Interjú Erdő Péter bíborossal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről
A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő látogatásra érkezett május 25. és 28. között Budapestre Piero Marini bíboros, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke. A világesemény előkészítési folyamatáról Erdő Péter bíborost kérdeztük.
– A
Szentszék képviselőinek látogatásával megkezdődött a budapesti Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszus hivatalos előkésztési folyamata. Mi történt Piero
Marini bizottsági elnök és Vittore Boccardi, bizottsági titkár látogatása
során?
– A
Szentszék küldöttsége hozott egy több mint száz oldalas programot, amely a
felkészülés négy éves munkafolyamatának szinte kész kalendáriuma. Ez a
dokumentum egyszerre foglalkozik a kongresszusra való lelki felkészülés
területével, és nyújt segítséget a szervezés konkrét lépéseiben. A látogatás
során áttekintettük az előkészületi folyamat rendkívül széles palettáját,
milyen feladatot mikorra kell teljesítenünk. Megalakítottuk a budapesti
előkészítő bizottságot, Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
Általános Titkársága elnevezéssel. Áttekintettük, hogy az egyes részfeladatok
koordinálására milyen albizottságokra van szükség. Meghívtunk az előkészítésben
szerepet vállaló személyeket. A megbeszéléseken részt vett Veres András püspök,
Ternyák Csaba érsek, Székely János püspök, Palánki Ferenc püspök, akik Cebuban
is velünk voltak. Udvardy György püspök úr most nem tudott eljönni, de ő is tagja
a bizottságnak. Fontos volt a világiak megszólítása, bevonása is, és bizonyos
szakterületeken jártas papokat is meghívtunk az egyes bizottságokba.
Megmutattuk vatikáni vendégeinknek az általános titkárság székházát, ahol most
még folyik a felújítás. Végiglátogattunk helyszíneket, legalább négyféle
különböző nagyrendezvénynek kell megtalálni a helyét. Budapesten szerencsére
vannak alkalmas épületegyüttesek és területek.
– Milyen
lépésekben folyik az előkészítés?
– Ebben
is a szentszéki dokumentum ad útmutatást. Szól a pasztorális, kulturális
programok előkészítéséről, imaakciók szervezéséről. Foglalkozik az ország
egyházmegyéinek részben missziós programokkal való bevonási lehetőségeiről.
Kiemelt területként tekint a munkatársak, önkéntesek felkészítésére, beleértve
a rendezői feladatok ellátását.
Az
előkészítés során kapcsolatot kell tartanunk azokkal a városokkal, melyek az
előző években rendeztek világkongresszust, tapasztalataik nagyon hasznosak
lehetnek. Megtett előkészületi lépéseinkről nekünk is rendre be kell számolnunk
a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának, melynek tagjai a
világ minden részéről kijelölt püspökök, papok és szerzetesek. Így egyházunk és
kulturális életünk bemutatására már az előkészületek során is lehetőségünk
nyílik, ami a kongresszus idején kiteljesedik.
– Említette
a teológiai előkészítés fontosságát.
– A
teológiai munka során a Szentszék részvételével és felügyelete alatt meg kell
találni a kongresszus jelszavát, amely köré fel kell építeni egy teljes teológiai
programot. Létre kell hozni egy olyan dokumentumot, amelyet majd a Szentszék
lefordít több idegen nyelvre, és segít az elterjesztésében. Ez lesz a lelki és
teológiai készület egyik fő alapja. A kongresszus ünnepélyes hete előtt néhány
nappal kell egy teológiai kongresszust rendezünk, a középpontban az
Eucharisztiával, mégpedig olyan hangsúlyokkal, amelyeket a közös dokumentum,
illetőleg a kongresszus jelszava előtérbe helyez. Lehetőség van például
ökumenikus téma-megközelítésekre, vagy akár a vallásközi párbeszéd bizonyos
aspektusaival is foglalkozhatunk, középpontba állítva az Eucharisztiával
kapcsolatos katolikus megközelítést.
– Egy
korábbi interjúban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyújtotta lelki
megújulás lehetőségéről beszélt, hangsúlyozva az előkészületi idő fontosságát.
– Fontos
terület az egyházzenei és egyházművészeti megújulás, amire a kongresszus kiváló
lehetőséget ad. A magyar egyházzenei élet a II. vatikáni zsinat után nem tudta
teljes mélységében követni a liturgikus reformot. Vannak kiváló ének- és
zenekarainak, de a repertoár nem mindig illeszkedik a mai liturgiához. Nagyok a
feladatok, több kategóriában kell pályázati lehetőségeket nyújtanunk, gondolva
kisebb közösségek közös éneklésére és magasabb színvonalú darabokra. Ugyanez
érvényes a liturgikus eszközök – textil- és ötvösművészeti alkotások
– megpályáztatására. Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus idején a magyar
művészek színe-java részt vett ebben a munkában, és amit megalkottak, máig
használatban van. Hosszú évekre meghatározták a liturgikus közízlést.
– Az
1997-es Wroclawban rendezett kongresszus óta nem volt közép-kelet európai
helyszín. Mit adhat ma Budapest?
– Általános
európai kultúránk gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, különböző történelmi
hullámokban világszínvonalú alkotásokat hoztunk létre. Emellett ott van a
magyarságnak és a környező népeknek az értékekben gazdag népi kultúrája is,
gondolok a népzenére, néptáncra. Esti kulturális programokban ezt is széles
körűen meg lehet mutatni. Egyedi kulturális örökség például a magyarországi
cigányzene, és nagyon sok egyéb, amivel a kongresszusra érkezők
megismerkedhetnek.
– Nagy
várakozás előzi meg a kongresszus témáját kifejező jelszó megválasztását.
– A jelszó megválasztására nagyon kell figyelni. A cebui Szent Pál
idézetre – „Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye” – az egyház missziós
küldetéséről szóló egész teológiai programot építettek. A jelszóra részünkről
is felmerült már több ötlet. Még a végső döntés nincs meg, de például
felvetődött a 87. zsoltár utolsó sora: „Minden forrásom belőled fakad”. A II.
vatikáni zsinat tanítása szerint a liturgia csúcs és forrás. A Eucharisztiának
ezt a forrásjellegét az eddigi kongresszusok nem aknázták még ki teljesen. Azt
hiszem, az Eucharisztia egész közösségi, keresztény életünk forrása. Ezt a
forrást szeretnénk a középpontba állítani, mert kisugárzása kiterjed az egész
életünkre. Az Eucharisztia éltető ereje szétárad mind az egyházban, mind a
világban. Ez is lehet egy teológiai gondolat, de még várjuk a végső döntést, mi
lesz majd a 2020-as budapesti, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
teológiai jelmondata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése