NE FÉLJETEK! ÖRÜLJETEK! 2.

NE FÉLJETEK! ÖRÜLJETEK! 
A sátán örült: az embert sikerült rávenni, hogy egyék a tiltott fának gyümölcsből. 

Nagyszerű volt a hazugsága:„Dehogy haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat” (3,4-5) Ez a szó szerinti fordítás teljesen értelmetlen. Zsidó nyelven Azt jelenti: ti lesztek a jónak és a rossznak mércéje. Ahogy ti megszabjátok, úgy lesz. Félelmetes hazugság, amivel a sátán bolondította a múlt század vezetőit, és bolondít most is sok vezetőt. Az ördög azt remélte, hogy Isten azonnal pokolra küldi Ádámot és Évát, akik félelmükben elbújtak, de Isten kedvesen szólt hozzájuk, mert sajnálta őket. Büntetnie kellett, de ez a beszélgetés rögtön reményt is ébresztett.Elvesztettétek sok ajándékomat. Nem vagytok Isten gyermekei, szenvednetek kell, meg is kell halnotok. Nem juthattok a mennyországba, csak majd akkor, ha Megváltót küldök a földre, aki asszonytól születik, és lerontja a sátán hatalmát. (3,14-19) Ne féljetek tőlem, én most is szeretlek benneteket, és segítek rajtatok! Örüljetek ennek! Ki tudja, hány év telt el ettől kezdve? Ha a mai naptól számítunk vissza, négyezer éve annak, hogy egy Ábrám nevű bálványimádó férfinak szólt Isten: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked. Nagy nemzeté teszlek és megáldalak. Benned nyer áldást a föld minden nemzedéke”. (Ter 12,1-3) Ez a végső mondat a messiási ígéret konkrét megfogalmazása. Ábrahám hite arra méltatta őt, hogy az ő törzséből születik majd a Megváltó, aki hozza Isten áldását minden népnek, az elítélt emberiség számára visszaszerzi az istengyermekséget, végül pedig az örök boldogságot. Ábrahám egyik unokája, Jákob (Izrael), halálos ágyán ezt az áldást tizenkét fia közül a negyediknek, Júdának adta át. „El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek” (49,10) Hétszáz év múlva Júda törzsének kiemelt tagja, Dávid király kapja az üzenetet Istentől: Nátán, „eredj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak: állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor” (2Sám 7,5.16) Ettől kezdve a Messiást évezreden keresztül ezzel a címmel illetik: Dávid Fia. Dávid utódai ténylegesen királyok voltak Jeruzsálem pusztulásáig, (597-596) Utána ötszáz éven át Zsidó ország helyett zsidó tartományok voltak, és ezeket helytartók kormányozták. Dániel próféta látomást kapott még a perzsa birodalom központjában: a zsidó jövőről: „Tudd meg tehát és értsd meg, annak a parancsnak kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a felkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el (kerekítve: ötszáz év), és viszontagságos időkben ismét felépülnek az utcák és a falak. Hatvankét hét múlva megölik a felkentet, és népe nem lesz többé, amely megtagadja (Vulgata) Azután egy héten sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét közepén megszűnik a véres áldozat és az ételáldozat, a templomban vészt hozó undokság lesz, és véges végig megmarad a pusztulás”. (Dán 9,25-27) Két évszázaddal korábban jövendölt arról Izajás próféta, hogy a Messiás szűzi édesanyától születik. Máté evangéliuma így eleveníti fel: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, ls a nevét Emmánuelnek fogják hívni (Iz 7,14). Ez azt jelenti: Velünk az Isten”(Mt 1,23) Hatszáz évvel korábban pedig Mikeás próféta ad nagyon fontos jövendölést a Messiás születési helyéről: „De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. És ő lesz a béke” (Mik 5,1-4) Ez az a prófétai hely, amelyet a zsidó főtanács sosem kérdezett meg Jézus perében, sem az azóta eltelt kétezer esztendőben, hanem Jézust csak Názáretinek szólították, ahonnan nem jöhet a Messiás, mint mondták több ízben is. Pedig harminchárom évvel korábban hibátlanul idézték ezt az akkori papok Nagy Heródesnek.