Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini.
Az
Úrnapja a legméltóságosabb Oltáriszentség, görögösen az Eukarisztia nagy
ünnepe. Az Úr (Adonáj) az Ószövetségben Isten tulajdonnevét helyettesítette. Az
égő és el nem hamvadó csipkebokor látomásakor Mózes megkérdezte Istent: Ha a
nemzetségem tagjai „megkérdezik, mi az ő neve, mit mondjak nekik? Isten erre
azt mondta Mózesnek: Én vagyok az, Aki vagyok. Aztán azt mondta. Ezt mondd
Izrael fiainak: Az, Aki van, küldött engem hozzátok” (Kiv 3,13-14) Harmadik
személyben ez így hangzik: Jahveh (Aki van). A zsidók nem merték kiejteni a
szájukon ezt a félelmetes nevet, helyette Adonáj-t mondtak. Emberre ezt nem
alkalmazták. Az Újszövetségben az Adonáj név a második Isteni Személy neve
lett, görögül: Kyriosz. Itt tehát az Úrnapja nem az ószövetségi pihenőnapot, a
szombatot, az Úr napját jelenti. A keresztényeknél az Úr napja a vasárnapot, a
hét első napját jelentette, mert ez volt Jézus feltámadásának és a Szentlélek
eljövetelének napja, az Istennek szentelt heti pihenőnap. Így írva-ejtve:
Úrnapja, az Eukarisztia a XIII. században bevezetett új ünnepet jelölte a
magyar nyelvben. Latinul: Festum Corporis et Sanguinis Domini nostri Jesu
Christi (Az őskeresztények naponta megünnepelték az Eukarisztiát az
utolsóvacsora liturgiája szerint. A XIII. század közepén azonban az Úr több
látomást is adott egy lüttich-i apácának, Juliannának. Ezek között jelent meg a
látnok előtt egy fénylő napkorong, amelynek szélén sötét folt volt látható.
Julianna kérdésére, miért hiányos a napkorong, Jézus azt válaszolta: Most már
életem szinte minden eseményét megünnepli Egyházam, csak az Oltáriszentségnek
nincs különleges ünnepe. Jézus azt kérte, hogy Julianna indítson mozgalmat,
hogy ezt a hiányt pótolja az Egyház. Szentmise után rendezzenek körmenetet az
utcákon, tereken. A máskor mindig csak elzárt épületben, templomban megünnepelt
nagy Ajándék, mutatkozzék meg ország-világ előtt, és hódolattal kísérje az
ünneplő sokaság. Jézus kívánsága talán ugyanaz volt, mint amikor halála előtt
pár nappal ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe, miközben hozsannázott kísérőinek
hatalmas menete. Irigy farizeusok azt mondták neki. „Mester, figyelmeztesd
tanítványaidat! Ő azonban ezt felelte nekik: Mondom nektek, ha ezek
elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!” (Lk 19,39-40) A nővér által elindított
mozgalom heves ellenzésre talált, mint virágvasárnap egykoron. Juliannát „bűnös
apácának tartották, látomásait hazugságoknak és képzelgéseknek, sőt kivetették
kolostorából, s hazátlanul és megvettetve kellett meghalnia, de ő alázatában
egyrészt azt tartotta, hogy nem méltó arra a szerepre, amit maga az
Oltáriszentségben jelenlévő Jézus bízott rá, másrészt pedig nem ő, hanem majd
Az: győzelemre viszi ügyét.” (Ijjas Antal: Szentek élete, I. 355) Halála előtt
öt évvel (1253) viszont megérte, hogy fényes körmenetben diadalmasan
megtartották az első úrnapi ünnepséget. Ez az ünnep a Szentháromság vasárnapját
követő csütörtökön kapott helyet az egyházi évben, mivel az Eukarisztia
alapítása nagycsütörtökön történt. Az ünnepélyes szentmise után vonul ki
baldachin alatt az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus az Úr papja kezében,
előtte megy a papság és a ministránsok, utánuk pedig az ünneplő sokaság. Zeng
az ének, csilingelnek a csengők, zúgnak a harangok. Négy sátort szoktunk
építeni, ezeknél a pap leteszi a kisoltárra az Eukarisztiát, előírás szerint
evangélium olvasás , majd tömjénezés következik. Jézus ma is jelezni akarja,
hogy igényt tart a nyilvános hódolatra. Ne tagadjuk meg tőle, hiszen most is Ő
a világ egyetlen igazi Ura.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése