Tegyük tündérkertté szülőföldünket! – Csaba testvér üzenete
Ültessünk
fákat, tegyük tündérkertté szülőföldünket!
Transsylvania!
Mi mindannyian, kik Erdélyben élünk, nemcsak nevünkben, hanem létünk ezer
szálán kötődünk a fákhoz, az erdőkhöz. Valljuk, hogy az erdők népei vagyunk, és
ha bölcs szakembereinket, történészeinket hallgatjuk, bizonyossá válik, hogy
Székelyföld gazdaságának is legfontosabb rugója a dombjainkat, hegyeinket
borító, sok-sok módon hasznunkra lévő fa, bokor, hatalmas erdők, s annak
megannyi kincsei! A gyümölcsfák, az erdők meghatároznak bennünket,
fenntartanak, táplálnak, meleget adnak, jelen vannak ezer formában a mindennapi
életünkben, és ugyanannak a nagy Istennek teremtményei mind mi, de sajnos mi
nagyon sokszor mostoha testvérekként bánunk velük! Erdélyben rengeteg
gyümölcsöst felvet a gaz, sokat kiirtottunk, letaroltunk, akárcsak hatalmas,
ősi erdőinket! Egy repülővel, ha hosszan szálunk figyelmesen a Kárpátok felett,
szörnyülködve láthatjuk a rengeteg pusztítást, mindenütt feltépett föld,
vádlóan az ég felé meredező csutakok! Székelyföld múltja szorosan kötődött az
erdőhöz, a fákhoz, és meg vagyunk győződve, hogy jövőnk is össze van kapcsolva
a hegyeink csendes, békés lakóival, az ők pusztulásuk a mi pusztulásunkat is
jelenti!
Népünk
fák iránti tiszteletét nagyon szépen jelzi, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus
fogantatásának titkát, az Égnek a Földel való egyé válását őseink Gyümölcsoltó
Boldogasszony néven ünnepelték, és ehhez az ünnephez kötődött a facsemeték
kiültetése, oltása, szemezésének szép szokása is! A csíksomlyói ferences
testvérekkel azt tervezzük, hogy e szép ünnepet, és a hozzá kötődő népi szokásokat
tudatosan fel kellene elevenítenünk, sőt a fák, az erdők iránti tisztelettel
tovább is gondolnánk, és az Ezer Székely Leány Napja ünnepéhez hasonlóan, az
erdészek, kertészek, ácsok, asztalosok, a fával foglalkozó emberek ünnepévé
tennénk, ha ebben a szakemberek és a politikusaink támogatását elnyerjük!
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe március 25-re esik, de mi március utolsó
hétvégéjén szeretnénk templomainkba meghívni mindazokat, akik a fák
szaporításával, gondozásával, annak értékesítésével, feldolgozásával
foglalkoznak. Szeretnénk Isten áldását kérni rájuk és kezük munkájára, a fákra,
cserjékre, az erdőinkre! Ezen a napon szeretnénk, ha templomunkba facsemetéket,
gyümölcsfaoltványokat hoznának a kertészek, az erdészek, és ha a templom előtti
téren vagy a város főterén, egy szép vásárral egybekötött kiállítás lenne, ahol
nem csak facsemetéket lehetne vásárolni, de mindazt, amit nagyszerű
mesterembereink, ácsaink, asztalosaink, szobrászaink fából készítenek!
Természetesen azt szeretnénk, ha ezt a szép ünnepet nemcsak Csíksomlyón, hanem
Erdélyben, sőt az egész Kárpát-medence minden templomában, térségében
hasonlóképpen megrendeznék, és ha minden család, közösség egy-egy facsemetét,
vagy kisebb ligetnyi fát elültetne! Fontos, hogy ez az ünnep tudatosítsa
bennünk, hogy létünkben, fennmaradásunkban mennyire rá vagyunk utalva az
erdőkre, a gyümölcsöt termő fáinkra, bokrainkra. Jelszavunk: aki fát ültet, az
bízik a holnapban, hisz a megmaradásban! Ültessünk fákat, erdőket, tegyük
tündérkertté szülőföldünket!
Kisebb
testvéri szeretettel, Csaba t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése