Nagyböjt 2 hete kedd
Iz 1, 10. 16-20; Mt 23, 1-12
„Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de a tetteiket ne kövessétek”
Mózes a zsidó nép Istentől rendelt vezére volt. Isten megmentette a gyermekgyilkosságtól, majd a fáraó bosszújától. Negyven éven át tanulhatta Egyiptom minden tudományát. Aztán újabb negyven évig pusztai pásztorként edződhetett, elmélkedhetett. Nyolcvan évesen az égő és el nem hamvadó csipkebokor mellett állva találkozhatott személyesen atyái Istenével. Megtudta az nevét: Jahveh, aki Van. Itt kezdődött hivatalos küldetése, amikor az Úr megbízta népe kivezetésével Egyiptomból. A fáraóval kellett tárgyalnia, tíz rettenetes csapást zúdítania a birodalomra, amely megtörte a fáraó ellenállását. Szétválasztotta a tenger vizét, hogy a zsidók a túlsó partra menekülhessenek, majd a falként álló víztömeget az üldöző egyiptomiakra zúdította Mindezt Isten parancsára és hatalmával művelte. Szép, igaz címe maradt százhúsz éves korában bekövetkezett haláláig: Mózes, Isten szolgája. Isten az ő közvetítésével kötötte meg a zsidó néppel az ószövetséget, szentelte pappá bátyját, Áront és fiait. Mózes kapta a szentsátor elkészítéséhez, felszereléséhez, a szertartás elrendezéséhez az utasításokat. Mégsem végzett papi tevékenységet. Az ő széke a vezér széke maradt. Az írástudók és farizeusok ezt a vezéri ténykedést kapták és gyakorolták Jézus korában nemzeti szinten. Tevékenységüket a római helytartók is elfogadták.Jézus is elismerte küldetésüket:„Mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik” (3) Részletesen rámutat a hamis gyakorlatra:„Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat”.(4) Jézus sokat vitázott velük.(szombati munkatilalom) Kifogásolta szándékaikat is„Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek” (5) Feltűnő ruhabojt, imaszíj, sarki ima, előkelő helyek zsinagógákban és vendégségben, megtisztelő címek emelik rangjukat. Jézus azért tiltakozik a címek ellen, mert azokat nem, mint Isten helyettesei viselik, hanem ők maguk akarnak fontosnak látszani. Ez viszont tönkreteszi a vezetők értékeit, hiszen Mózes módjára mindenkinek Isten alázatos szolgájának kell maradnia. Erre ösztönöz bennünket az Úr, mert akit önmagáért becsülnek itt a földi életben, az megkapta jutalmát, nem várhat semmi boldogságot a mennyben. A földi díjak mind elenyésznek, a mennyeiek örökké tartók, és az üdvözültek milliárdjai tisztelegnek birtokosaik előtt. Istentelen hölgyek és urak nagyon ráfizetnek múlékony tündöklésükre. Mert aki önzően magáért tesz valami jót, elveszíti a szeretet érdemeit. Aki pedig az Isten országáért adja életét, az igazságért és a szeretetért, jutalma bőséges és örök. „Aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják” (12)
Iz 1, 10. 16-20; Mt 23, 1-12
„Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de a tetteiket ne kövessétek”
Mózes a zsidó nép Istentől rendelt vezére volt. Isten megmentette a gyermekgyilkosságtól, majd a fáraó bosszújától. Negyven éven át tanulhatta Egyiptom minden tudományát. Aztán újabb negyven évig pusztai pásztorként edződhetett, elmélkedhetett. Nyolcvan évesen az égő és el nem hamvadó csipkebokor mellett állva találkozhatott személyesen atyái Istenével. Megtudta az nevét: Jahveh, aki Van. Itt kezdődött hivatalos küldetése, amikor az Úr megbízta népe kivezetésével Egyiptomból. A fáraóval kellett tárgyalnia, tíz rettenetes csapást zúdítania a birodalomra, amely megtörte a fáraó ellenállását. Szétválasztotta a tenger vizét, hogy a zsidók a túlsó partra menekülhessenek, majd a falként álló víztömeget az üldöző egyiptomiakra zúdította Mindezt Isten parancsára és hatalmával művelte. Szép, igaz címe maradt százhúsz éves korában bekövetkezett haláláig: Mózes, Isten szolgája. Isten az ő közvetítésével kötötte meg a zsidó néppel az ószövetséget, szentelte pappá bátyját, Áront és fiait. Mózes kapta a szentsátor elkészítéséhez, felszereléséhez, a szertartás elrendezéséhez az utasításokat. Mégsem végzett papi tevékenységet. Az ő széke a vezér széke maradt. Az írástudók és farizeusok ezt a vezéri ténykedést kapták és gyakorolták Jézus korában nemzeti szinten. Tevékenységüket a római helytartók is elfogadták.Jézus is elismerte küldetésüket:„Mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik” (3) Részletesen rámutat a hamis gyakorlatra:„Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat”.(4) Jézus sokat vitázott velük.(szombati munkatilalom) Kifogásolta szándékaikat is„Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek” (5) Feltűnő ruhabojt, imaszíj, sarki ima, előkelő helyek zsinagógákban és vendégségben, megtisztelő címek emelik rangjukat. Jézus azért tiltakozik a címek ellen, mert azokat nem, mint Isten helyettesei viselik, hanem ők maguk akarnak fontosnak látszani. Ez viszont tönkreteszi a vezetők értékeit, hiszen Mózes módjára mindenkinek Isten alázatos szolgájának kell maradnia. Erre ösztönöz bennünket az Úr, mert akit önmagáért becsülnek itt a földi életben, az megkapta jutalmát, nem várhat semmi boldogságot a mennyben. A földi díjak mind elenyésznek, a mennyeiek örökké tartók, és az üdvözültek milliárdjai tisztelegnek birtokosaik előtt. Istentelen hölgyek és urak nagyon ráfizetnek múlékony tündöklésükre. Mert aki önzően magáért tesz valami jót, elveszíti a szeretet érdemeit. Aki pedig az Isten országáért adja életét, az igazságért és a szeretetért, jutalma bőséges és örök. „Aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják” (12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése