Francisco de Osuna
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
7. Háborút hoznak a gondolatok, ahol nem zárják az ajtót.
Guerra dan los pensiamentos; tú con no cerrar la puerta.
A gondolatok ostroma
Az öt érzékszerv a gondolatainkat is megtámadja, ha ima során dühösek leszünk valami miatt, amit láttunk vagy hallottunk. Ezek a gondolatok áradva jönnek, ha sok időnk van az imára, mintha azért kívántuk volna az összeszedettséget, hogy nyugodtan végighallgathassuk a világ ügyeit. Az áldott Jób erről beszélt, amikor azt mondta, hogy a szív a szemét követte. Gyakran előfordul, hogy amikor az emberek azon igyekeznek, hogy elnyerjék az összeszedettséget, a szívük elrepül az után, amit előtte láttak, mint amikor a gyerekek kergetik a pillangókat. Ez főleg azokkal történik meg, akik mohón bámulnak meg dolgokat, nagyon figyelmesen hallgatnak másokat, és mindezeket túl sokra becsülik. A szív négy szenvedélye – öröm, remény, félelem és szomorúság – is elindíthatja a gondolatoknak ezt a háborúságát, mert mint négy szél fújnak az összeszedettség ellenében, megpróbálják fölkorbácsolni a lelkiismeret tengerét és vihart akarnak okozni. Támadás érkezhet az emlékezet felől is, mert ha az elme lemond annak kontrolljáról és hagyja működni, akkor nem tud egy valamire összpontosítani, hanem gyöngesége folytán egyik témáról a másikra ugrik, helyes és téves gondolatokat kerget, néha még aggályosabban és kitartóbban, amikor az összeszedettség során el akarjuk csendesíteni. Testi állapotunk lehet a további oka a háborúságnak szívünkben. Tudjuk, hogy a betegeknek kényesebb kívánságaik vannak, és könnyebben fennakadnak apróságokon. Ismertem egyszer egy embert, aki erről panaszkodott a halálos ágyán, és az volt a legnagyobb bánata, hogy nem tudott összeszedett lenni. Nagyon megijesztette őt, hogy már nem tudta élvezni azt, ami pedig azelőtt sokszor része volt. Hogy milyen fajta gondolat támad meg, az attól is függ, milyen a domináns hangulatunk vagy akkor éppen mi élt bennünk. A rossz hangulat kicsinyessé és nyugtalanná teszi a szívet, míg a jó természetű, emberek békésebbek és a lármázó gondolatok harca kevesebb kárt tesz benne. A rossz gondolatok ellenőrzésének szokása viszont megfelelő ellenszer lehet a rossz hangulatú embernek, aki viszont békésnek gondolta magát, az gondatlanság által még nagyobb belső konfliktusba keveredhet. Ahogy Dávid mondja, ezek és más gondolati harcok ostromolnak minket éjjel-nappal, és ezt látjuk a zsoltárban is: "Irgalmazz nekem, Istenem, mert rajtam taposnak egész nap, folyvást szorongatnak és el akarnak nyomni. Ellenségeim szüntelenül tipornak engem, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Amely napon elfog a félelem, én benned bízom, Uram. Isten ígéretét magasztalom. Istenben remélek, nem félek: halandó mit árthat nekem? Nem hagynak nyugton egész nap szavaikkal, és minden gondolatukkal vesztemet tervezik." Ebben a néhány szóban Dávid röviden érinti azt, amiről beszéltem. Hogy pedig lelkileg értsd és meglásd, milyen jól illik mindez a mondandónkhoz, nézd meg, hogyan kezdődik a zsoltár: "Irgalmazz nekem". A kommentár szerint a zsoltárt ebből az alkalomból szerzették: "Győzelmi ének a távoli istenek néma galambja dallamára." Az alázatos Dávid akkor írta ezt a zsoltárt, amikor a filiszteusok Gethben foglyul ejtették. Az idézet spirituális értelmezéséről annyit mondhatunk, hogy ez a zsoltár az összeszedett ember imája Istenhez, hogy szabadítsa meg őt az előbb felsorolt háborúságoktól. A "Dávid" név jelentése: "szeretett, kedvelt", és ez az összeszedett emberre vonatkozik, akit a mennyei Atya szeret, úgy, hogy azt szent Fia leírja: "Azt akarja, hogy az ilyen emberek tiszta lélekben és testi képzelet nélkül imádják őt". Isten annyira szereti az ilyen embert, hogy a Szentlélek alázatosan és csöndesen megnyugszik fölötte, ezért mondja a zsoltár, hogy az alázatos Dávid költötte az éneket, és ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy Dávid alázatára minden más erénynél nagyobb szükség van az összeszedettségben, ahogy ezt később még kifejtjük. Ez a zsoltár vagy imádság annak a győzelemnek a megünneplésére született, amit a lelki harcban aratott, amikor a mennyben, vagyis a lélek felső vagy legfelsőbb részében az az isteni csönd uralkodik, ami – legyen bár mégoly rövid – oly békés és mentes a képzelet csörömpöléseitől, hogy a lélek leírhatatlan boldogságban nyugszik el. Ennek a lelki győzelemnek a kifejezésére idézzük fel azt a szakaszt, ami az igazak által szerzett legnagyobb győzelemről szól: "Az egész föld tisztelettel elnémult előtte"Lelkünk három mennyországa közül a legfelsőben ezt a győzelmet imádság és isteni támogatás útján lehet elérni. A pokoli fenevad és angyalai minden erejükkel küzdenek, hogy a győzelmet megakadályozzák, és minden fogást bevetnek, ami csak elképzelhető – ezt jelképezik a filiszteusok, akik összeporozzák magukat, úgy támadnak, hogy megvakítsák az imádkozó ember szívét és háborút viseljenek ellene. Figyeld meg, hogy az ördög az imádkozó embert olyan ravaszul zavarja, mint ahogy a sas üldözi a szarvast. Azt mondják, hogy a sas kinéz egy homokos részt, ahol meghempereg, és tollait homok és por fedi be. Aztán lecsap a szarvas fejére, karmait belemélyeszti, és olyan ügyesen rázza le a port magáról, hogy az belemegy a szarvas szemébe és megvakítja. Az fájdalmában és vakon lezuhan a meredeken, összetöri magát, és a sas elbánik a szegény állattal. A próféta szavai a filiszteus sasra vonatkoznak, amely a gonosz gondolatok porát hordja magán, hogy elvakítsa a szemlélődőt, ezt a gyors szarvast: "Az Úr messziről, a föld széléről rád szabadít egy népet, amely mint a sas, lecsap rád, olyan népet, amelynek nem érted a nyelvét, egy zord tekintetű népet, amely nem nézi majd az öreget és nem kíméli a fiatalt" .Az ördög azon mesterkedik, hogy szégyentelen gondolatokat ültessen az imádkozó emberbe, még akkor is, ha már olyan öreg, hogy a természet megtagadja tőle, amit az ördög felkínál neki. Ezek a gondolatok annyira messze vannak a jelen valóságtól, hogy az illető emlékezni kezd, és azzal foglalkozik, amit fiatal korában tett, és ha az ördög nem nyeri meg ezt a csatát, akkor olyan gondolatokat kelt fel benne, amiket az illető addig el se tudott képzelni. Világosan látható, hogy mindez az ördög munkája, mert az illető képtelen megérteni ezek nyelvét, és olyan ravaszul ejtik csapdába, hogy értelemmel alig átlátható. Lecsapnak, mint a szárnyaló sas, amely zuhanásával arra akar késztetni, hogy egyezz bele a gondolatokba, és mivel nagyon gyorsak és fürgék, nem lehet megragadni azokat, mint ahogy Ábrahám vigyázata sem volt elég, hogy elkergesse a gyors ragadozó madarakat az imádság áldozatáról mindaddig, amíg az Úristen meg nem segítette az imádkozót, ahogy megsegítette Dávidot. Dávidot a filiszteusok Gethbe hurcolták, aminek a jelentése "szőlőprés", mert mielőtt valaki megízlelhetné a győzelmet, ezer csapást kell kiállnia és ezerszer taposnak rajta, ahogy Dávid mondta a zsoltár elején, amelynek feliratát magyarázzuk. A taposás és a csapások az a kemény küzdelem, amit ebben a lelki háborúban el kell viselnünk, mialatt a vágyott győzelem reménye olykor elhomályosul bennünk. Az ügyes bajvívásról szóló eme újabb oktatásunk nyomán biztos érzed, hogy akaratod a szeretetre indul, annak tüzét éleszti, és így az értelmedre ráakaszkodó gondolat-csutakokat hamar elemészti a szeretet tüze. (V. fejezet)
Ne foglalkozz a gondolatokkal
A gőgös Lucifert úgy is legyőzhetjük, ha megvetjük és semmibe vesszük az általa sugallt gondolatokat. Minél inkább lenézzük ezeket a gondolatokat, annál könnyebben tudunk róluk lemondani. Igazából ezek a gondolatok nem tesznek kárt bennünk, hanem segítenek megtisztítani lelkünket, ezért úgy kell tennünk, mint az az ember, aki ment az utcán és a szél egy hatalmas porfelhőt fújt az arcába, úgyhogy semmit se látott. Nem törődött vele, hanem csukott szemmel továbbment. Belső harcunkban nekünk is be kell hunynunk a szemünket, meg kell vetnünk az ördögöt és tovább kell mennünk, kitartva az imádságban és a jótettekben. Ahogy a szél elcsöndesedik, és a por leülepszik az ember körül, aki az utcán megy, úgy ülnek el az ördögtől felkorbácsolt szelek is, ha úgy teszel, ahogy tanácsoltam. Ne felejtsd, hogy ezek a gondolatok nem benned születtek, hanem az ördög ülteti el, hogy később kihajtsanak, és ha bízunk az Úrban, akkor ő ezt nem engedi meg. Ha különböző gondolatok gyötörnek, akkor az egyik egyszerű orvosság, ha nemet mondasz nekik az imádság alatt, mert ez az idő kizárólag Istené. Az okosság legyen az ajtód őre, aki minden látogatónak megmondja, hogy most senkit sem fogadsz. Némelyeket nem enged be, mert nincs rájuk szükség, sőt senki se hívta őket, és nincsenek a hasznodra sem, sőt, a jelen pillanatban ártalmadra vannak, tehát nem látjuk őket szívesen és tessék elmenniük. Ez a rövid szó mindenki előtt elreteszeli a kaput, és mindegyiktől megszabadulhatsz. Azt is tanácsolom, hogy ne bonyolódj hosszú belső beszélgetésekbe és ne folytass beható elemzéseket, míg az összeszedettséget gyakorlod, mert azzal ártasz az áhítatnak és megzavarod azt. Tudod jól, hogy az Úr akkor jön el és akkor lép be lelkedbe, ha érzékszerveid ajtajai jól be vannak csukva, kulcsra zárva, és senkit nem engednek be. Talán azt mondod erre, hogy Istennek nem lehet nemet mondani, de erre én azt mondom, hogy Isten máshogy jön, ahogy te nem is sejted, mert ő élteti a lelket, amelyre vágyakozik, és neked nem kell tudnod, honnan és hogyan jön vagy megy. (VIII. fejezet)
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
7. Háborút hoznak a gondolatok, ahol nem zárják az ajtót.
Guerra dan los pensiamentos; tú con no cerrar la puerta.
A gondolatok ostroma
Az öt érzékszerv a gondolatainkat is megtámadja, ha ima során dühösek leszünk valami miatt, amit láttunk vagy hallottunk. Ezek a gondolatok áradva jönnek, ha sok időnk van az imára, mintha azért kívántuk volna az összeszedettséget, hogy nyugodtan végighallgathassuk a világ ügyeit. Az áldott Jób erről beszélt, amikor azt mondta, hogy a szív a szemét követte. Gyakran előfordul, hogy amikor az emberek azon igyekeznek, hogy elnyerjék az összeszedettséget, a szívük elrepül az után, amit előtte láttak, mint amikor a gyerekek kergetik a pillangókat. Ez főleg azokkal történik meg, akik mohón bámulnak meg dolgokat, nagyon figyelmesen hallgatnak másokat, és mindezeket túl sokra becsülik. A szív négy szenvedélye – öröm, remény, félelem és szomorúság – is elindíthatja a gondolatoknak ezt a háborúságát, mert mint négy szél fújnak az összeszedettség ellenében, megpróbálják fölkorbácsolni a lelkiismeret tengerét és vihart akarnak okozni. Támadás érkezhet az emlékezet felől is, mert ha az elme lemond annak kontrolljáról és hagyja működni, akkor nem tud egy valamire összpontosítani, hanem gyöngesége folytán egyik témáról a másikra ugrik, helyes és téves gondolatokat kerget, néha még aggályosabban és kitartóbban, amikor az összeszedettség során el akarjuk csendesíteni. Testi állapotunk lehet a további oka a háborúságnak szívünkben. Tudjuk, hogy a betegeknek kényesebb kívánságaik vannak, és könnyebben fennakadnak apróságokon. Ismertem egyszer egy embert, aki erről panaszkodott a halálos ágyán, és az volt a legnagyobb bánata, hogy nem tudott összeszedett lenni. Nagyon megijesztette őt, hogy már nem tudta élvezni azt, ami pedig azelőtt sokszor része volt. Hogy milyen fajta gondolat támad meg, az attól is függ, milyen a domináns hangulatunk vagy akkor éppen mi élt bennünk. A rossz hangulat kicsinyessé és nyugtalanná teszi a szívet, míg a jó természetű, emberek békésebbek és a lármázó gondolatok harca kevesebb kárt tesz benne. A rossz gondolatok ellenőrzésének szokása viszont megfelelő ellenszer lehet a rossz hangulatú embernek, aki viszont békésnek gondolta magát, az gondatlanság által még nagyobb belső konfliktusba keveredhet. Ahogy Dávid mondja, ezek és más gondolati harcok ostromolnak minket éjjel-nappal, és ezt látjuk a zsoltárban is: "Irgalmazz nekem, Istenem, mert rajtam taposnak egész nap, folyvást szorongatnak és el akarnak nyomni. Ellenségeim szüntelenül tipornak engem, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Amely napon elfog a félelem, én benned bízom, Uram. Isten ígéretét magasztalom. Istenben remélek, nem félek: halandó mit árthat nekem? Nem hagynak nyugton egész nap szavaikkal, és minden gondolatukkal vesztemet tervezik." Ebben a néhány szóban Dávid röviden érinti azt, amiről beszéltem. Hogy pedig lelkileg értsd és meglásd, milyen jól illik mindez a mondandónkhoz, nézd meg, hogyan kezdődik a zsoltár: "Irgalmazz nekem". A kommentár szerint a zsoltárt ebből az alkalomból szerzették: "Győzelmi ének a távoli istenek néma galambja dallamára." Az alázatos Dávid akkor írta ezt a zsoltárt, amikor a filiszteusok Gethben foglyul ejtették. Az idézet spirituális értelmezéséről annyit mondhatunk, hogy ez a zsoltár az összeszedett ember imája Istenhez, hogy szabadítsa meg őt az előbb felsorolt háborúságoktól. A "Dávid" név jelentése: "szeretett, kedvelt", és ez az összeszedett emberre vonatkozik, akit a mennyei Atya szeret, úgy, hogy azt szent Fia leírja: "Azt akarja, hogy az ilyen emberek tiszta lélekben és testi képzelet nélkül imádják őt". Isten annyira szereti az ilyen embert, hogy a Szentlélek alázatosan és csöndesen megnyugszik fölötte, ezért mondja a zsoltár, hogy az alázatos Dávid költötte az éneket, és ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy Dávid alázatára minden más erénynél nagyobb szükség van az összeszedettségben, ahogy ezt később még kifejtjük. Ez a zsoltár vagy imádság annak a győzelemnek a megünneplésére született, amit a lelki harcban aratott, amikor a mennyben, vagyis a lélek felső vagy legfelsőbb részében az az isteni csönd uralkodik, ami – legyen bár mégoly rövid – oly békés és mentes a képzelet csörömpöléseitől, hogy a lélek leírhatatlan boldogságban nyugszik el. Ennek a lelki győzelemnek a kifejezésére idézzük fel azt a szakaszt, ami az igazak által szerzett legnagyobb győzelemről szól: "Az egész föld tisztelettel elnémult előtte"Lelkünk három mennyországa közül a legfelsőben ezt a győzelmet imádság és isteni támogatás útján lehet elérni. A pokoli fenevad és angyalai minden erejükkel küzdenek, hogy a győzelmet megakadályozzák, és minden fogást bevetnek, ami csak elképzelhető – ezt jelképezik a filiszteusok, akik összeporozzák magukat, úgy támadnak, hogy megvakítsák az imádkozó ember szívét és háborút viseljenek ellene. Figyeld meg, hogy az ördög az imádkozó embert olyan ravaszul zavarja, mint ahogy a sas üldözi a szarvast. Azt mondják, hogy a sas kinéz egy homokos részt, ahol meghempereg, és tollait homok és por fedi be. Aztán lecsap a szarvas fejére, karmait belemélyeszti, és olyan ügyesen rázza le a port magáról, hogy az belemegy a szarvas szemébe és megvakítja. Az fájdalmában és vakon lezuhan a meredeken, összetöri magát, és a sas elbánik a szegény állattal. A próféta szavai a filiszteus sasra vonatkoznak, amely a gonosz gondolatok porát hordja magán, hogy elvakítsa a szemlélődőt, ezt a gyors szarvast: "Az Úr messziről, a föld széléről rád szabadít egy népet, amely mint a sas, lecsap rád, olyan népet, amelynek nem érted a nyelvét, egy zord tekintetű népet, amely nem nézi majd az öreget és nem kíméli a fiatalt" .Az ördög azon mesterkedik, hogy szégyentelen gondolatokat ültessen az imádkozó emberbe, még akkor is, ha már olyan öreg, hogy a természet megtagadja tőle, amit az ördög felkínál neki. Ezek a gondolatok annyira messze vannak a jelen valóságtól, hogy az illető emlékezni kezd, és azzal foglalkozik, amit fiatal korában tett, és ha az ördög nem nyeri meg ezt a csatát, akkor olyan gondolatokat kelt fel benne, amiket az illető addig el se tudott képzelni. Világosan látható, hogy mindez az ördög munkája, mert az illető képtelen megérteni ezek nyelvét, és olyan ravaszul ejtik csapdába, hogy értelemmel alig átlátható. Lecsapnak, mint a szárnyaló sas, amely zuhanásával arra akar késztetni, hogy egyezz bele a gondolatokba, és mivel nagyon gyorsak és fürgék, nem lehet megragadni azokat, mint ahogy Ábrahám vigyázata sem volt elég, hogy elkergesse a gyors ragadozó madarakat az imádság áldozatáról mindaddig, amíg az Úristen meg nem segítette az imádkozót, ahogy megsegítette Dávidot. Dávidot a filiszteusok Gethbe hurcolták, aminek a jelentése "szőlőprés", mert mielőtt valaki megízlelhetné a győzelmet, ezer csapást kell kiállnia és ezerszer taposnak rajta, ahogy Dávid mondta a zsoltár elején, amelynek feliratát magyarázzuk. A taposás és a csapások az a kemény küzdelem, amit ebben a lelki háborúban el kell viselnünk, mialatt a vágyott győzelem reménye olykor elhomályosul bennünk. Az ügyes bajvívásról szóló eme újabb oktatásunk nyomán biztos érzed, hogy akaratod a szeretetre indul, annak tüzét éleszti, és így az értelmedre ráakaszkodó gondolat-csutakokat hamar elemészti a szeretet tüze. (V. fejezet)
Ne foglalkozz a gondolatokkal
A gőgös Lucifert úgy is legyőzhetjük, ha megvetjük és semmibe vesszük az általa sugallt gondolatokat. Minél inkább lenézzük ezeket a gondolatokat, annál könnyebben tudunk róluk lemondani. Igazából ezek a gondolatok nem tesznek kárt bennünk, hanem segítenek megtisztítani lelkünket, ezért úgy kell tennünk, mint az az ember, aki ment az utcán és a szél egy hatalmas porfelhőt fújt az arcába, úgyhogy semmit se látott. Nem törődött vele, hanem csukott szemmel továbbment. Belső harcunkban nekünk is be kell hunynunk a szemünket, meg kell vetnünk az ördögöt és tovább kell mennünk, kitartva az imádságban és a jótettekben. Ahogy a szél elcsöndesedik, és a por leülepszik az ember körül, aki az utcán megy, úgy ülnek el az ördögtől felkorbácsolt szelek is, ha úgy teszel, ahogy tanácsoltam. Ne felejtsd, hogy ezek a gondolatok nem benned születtek, hanem az ördög ülteti el, hogy később kihajtsanak, és ha bízunk az Úrban, akkor ő ezt nem engedi meg. Ha különböző gondolatok gyötörnek, akkor az egyik egyszerű orvosság, ha nemet mondasz nekik az imádság alatt, mert ez az idő kizárólag Istené. Az okosság legyen az ajtód őre, aki minden látogatónak megmondja, hogy most senkit sem fogadsz. Némelyeket nem enged be, mert nincs rájuk szükség, sőt senki se hívta őket, és nincsenek a hasznodra sem, sőt, a jelen pillanatban ártalmadra vannak, tehát nem látjuk őket szívesen és tessék elmenniük. Ez a rövid szó mindenki előtt elreteszeli a kaput, és mindegyiktől megszabadulhatsz. Azt is tanácsolom, hogy ne bonyolódj hosszú belső beszélgetésekbe és ne folytass beható elemzéseket, míg az összeszedettséget gyakorlod, mert azzal ártasz az áhítatnak és megzavarod azt. Tudod jól, hogy az Úr akkor jön el és akkor lép be lelkedbe, ha érzékszerveid ajtajai jól be vannak csukva, kulcsra zárva, és senkit nem engednek be. Talán azt mondod erre, hogy Istennek nem lehet nemet mondani, de erre én azt mondom, hogy Isten máshogy jön, ahogy te nem is sejted, mert ő élteti a lelket, amelyre vágyakozik, és neked nem kell tudnod, honnan és hogyan jön vagy megy. (VIII. fejezet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése