Az Irgalmasság Szent Éve 182.
Az
Atya, a Fiú lelke - Harmadik elmélkedés
Jézus kiegészíti ezt a magyarázatot azzal, hogy megmondja:amit
kiérdemelt földi életében, azt a Szentlélek fogja kiosztani a hívek
részére: „Egyszer, amikor evett velük (a mennybemenetele előtt közvetlenül),
megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya
ígéretére, amelyről --úgymond—tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel
keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. Az
egybegyűltek erre megkérdezték: Uram, mostanában állítod helyre Izrael
országát? Nem tartozik rátok – felelte, hogy ismerjétek az időpontokat és a
körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a
Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész
Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig. Azután, hogy ezeket
mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől.
Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett
mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: Galileai férfiak! Mit álltok
itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön
el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment. Erre az Olajfákról elnevezett
hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásnyira van, visszatértek
Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt
szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és
Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon, és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian
egy szívvel, egy lélekkel imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával
és testvéreivel együtt”. (ApCsel 1,4-14). Az áruló apostol, a karióti Júdás
akkor már negyvenkét napja halott volt. Árulása egyébként is méltatlanná tette
a megemlékezésre. Jézus beváltotta jövendölését: Visszatért az Atyához.
Egyelőre csak a közös ima volt a kapcsolattartás módja tíz napon át.Amikor
Jézus tanítványai aggódó lelkébe lát, hogy megnyugodjanak ezt szóvá is
teszi,akkor az emberi élet egyik legizgalmasabb aggodalmára irányítja
figyelmünket. Isten az emberi életfakasztást igen megrázó gyönyörrel kötötte
össze. Az édesanya aztán a továbbiakban sok örömmel kíséri az új ember
alakulásának fázisait, de akadnak olyan kísérő jelenségek is, amelyek nehezek,
az édesanyák egyedül észlelik és viselik el hősiesen. Az édesapák figyelmessége
sokat segít, és az édesanyák ezért hálásak is. A Bibliában így írják le azt a
különleges gondot, amit Izsák és Rebekka egy ideig elszenvedtek, amikor Ábrahám
és Sára sorsát viselték. Rebekka anyósához, Sárához hasonlóan egy ideig meddő
volt Izsák imádkozott feleségéért. Félt attól, amit szüleitől hallott, hogy
csak kilencvenöt éves korukban születhetett meg ő, sok-sok gond közepette. (Ter
21,1-7) Amikor Rebekka áldott állapota megörvendeztette a házaspárt, hamarosan
ijedten ébredt rá Rebekka, hogy „gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: Ha
így áll a dolog, miért élek még? Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; az Úr
ezt válaszolta: Két nép van a méhedben, méhedből két nép válik el: az egyik
törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak. Amikor
eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. Az első kijött, vöröses volt,
egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték. Atán kijött a
testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték. Izsák hatvan éves
volt, amikor megszülettek” (Ter 25,22-27) Az ősbűn miatt a szülés fájdalmakkal
jár, ezért utal az Örök Atya szeretetére. Az emberiség nagy újjászületése
zajlik, a világ igen fontos mozzanata a megváltás. Jézus az Atya szeretetét
vállalva saját maga készül rá. A történelem során később is jelentkező
nehézségek elviselése után teljes bizonyossággal ajánlja az apostoloknak és a
mindenkor élő Krisztus-hívőknek: „Kérjetek (az Atyától bármit), és kaptok, hogy
örömötök teljes legyen” (Jn 16,24)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése