Nagyböjt 3. vasárnapja
Kiv 17,3-7; Róm 5,1-2.5-8; Jn 4,5-42
„Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál”
Jézus elfáradt a hosszú gyaloglásban, megszomjazott a kora nyári melegben, és dél körül lévén az idő, éhes is volt. Leült a mellett a kút mellé, amelyet ezernyolcszáz éve Jákob, a zsidók egyik ősapja ajándékozott tizenegyedik fiának, Józsefnek. Ezt a fiát szerette legjobban Jákob. Testvérei pedig irigykedtek rá, titokban elfogták és eladták egy távoli legelőn arrafelé áthaladó kereskedőknek. Apja évtizedekig várta, siratta fiát, aki ugyan élt Egyiptomban, de egy csábító asszony visszautasítása miatt börtönbe került és sokat szenvedett. Isten azonban Egyiptomot és a környező országokat éhhaláltól mentette meg általa. Most Jézus jött megmenteni ezt a népet, de minket is magyarokat. Egy asszony érkezik korsóval vizet meríteni. Látja az ismeretlen férfit, felismeri, hogy zsidó, aki inni kér tőle. Jézus valamit adni akar: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne. Erre az asszony megkérte: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni! Jézus így szólt: Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide! Az asszony azt felelte: Nincs is férjem! Mire Jézus: Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad”.(4,13-18) Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt. Jézus azt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, hogy az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk”.(4,19- 24) a szamariai asszony, sőt a vele kijövő többiek is megértették, és hittek Jézusban. Te, magyar népem? Miféle hited van? Jézus, az Atyja és Lelke csak egy.
Kiv 17,3-7; Róm 5,1-2.5-8; Jn 4,5-42
„Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál”
Jézus elfáradt a hosszú gyaloglásban, megszomjazott a kora nyári melegben, és dél körül lévén az idő, éhes is volt. Leült a mellett a kút mellé, amelyet ezernyolcszáz éve Jákob, a zsidók egyik ősapja ajándékozott tizenegyedik fiának, Józsefnek. Ezt a fiát szerette legjobban Jákob. Testvérei pedig irigykedtek rá, titokban elfogták és eladták egy távoli legelőn arrafelé áthaladó kereskedőknek. Apja évtizedekig várta, siratta fiát, aki ugyan élt Egyiptomban, de egy csábító asszony visszautasítása miatt börtönbe került és sokat szenvedett. Isten azonban Egyiptomot és a környező országokat éhhaláltól mentette meg általa. Most Jézus jött megmenteni ezt a népet, de minket is magyarokat. Egy asszony érkezik korsóval vizet meríteni. Látja az ismeretlen férfit, felismeri, hogy zsidó, aki inni kér tőle. Jézus valamit adni akar: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne. Erre az asszony megkérte: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni! Jézus így szólt: Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide! Az asszony azt felelte: Nincs is férjem! Mire Jézus: Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad”.(4,13-18) Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt. Jézus azt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, hogy az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk”.(4,19- 24) a szamariai asszony, sőt a vele kijövő többiek is megértették, és hittek Jézusban. Te, magyar népem? Miféle hited van? Jézus, az Atyja és Lelke csak egy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése