Évközi 4. hét csütörtök
1Kir 2, 1-4. 10-12; Mk 6. 7-13
„Légy férfi! Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol!”
Aki a Biblia régi kiadásait használja, nem leli benne Sámuel két könyvét, amiből folyamatosan olvastuk a köznapi szentmisék olvasmányait. Ez a két könyv Királyok 1-2. könyve címen volt található. Használhatóbbnak tűnt, hogy a Bírák könyve után Sámuel próféta két könyvéről beszéljünk, és Dávid halálával kezdődjék a Királyok 1-2. könyve a régebbi 3-4 helyett. Így könnyebben érthető és rögzíthető a bennük leírt időszak. Sámuel az utolsó bíró a zsidó történelemben. Az ő működése után következik a nép által követelt első és második király, Saul és Dávid története. Ennek lényeges mozzanata volt, hogy Dávid ígéretet kap Istentől, hogy háznépe királyi ház, dinasztia lesz, és amíg a zsidóknak saját királyaik lesznek, ebből a családból kerülnek ki a királyok. Árnyalja a képet az a tény, hogy Dávid első utódja, Bölcs Salamon király, élete utolsó szakaszában engedélyezte pogány feleségeinek bálványaik imádását. Ezért az ő halála után kettészakadt az ország: Dávid háza kezén maradt Júda és Benjamin törzse, mint Júda királysága Jeruzsálem székhellyel; a többi tíz törzs, pedig más származású bálványimádó királyok alatt élt Izrael királysága néven. A Királyok első könyve Dávid utolsó rendelkezéseivel és halálával kezdődik. Első fejezetében leírja ez a könyv, hogy az élemedett korú Dávid Haggit nevű feleségétől született fia, Adóniás szerette volna magát apja örökösének kikiáltatni. Dávid már régebben azt ígérte, hogy Betsabé nevű feleségének fia, Salamon lesz utódja. Nátán próféta ennek megfelelően felhívta Betsabé királyné figyelmét, hogy fia trónöröklését veszedelem fenyegeti, Megbeszélték, hogy előbb Betsabé, utána Nátán megy be a királyhoz megtárgyalni ezt a rendkívül fontos ügyet. Dávid azonnali hatállyal királlyá kenette Salamont. Az olvasmányban Dávid utolsó rendelkezéseit adja át az ifjú királynak. Első utasítása: „Légy erős és légy férfi!” (1Kir 2, 2) Az ószövetségi hatalomátadásnak ezek szertartásszerű szavai. A királynak vállalnia kell nemzete gondjait, nemcsak gazdasági, hanem honvédelmét is. Ezek férfias kiállást követelnek és kellő megfontoltságot. Aztán folytatja: „Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahová fordulsz, az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: Ha fiaid megtartják útjukat s teljes szívükből, s teljes lelkükből járnak előttem, nem fogy el ivadékod királyi székéről” (3-4) a zsidók jól tudták, hogy a hatalom Istentől származik. A földi királyok csak Őt helyettesítik, megjelenítik. Ez a feltétele jó uralkodásuknak. Az aktuális királynak van saját útja, amely különbözik elődeinek útjától. Minden király más körülmények között él, az idő halad, ez az ő saját útja, amelyen meg kell valósítania az Úr akaratát. Dávid azután meghalt. Mauzóleuma most is látható az utolsó vacsora háza közelében. Szent Péter egyik beszédében hivatkozik is erre. (ApCsel 2, 29-34) A modern államvezetőkre is állnak Dávid szavai: Az uralkodó csak Isten helyettese. Az ő tennivalóik már az Újszövetségben vannak rögzítve:Az igazság és a szeretet útját kell megtartaniuk, és következetesen megtartatniuk mindenkivel. Felelnek érte.
1Kir 2, 1-4. 10-12; Mk 6. 7-13
„Légy férfi! Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol!”
Aki a Biblia régi kiadásait használja, nem leli benne Sámuel két könyvét, amiből folyamatosan olvastuk a köznapi szentmisék olvasmányait. Ez a két könyv Királyok 1-2. könyve címen volt található. Használhatóbbnak tűnt, hogy a Bírák könyve után Sámuel próféta két könyvéről beszéljünk, és Dávid halálával kezdődjék a Királyok 1-2. könyve a régebbi 3-4 helyett. Így könnyebben érthető és rögzíthető a bennük leírt időszak. Sámuel az utolsó bíró a zsidó történelemben. Az ő működése után következik a nép által követelt első és második király, Saul és Dávid története. Ennek lényeges mozzanata volt, hogy Dávid ígéretet kap Istentől, hogy háznépe királyi ház, dinasztia lesz, és amíg a zsidóknak saját királyaik lesznek, ebből a családból kerülnek ki a királyok. Árnyalja a képet az a tény, hogy Dávid első utódja, Bölcs Salamon király, élete utolsó szakaszában engedélyezte pogány feleségeinek bálványaik imádását. Ezért az ő halála után kettészakadt az ország: Dávid háza kezén maradt Júda és Benjamin törzse, mint Júda királysága Jeruzsálem székhellyel; a többi tíz törzs, pedig más származású bálványimádó királyok alatt élt Izrael királysága néven. A Királyok első könyve Dávid utolsó rendelkezéseivel és halálával kezdődik. Első fejezetében leírja ez a könyv, hogy az élemedett korú Dávid Haggit nevű feleségétől született fia, Adóniás szerette volna magát apja örökösének kikiáltatni. Dávid már régebben azt ígérte, hogy Betsabé nevű feleségének fia, Salamon lesz utódja. Nátán próféta ennek megfelelően felhívta Betsabé királyné figyelmét, hogy fia trónöröklését veszedelem fenyegeti, Megbeszélték, hogy előbb Betsabé, utána Nátán megy be a királyhoz megtárgyalni ezt a rendkívül fontos ügyet. Dávid azonnali hatállyal királlyá kenette Salamont. Az olvasmányban Dávid utolsó rendelkezéseit adja át az ifjú királynak. Első utasítása: „Légy erős és légy férfi!” (1Kir 2, 2) Az ószövetségi hatalomátadásnak ezek szertartásszerű szavai. A királynak vállalnia kell nemzete gondjait, nemcsak gazdasági, hanem honvédelmét is. Ezek férfias kiállást követelnek és kellő megfontoltságot. Aztán folytatja: „Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahová fordulsz, az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: Ha fiaid megtartják útjukat s teljes szívükből, s teljes lelkükből járnak előttem, nem fogy el ivadékod királyi székéről” (3-4) a zsidók jól tudták, hogy a hatalom Istentől származik. A földi királyok csak Őt helyettesítik, megjelenítik. Ez a feltétele jó uralkodásuknak. Az aktuális királynak van saját útja, amely különbözik elődeinek útjától. Minden király más körülmények között él, az idő halad, ez az ő saját útja, amelyen meg kell valósítania az Úr akaratát. Dávid azután meghalt. Mauzóleuma most is látható az utolsó vacsora háza közelében. Szent Péter egyik beszédében hivatkozik is erre. (ApCsel 2, 29-34) A modern államvezetőkre is állnak Dávid szavai: Az uralkodó csak Isten helyettese. Az ő tennivalóik már az Újszövetségben vannak rögzítve:Az igazság és a szeretet útját kell megtartaniuk, és következetesen megtartatniuk mindenkivel. Felelnek érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése