Úrnapja

Úrnapja

„Te vagy az élet kenyere”

Jézus tudja, hogy először élni kell, utána lehet filozofálni, a természetesre épül a természetfeletti élet. Születés, újjászületés. Az éhes tömegnek kenyeret akar adni, és bőségesen ad is. Másnap elmondja nekik, hogy van sokkal fontosabb eledel, minta az a kenyér, ami megtermelhető gabonából sül ki. Ő többet akar adni: saját testét, de ekkor még nem mondja meg, hogy, de többször is elmondja: „Aki eszi az én testemet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon”(Jn 6,54) Jézus férfitestét ígéri és piros vérét. Versenyképes? Érdemes magunkat törni utána? Igen! Jézus Testéhez, véréhez hozzá van csatolva egész istensége, onnan ered hatékonysága, ezért nem fogy el az energiája soha. Végtelen erő. A kirakatok telve, de üresedik az élet, a lélek. Szétmállik a család, a társadalom, a nemzet, ahol a végtelen értékű Eucharistia hiányzik. Az Oltáriszentséget ma nemcsak magunkhoz vettük, hanem kivittük a közterekre felmutatva: itt van az élet Kenyere. Vegyük komolyan.
„István király árva népe te is hajtsd meg homlokod!”
Hetvennyolc éve a belvárosi ferences templom szomszédos utcáiban gyülekezett a világ összes küldöttsége, hogy a magyar néppel közösen hódoljon a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. XI. Pius pápa úgy gondolta, hogy a kilencszáz éve meghalt Szent István hitét dicsőíti meg az egész világ elé jó példaként, állítja, mert István teljes szívvel Jézus híve, hű követője lett, és igyekezett népét is azzá tenni. A különös, rokontalan magyar nép fenséges hivatást kapott: legyen a kereszténység védőbástyája Európában. A tatár, török támadásokkal szemben ellenállt egészen addig, míg szinte fel nem morzsolódott. Hűségéért nem nagyon kapott elismerést. A Nemzetközi XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus legyen erre is alkalom, - gondolhatta a Pápa. Magas őrhelyéről azt is láthatta, hogy rémisztően folynak a nagy háború előkészületei. A sátáni és emberi gonoszság csak Jézussal győzhető le. a szembeállás csak a közös Test és Vér erejével változtatható meg. Két ateista nagyhatalom között itt a kereszténység ősi bástyája. Közös hódolattal itt lehet tenni valamit a világ békéjéért. A katolikus hitéhez hű maradt magyarság tisztán hitte, hogy az Oltáriszentség Jézus Teste és Vére, maga az élő Jézus Krisztus. Az Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett, aki köztünk maradt, aki elérhető minden katolikus templom tabernákulumában, aki közelebb jön hozzánk, egészen a szívünkbe, ha befogadjuk őt. A kongresszus himnusza szemet is nyitogatott: az egész világra figyelni kell, hisz Jézus az egész világ Üdvözítője: „Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat” (Ho 280.B) Újra fellángolt a nemzet hite. Épült rajta a világ. Hitünk – sajnos- nem volt elég erős,nem voltunk elegen erős hitűek, a világégés egy év múlva elkezdődött, s vele a mi nemzeti tragédiánk is. 1952-ben hallottam a tanúságtételt egy hölgytől: A jáki kápolnában a visszatett monstranciából kilépett Jézus. Szomorú volt.„Nem tért hozzám szívvel a néped, pedig ez lett volna az utolsó alkalom. Így bekövetkezik a nagy büntetés” Ez a büntetés újból bekövetkezhet, talán ma is láthatók a jelei.