Évközi 5. hét hétfő

Évközi 5. hét hétfő      
Ter 1, 1-19; Mk 6, 53-56
„Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak, és kikötöttek” 

Az Egyház a liturgiában folytatja az ötödik vasárnapi evangélium misztikus vonatkozásainak bemutatását. A történteket leírja, előadja az evangélista: Jézus csodálatosan szerette az akkori betegeket, de elbeszélése túlmutat időn, tájakon, embereken, és előre mutat a történelemjövendő századaira: ránk. Ugyanaz marad Jézus a mi számunkra is, mint volt földön jártában. Az előzményekben Márk evangélista elmondja, hogy az Úr öt kenyérrel és két halacskával jóllakat tízezer embert a pusztában, mert éhesek voltak, és nem lehetett a környéken ennivalót venni. Megsajnálta a tömeget. Ezzel megmutatta nekik isteni jóságát és hatalmát. Másnap hajnalban a vízen járt. Tanítványainak bámulatán túl jelezte nekünk: hatalma van elvenni teste tömegét és súlyát: Annyira szaporítja testét, amennyire szükség lesz, hogy az Eukarisztiában mindenki magához vehesse Őt magát a szentáldozásban, és ne kelljen kétségben maradnia a kutató értelemnek, hogy a pici ostyában az egész Jézust fogadta be szívébe az áldozó. Ugyanezt a célt szolgálja a ma olvasott történet is. Amikor Genezáret földjén kikötnek, kiszállnak, a ritkán lakott vidéken futótűzként terjed a híre: itt van a földükön a Názáreti Jézus! Vitték hozzá a betegeket, amerre csak járt-kelt. De Ő maga is felkereste a falvakat, tanyákat, meggyógyította betegeiket. Éltek is az alkalommal: „az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak”. (56) Jézus jóakarata határtalan, de ragaszkodott ahhoz, hogy vele érintkezzenek a gyógyulni vágyók. Vajon miért? Mert jelezni akarta nekünk is, hogy Ő élete igen, nagy ajándékát készíti elő arra az időre, amikor már látható alakban nem él a földön. A mindenkor élő, szenvedő, gyenge embereken akkor is saját testével akar segíteni, hiszen azzal örökre és elválaszthatatlanul össze van kötve isteni természete, és amint a megváltást isteni ereje a teste feláldozása révén vitte végbe, úgy adja a megváltás kegyelmeit is Testének titokzatos jelenlétével, amikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük. Ott már nem tudja érzékelhetően kezét nyújtani a gyógyításhoz, ruhája sincs, amit látványosan megérinthetnénk, de a szent színek, amik rejtik Őt, érinthetők akár a nyelvünkkel, akár tenyerünkkel fogadjuk magunkhoz. Nos tehát jönnek a világ minden tájára Jézus tanítványai. Nekik parancsba adta az utolsóvacsorán, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. (Lk 22, 19) Azt is parancsolta, hogy „menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”. (Mk 16, 15) Bárhová érkeznek, sem őket nem ismerik, sem Jézust, akit hirdetnek. De elmondják az evangéliumot, hogy Jézus itt járt a földön, hozta az igazság és szeretet tanítását, árasztotta magából segítő kegyelmeit, szenvedett és meghalt értünk, aztán visszament az égbe. De titokzatosan itt maradt köztünk. Elrejtőzik a kenyér és bor színe alá, mert azt akarja, hogy ne csak megérintsük Őt, hanem a szívünkbe akar költözni. Ennyire szeret titeket is! Minden jót megad nektek is, ha hisztek benne. Most is nagyon sok a beteg testben és lélekben is. Nekünk, Jézus híveinek és barátainak kell többet fáradoznunk, hogy elhíreszteljük: a Názáreti Jézus most is itt van köztünk, keressétek Őt, és Ő meggyógyít benneteket, a sátánt pedig kiűzi határainkból.