Az élet igéje – 2016. június
Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.
„Éljetek
békében egymással” (Mk 9,50)
Igencsak
illik a mai helyzetre, hogy Jézus a békére szólít fel bennünket, amikor
világszerte különböző konfliktusok sebzik meg az emberiséget. Táplálja bennünk
a reményt, mert tudjuk, hogy Ő a béke, és az ő békéjét ígérte meg nekünk.
Márk
evangéliuma Jézusnak ezt a mondását egy egész sor tanítás végén említi, amelyet
tanítványainak adott Kafarnaumban. Elmagyarázza, hogyan kellene élnie a
közösségnek az ő lelkülete szerint. A végkövetkeztetés világos: minden vezessen
békére, amely minden egyéb jót is magába foglal.
A béke
megtapasztalására vagyunk meghívva a mindennapjainkban: a családban, a
munkahelyen és azzal is, aki más politikai nézeteket vall. Békére, mely nem fél
szembenézni az ellentétes véleményekkel, amelyekről nyíltan kell beszélnünk, ha
egyre igazabb és mélyebb egységre vágyunk. A béke megőrzése érdekében azonban
ügyelnünk kell, hogy a szeretetkapcsolat soha ne hagyjon alább, mert a másik
ember többet ér, mint az esetleges különbözőségeink.
„Ahová
eljut az egység és a kölcsönös szeretet – mondja Chiara Lubich –, ott béke van,
sőt igazi béke. Mert ahol kölcsönös szeretet uralkodik, ott bizonyos módon
Jézus van jelen közöttünk, és Ő a béke, az igazi béke.”
Chiara
egységideálja a második világháború idején született, és rögtön kiderült, hogy
a gyűlölet és a megosztottság ellenszere. Azóta minden újabb konfliktus esetén
az evangéliumi szeretet logikájára hívta föl a figyelmet. 1990-ben például,
amikor kitört az iraki háború, keserűséggel írta, hogy „újra olyan szavakat
hallunk, melyekről azt hittük, hogy egyszer s mindenkorra eltűntek: ellenség,
ellenségek, kezdődő összetűzés, hadüzenet, hadifoglyok, összecsapások. (…)
Rémülten vettük tudomásul, hogy a kereszténység alapelvének lényegét sértették
meg, Jézus legfőbb parancsát, az új parancsolatot. (…) Az emberek ahelyett,
hogy kölcsönösen szerették volna egymást, ahelyett, hogy készek lettek volna az
életüket adni egymásért, beleestek a gyűlölet csapdájába: megvetették, kínozták
és megölték egymást.” Hogyan vethetünk ennek véget? „Ahol lehetséges, szőjünk
új kapcsolatokat vagy mélyítsük el a már meglévőket köztünk keresztények és a
monoteista vallások hívői, muszlimok és zsidók között.” Vagyis azokkal, akik
akkor szemben álltak egymással.
Ez
érvényes minden konfliktusra: építsünk kapcsolatokat az emberek és a népek
között, hallgassuk meg, segítsük és szeressük egymást, mondaná ma is Chiara,
annyira, hogy „készek legyünk meghalni egymásért”. Tegyük félre a magunk
igazát, hogy megérthessük a másikét, bár tudjuk, hogy nem mindig fogjuk teljes
mélységében megérteni. Valószínűleg a másik is ugyanezt teszi irányunkban, és
talán ő sem tud mindig teljesen megérteni minket és szempontjainkat. Ennek
ellenére szeretnénk nyitottak maradni egymás iránt, akár a különbözőségben és a
meg nem értésben is, hogy mindenekelőtt a kapcsolatot őrizzük meg.
„Éljetek békében egymással” – hangzik a felszólítás az evangéliumban,
amely azt jelzi, hogy ehhez komoly és elkötelezett odaadásra van szükség. Ez az
egyik legfontosabb kifejeződése az egymás iránti szeretetnek és az irgalomnak,
amire meg vagyunk hívva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése