Nagyböjt 3 hete szombat
Oz 6, 1-6; Lk 18, 9-14
„Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik”
A középkorban, a társadalmi életben, a tudományban, az államigazgatásban igyekeztek az emberek vallásos alapokon berendezkedni, gondolkodni és élni. Ez azt jelentette, hogy Istent tekintették mindenek legfőbb Urának, aki nemcsak megteremtette a világot, de fönn is tartja, gondviselésével igazgatja, atyja a szegénynek, ellenőrzi a gazdagokat, jutalmazza az igazság és a szeretet alapján álló emberi törekvéseket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a középkor hibátlan volt. Akadtak nehézségek bőven. De aki vétett, az előbb-utóbb belátta bűnét, bűnbánatot tartott, és igyekezett megjavulni. A beképzelt farizeusokat, pedig Isten büntetése várta. Az igazságot nem kényszerrel érvényesítették, hanem a tudományok igen magas színvonalán próbálták közkinccsé tenni. A skolasztikának nevezett tudományos világ vonzotta a fiatalokat. Egyetemek kezdték fémjelezni az egyes tudományágakat: Bologna a jogot, Párizs egyeteme, a Sorbonne a teológiát és filozófiát. Nagyon híres tudósok tanították a diákokat: Nagy Szent Albert teológus volt, de egyszerre élen járt a természettudományok művelésében is. Ő is a domonkosok rendjének volt a tagja, mint a skolasztika egyik nagymester, Aquinói Szent Tamás. A mi rendünk, a Kisebb Testvérek Rendje, azaz a ferencesek olyan tudósokkal dicsekedhettek, mint Szent Bonaventúra, Páduai Szent Antal, kicsit később Boldog Duns Scot János. Ezek a nagyszerű tudósok ma is nyugodtan megállják a helyüket, ennek ellenére a maguk korában sem azzal voltak elfoglalva, hogy önmagukat ajnározzák. Tehát igazán alázatosak voltak. Semmi kérkedés, öntudatos tudománytisztelet, Isten és emberszolgálat a nemzetek élén állók Isten kegyelméből való uralkodóknak vallották magukat. Ők voltak az országok teljhatalmú urai, de úgy szolgálták népüket, mint Szent István királyunk, aki a pusztai élethez szokott törzsi magyarságból egységes nemzetet nevelt, az állattenyésztés, halászat, vadászat helyett a belterjes európai nemzetgazdaságot honosította meg a külföldi szerzetesek segítségével úgy, hogy harminc év alatt majdnem Nyugat-Európa-i színvonalra is emelkedtünk. A szociális gondoskodás részben a szegények segítésében, részben a betegek egyre nívósabb gondozásában mutatkozott meg. Szent Erzsébetünk saját költségén két kórházat is alapított és működtetett. A társadalmi élet alapja az Isten akarta tiszta családi élet volt. Hibák midig akadtak, ismétlem, de tudtak bűnbánatot tartani. Ha elgondolkodunk a mai állapotok felett, jó ötszáz éve a vallás kiiktatását kezdték ajánlani. Úgy adták el szellemi portékájukat, hogy az Isten a teremtés után elfáradt, elhúzódott a harmadik égbe, ott pihenget. Aztán merészebben folytatták: az emberi észnek köszönhetünk minden jót. Istent ki is iktathatjuk az életünkből. A családot lehet nyűgnek tekinteni, felbontani a vallásos köteléket. Aztán mostanában: nem fontos a közoktatás, az erkölcs sem az, a kultúra visszafejlődhet, lehetünk modern barbárok. Akik az államot vezetik, nem tartoznak senkinek semmivel. Nyugodtan alapozhatják sikereiket a hazugságra és ügyeskedésre. Dicsekedjünk eredményeinkkel, ami semmiből is állhat.Aki magát megalázza Isten és népe előtt, szolgálni akar, azt az Úr magasztalja fel.
Oz 6, 1-6; Lk 18, 9-14
„Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik”
A középkorban, a társadalmi életben, a tudományban, az államigazgatásban igyekeztek az emberek vallásos alapokon berendezkedni, gondolkodni és élni. Ez azt jelentette, hogy Istent tekintették mindenek legfőbb Urának, aki nemcsak megteremtette a világot, de fönn is tartja, gondviselésével igazgatja, atyja a szegénynek, ellenőrzi a gazdagokat, jutalmazza az igazság és a szeretet alapján álló emberi törekvéseket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a középkor hibátlan volt. Akadtak nehézségek bőven. De aki vétett, az előbb-utóbb belátta bűnét, bűnbánatot tartott, és igyekezett megjavulni. A beképzelt farizeusokat, pedig Isten büntetése várta. Az igazságot nem kényszerrel érvényesítették, hanem a tudományok igen magas színvonalán próbálták közkinccsé tenni. A skolasztikának nevezett tudományos világ vonzotta a fiatalokat. Egyetemek kezdték fémjelezni az egyes tudományágakat: Bologna a jogot, Párizs egyeteme, a Sorbonne a teológiát és filozófiát. Nagyon híres tudósok tanították a diákokat: Nagy Szent Albert teológus volt, de egyszerre élen járt a természettudományok művelésében is. Ő is a domonkosok rendjének volt a tagja, mint a skolasztika egyik nagymester, Aquinói Szent Tamás. A mi rendünk, a Kisebb Testvérek Rendje, azaz a ferencesek olyan tudósokkal dicsekedhettek, mint Szent Bonaventúra, Páduai Szent Antal, kicsit később Boldog Duns Scot János. Ezek a nagyszerű tudósok ma is nyugodtan megállják a helyüket, ennek ellenére a maguk korában sem azzal voltak elfoglalva, hogy önmagukat ajnározzák. Tehát igazán alázatosak voltak. Semmi kérkedés, öntudatos tudománytisztelet, Isten és emberszolgálat a nemzetek élén állók Isten kegyelméből való uralkodóknak vallották magukat. Ők voltak az országok teljhatalmú urai, de úgy szolgálták népüket, mint Szent István királyunk, aki a pusztai élethez szokott törzsi magyarságból egységes nemzetet nevelt, az állattenyésztés, halászat, vadászat helyett a belterjes európai nemzetgazdaságot honosította meg a külföldi szerzetesek segítségével úgy, hogy harminc év alatt majdnem Nyugat-Európa-i színvonalra is emelkedtünk. A szociális gondoskodás részben a szegények segítésében, részben a betegek egyre nívósabb gondozásában mutatkozott meg. Szent Erzsébetünk saját költségén két kórházat is alapított és működtetett. A társadalmi élet alapja az Isten akarta tiszta családi élet volt. Hibák midig akadtak, ismétlem, de tudtak bűnbánatot tartani. Ha elgondolkodunk a mai állapotok felett, jó ötszáz éve a vallás kiiktatását kezdték ajánlani. Úgy adták el szellemi portékájukat, hogy az Isten a teremtés után elfáradt, elhúzódott a harmadik égbe, ott pihenget. Aztán merészebben folytatták: az emberi észnek köszönhetünk minden jót. Istent ki is iktathatjuk az életünkből. A családot lehet nyűgnek tekinteni, felbontani a vallásos köteléket. Aztán mostanában: nem fontos a közoktatás, az erkölcs sem az, a kultúra visszafejlődhet, lehetünk modern barbárok. Akik az államot vezetik, nem tartoznak senkinek semmivel. Nyugodtan alapozhatják sikereiket a hazugságra és ügyeskedésre. Dicsekedjünk eredményeinkkel, ami semmiből is állhat.Aki magát megalázza Isten és népe előtt, szolgálni akar, azt az Úr magasztalja fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése