Nagyböjt 3 hét szerda
MTörv 4, 1. 5-9; Mt 5, 17-19
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat”
A Szentírásnak két része van. Az elsőt Ószövetségnek, a másodikat Újszövetségnek nevezzük édes anyanyelvünkön. Eredetileg görög nyelven emlegettük: Biblia. Ez szó a görög biblos (könyv) rendhagyó képzésű többes szám alanyesete. Így egyszerűen könyveket jelent. Mindkét részt szövetségnek mondjuk, mert mindkettőben Istennek velünk kötött szövetsége az alap. De egyik könyvgyűjtemény sem magával a szerződés megkötésével kezdődik, hanem megfelelő előkészülettel indul. Az Ószövetség első könyve a világ teremtéséről beszél, úgy ahogyan a könyv szerzőjének, Mózesnek látomásban bemutatta Isten a Sínai hegyi negyvennapos látomássorozatban. Mivel Isten nagyon sok törvényt adott át Mózesen keresztül az ószövetségi választott népnek, az izraelitáknak, az egész könyvgyűjteményt összefoglalóan a Törvény névvel illetjük. Negyvenöt könyvtekercs volt eredetileg a gyűjtemény. Ezerkettőszázötven év irodalmát öleli föl hármas tagozásban: történelmi, prófétai és bölcsességi könyvek gyűjteménye. Mind a negyvenöt könyvet szentnek tartjuk, mert a kinyilatkoztató Isten a forrása, akinek ihletésére, parancsára írták meg választott férfiak. A negyvenöt könyvet nyugodtan átvehettük az Ószövetség kincstárából, mert Urunk Jézus nyilatkozata a mai evangéliumban egyértelmű garanciát jelent: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában” (Mt 5, 17-19). Jézus nyilatkozata ma is érvényes. A mi szent könyvünk is ez a bibliai rész. Isten szava él benne. Az írók a Szentlélek ihletésében írták könyveiket, a másolók nagyon vigyáztak a hibátlan szövegrögzítésre. Az első könyvek héberül íródtak, aztán kerültek a szövegbe arám nyelvű szavak, majd szövegrészek is. A babiloni fogság után a zsidók már általában arámul beszéltek. Az ősi hébert csak az írástudók ismerték igazán. Ezért Krisztus előtt 300 körül görög nyelvre fordították az ősi héberről a szent szövegeket. Mivel eredetileg a héber szövegekben csak a mássalhangzókat és úgynevezett félhangzókat jelöltek, Krisztus után 600 évvel magánhangzókat is kezdtek modern jelekkel érzékeltetni, hogy a mássalhangzók közé milyen magánhangzók kerüljenek. Most újfent meg kell hogy védjük az ószövetségi Szentírást. Akadnak köztünk népünket és kultúránkat féltők, akik szerint az Ószövetség a mi számunkra felesleges. Jézus garanciája és a szent szövegek egyetemes isteni eredete miatt ez nem helyes megállapítás.
MTörv 4, 1. 5-9; Mt 5, 17-19
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat”
A Szentírásnak két része van. Az elsőt Ószövetségnek, a másodikat Újszövetségnek nevezzük édes anyanyelvünkön. Eredetileg görög nyelven emlegettük: Biblia. Ez szó a görög biblos (könyv) rendhagyó képzésű többes szám alanyesete. Így egyszerűen könyveket jelent. Mindkét részt szövetségnek mondjuk, mert mindkettőben Istennek velünk kötött szövetsége az alap. De egyik könyvgyűjtemény sem magával a szerződés megkötésével kezdődik, hanem megfelelő előkészülettel indul. Az Ószövetség első könyve a világ teremtéséről beszél, úgy ahogyan a könyv szerzőjének, Mózesnek látomásban bemutatta Isten a Sínai hegyi negyvennapos látomássorozatban. Mivel Isten nagyon sok törvényt adott át Mózesen keresztül az ószövetségi választott népnek, az izraelitáknak, az egész könyvgyűjteményt összefoglalóan a Törvény névvel illetjük. Negyvenöt könyvtekercs volt eredetileg a gyűjtemény. Ezerkettőszázötven év irodalmát öleli föl hármas tagozásban: történelmi, prófétai és bölcsességi könyvek gyűjteménye. Mind a negyvenöt könyvet szentnek tartjuk, mert a kinyilatkoztató Isten a forrása, akinek ihletésére, parancsára írták meg választott férfiak. A negyvenöt könyvet nyugodtan átvehettük az Ószövetség kincstárából, mert Urunk Jézus nyilatkozata a mai evangéliumban egyértelmű garanciát jelent: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában” (Mt 5, 17-19). Jézus nyilatkozata ma is érvényes. A mi szent könyvünk is ez a bibliai rész. Isten szava él benne. Az írók a Szentlélek ihletésében írták könyveiket, a másolók nagyon vigyáztak a hibátlan szövegrögzítésre. Az első könyvek héberül íródtak, aztán kerültek a szövegbe arám nyelvű szavak, majd szövegrészek is. A babiloni fogság után a zsidók már általában arámul beszéltek. Az ősi hébert csak az írástudók ismerték igazán. Ezért Krisztus előtt 300 körül görög nyelvre fordították az ősi héberről a szent szövegeket. Mivel eredetileg a héber szövegekben csak a mássalhangzókat és úgynevezett félhangzókat jelöltek, Krisztus után 600 évvel magánhangzókat is kezdtek modern jelekkel érzékeltetni, hogy a mássalhangzók közé milyen magánhangzók kerüljenek. Most újfent meg kell hogy védjük az ószövetségi Szentírást. Akadnak köztünk népünket és kultúránkat féltők, akik szerint az Ószövetség a mi számunkra felesleges. Jézus garanciája és a szent szövegek egyetemes isteni eredete miatt ez nem helyes megállapítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése