NE FÉLJETEK! ÖRÜLJETEK!

NE FÉLJETEK! ÖRÜLJETEK! 

 
Napjainkban az emberek nagy része fél. Fél attól, hogy elveszik tőle értékeit, hogy csalódik vezetőiben, fél kimenni az utcára, fél, hogy a hazugság legyőzi az igazságot, hogy az életnek nincs is igazán értelme. Azt a néhány szót, amit címnek szántam, nem én találtam ki. Az angyal mondta Jézus születésének perceiben a nyájukat őrző pásztoroknak. Én csak megismétlem, hogy megnyugtassam hallgatóimat: Egyedül Isten követének vallom magamat. Senkitől nem akarok mást, csak hogy higgye el, amit Isten megbízottjaként, Isten igéjeként hirdetek. Katolikus vallású magyar ember vagyok. Büszke nemzetemre, annak minden értékére, múltjára, sikereire, kultúrájára, különösen küldetésünkre, amelyet ezer éven át önfeláldozóan vállaltak és teljesítetek őseink. Különösen arra, hogy Isten új küldetésre adott nekünk bizalmat. Hiszem mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott, és a Római Katolikus Egyház tanít. Hitem mellett örülök annak, hogy a kinyilatkoztatást tudományként legfelső szinten is tanulhattam. Professzoraim ritka tehetséget kaptak Istentől, kiművelt emberfők és okos tanárok voltak. Örülök annak, hogy hatvan éve taníthattam Isten igéjét, az Úr és a hívek is elfogadják szolgálatomat. Örülök annak, hogy 1948 nyara óta intenzíven kutathattam és terjeszthettem a Magyarok Nagyasszonyának hitét. Aggodalmam is van: Hazánk jelenlegi sorsa egy felől, más felől az a tény, hogy sokan elvesztették hitüket Istenben és a Magyarok Nagyasszonyának pártfogásában. Isten a világot boldogságra teremtette. Ezt a boldogságot ősszüleink elvesztették. A Názáreti Jézus szerezte vissza nekünk. Hozzánk a jó hír ezer éve érkezett el. Ezer éve vagyunk keresztények. És Mária népe. Küldetésünk az elmúlt és a megkezdett évezredbe
ISTEN a VILÁGOT BOLDOGSÁGRA TEREMTETTE
A teremtés elbeszélése ezzel a mondattal kezdődik. „Kezdetben teremette Isten az eget és a földet”. (Ter 1,1) Előtte tehát Istenen kívül nem volt semmi. Vörösmartyval így fogalmazhatnánk a valóságot: „Sötét és semmi voltak, én valék: Kietlen, csendes, lény nem lakta éj”. (Csongor és Tünde). Isten fogalma magában hordja, hogy Ő végtelenül jó. Ha tehát akar valamit tenni, ami kívül esik a Szentháromságon, az csak jó, boldogító lehet. Ezután a Szentírás részletezi a teremtés alakulását: A fényes, de élettelen anyagból hogyan lesz a mai világ, a kietlen vázra hogyan kerül növények és állatok millió változata. Mindez maga a gyönyörűség, és minden a legvégén teremtendő ember boldogítására szolgál: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön!” (26) Ez is a boldogság jele: minden az övé. A minta ok még többet mond Isten szándékáról. Isten belső, szentháromságos, végtelen boldogsága az ember mintája. Az egyedül álló első ember, a férfi Ádám segítőtársat kap, „mert nem jó az embernek egyedül lenni”. (2,18) A család, az emberi hármasság a teljesülés: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (1,28) – A boldogság első nagy eseménye Ádám és Éva találkozása: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból. Legyen a neve feleség (isa), mert a férfiből (ís) vétetett. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”. (2,23-24) Az isteni terv még be sem teljesült egészen, mielőtt gyermekük lett volna, saját esendőségük rontotta el Isten gyönyörű tervét.