattvalói is. Dávid mindenkit visszaküldött a fővárosba. Saul király rokonságából egy Szemei nevű férfi elérkezettnek látta az időt, hogy Dávidon bosszút álljon, mivel elvette Saul házától a királyságot. Amint Dávid és kísérete gyors léptekkel haladt felfelé az Olajfák hegyére, a közelükbe férkőzött, köveket és port szórt Dávid felé, és átkokkal keserítette a nagy bajban lévő királyt. Az egyik testőr undorral hallgatta, és engedélyt kért Dávidtól, hogy odamenjen a merénylőhöz, és örökre elhallgattassa. Dávid azonban így szólt hozzá:„Hagyjátok, hadd átkozzon, hiszen az Úr parancsolta neki, hogy átkozza Dávidot, s azért ki merné kérdezni, hogy miért cselekszik így.”(16,10) Dávid itt arra utalt, hogy Úriás kivégeztetése miatt érte ez a büntetés.Mivel a zsidóknál eléggé nyilvánvalók voltak még a királyok némely titkos ügyei is, megértették királyukat.Dávid, pedig meg is magyarázta kíséretének mostani nagy bajának okait: „íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre; mennyivel inkább Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint, hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, s jóval fizet nekem az Úr e mai átokért”(11-12) íme, milyen jól ismeri az Ószövetség kiváló képviselője a büntető Isten és a bosszút álló emberek közötti különbséget.Istenhez menekül mindkét ellensége esetében. Nem csalódott Urában, mert a büntetést végigszenvedő kedvenc fiát nem engedi erején felül bántani, viszont a túlbuzgó büntetés végrehajtók megkapják méltó büntetésüket. Tanuljuk meg Dávid bölcs tanácsát, amit más alkalommal fogalmazott meg:
„Nagyon szorongok, de jobb nekem az Úr kezébe esnem, mert nagy az ő irgalmassága, mint az emberekébe”. (2Sám 24, 14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése