A pap célja az Istenre
mutató élet – Udvardy György előadása az országos lelkipásztori napokon
Mi a pap feladata, hogy a plébánia betöltse
hivatását? – ezt a kérdést tárgyalta Udvardy György püspök a „Papként a XXI.
században” című előadásában az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok harmadik
napján, január 25-én Egerben, az Érseki Hittudományi Főiskola és Papnevelő
Intézet kápolnájában.
Udvardy György pécsi megyéspüspök előadásában a
pap személyét és hivatását vizsgálva abból indult ki, hogy korunk rohamosan
változó társadalmi és kulturális körülményei egyre több kihívás elé állítják a
papságot, óriási elvárásokat támasztva. Sokan a mindent megoldó szerepet várják
a lelkipásztortól, és való igaz, hogy személye abszolút módon meghatározza a
plébánia életét.
Mi a pap feladata a plébánia életében? –
alapvető, hogy erre a kérdésre helyes választ adjunk, amikor az „életadó
plébánia” építéséről gondolkodunk. Az előadás abban mutatott utat a Pécsi
Egyházmegyében már elkezdett gyakorlatot ismertetve, hogyan kezeljük a
megváltozott helyzetet, és milyen módon aknázzuk ki ennek lehetőségeit a
lelkipásztori szolgálatban. Az előadó rámutatott a nehézségekre, de arra is,
miként lehetünk a remény jelei.
A pap küldetését Lukács és Márk evangéliuma, a papszenteléskor elhangzó imádság, valamint Ferenc pápa egyházképe alapján határozta meg a püspök: a lelkipásztor jelenvalóvá teszi irgalmát, társul szegődik az ember mellé, szolidáris vele, küzd érte. Az evangélium kategóriái szerint látja és értelmezi a kort, és az alapján ad válaszokat.
A Ferenc pápa lelkipásztori szolgálatából
kibontakozó egyházkép már a kor kihívásaira adandó válaszokhoz vezet. A ma
Egyháza legyen a templom falai közül kilépő Egyház, legyen kezdeményező,
bevonódó, kísérő, gyümölcsöt hozó és ünneplő. Erre ad példát a szentatya minden
tevékenysége – mutatott rá a pécsi megyéspüspök.
Hogyan írható le a környezet, és hogyan viszonyuljunk ehhez? – vetette össze Udvardy György a kihívásokat és a lehetőségeket. A nehézségek között szóba került a papot körülvevő és együttműködést váró emberek sokasága, az állandó úton levés, a bizonytalanság, az elszigetelődés, az időhiány, a lelki élet nehézségei. A kibontakozás feltétele a közösségépítés, az örömet sugárzó, emberközeli plébániai élet, az evangélium radikális képviselete, a világgal való együttműködés, a világot értő, a jelekből olvasó közösség megléte, valamint a pasztorális megtérés.
Ez utóbbit hangsúlyozva a pécsi főpásztor
rámutatott: el kell engedni azokat az eszközöket, melyek régen eredményesek
voltak, ma már azonban a működés gátját jelentik. Vállalni kell azt is, hogy
kiüresedő tradíciókat elengedünk. „A cél nem pusztán a hatékonyság, az
eredmények felmutatása a plébánián, hanem az Istenre mutató élet” –
hangsúlyozta Udvardy György. Hozzátette: erőforrás és feltétel a személyes
istenkapcsolat, a felkészültség, a hitbeli szilárdság.
A püspök ismertette a Pécsi Egyházmegye már működő gyakorlatát. Ennek során elsőként azt határozták meg, mik az alapvető célok és feladatok egy-egy plébánián ahhoz, hogy Egyházról beszélhessünk. Ezek közé tartozik a vasárnap ünneplése, a katekézis, a szentségi élet, a megtérők kísérése, az ifjúsági munka, a Szentírás olvasására való készség kialakítása, a családok összefogása. Erre építve dolgozta ki Udvardy György az egyházmegye vízióját, melynek alapján már elkészült a működésnek irányt adó pasztorális terv.
„Nem rendkívüli célokat fogalmaztunk meg, az
alapfeladatokat kell ellátnunk a meglévő feltételek között” – jellemezte ezt a
tervet a főpásztor. A célok megfogalmazását közigazgatási intézkedések
követték: kijelöltek központi plébániákat, létrehozták az átláthatóságot és
együttműködést biztosító plébániai tanácsosok testületét, továbbképzési
rendszert vezettek be a papok számára, szorgalmazzák egy szentségimádási rend
kialakítását. Mindemellett érvényesíteni szeretnék a katekumenális szemléletet
a hitoktatásban.
Udvardy György azt is elmondta, hogy a vatikáni
Népek udvara (korábban Pogányok udvarának nevezett) párbeszédsorozat mintájára
új találkozási felületeket próbálnak teremteni a kívülállókkal. „Vannak reális
kérdéseink és jó válaszaink is. Ott kell lennünk az emberek mellett a
hétköznapi életben” – fogalmazott a püspök.
A pécsi megyéspüspök előadása után a résztvevők
Gorove László diakónus és felesége, Kriszta vezetésével a közösségek életével
foglalkoztak, a délután pedig ismét műhely- és kiscsoportos beszélgetéseké
volt.
Az Országos
Lelkipásztori-Teológiai Napok holnap, január 26-án Fábry Kornél, a Budapesti
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkárságának főtitkára A
Krisztussal való találkozás küldetéssel jár: válasz a kor kihívásaira –
eszközök és módszerek a XXI. század emberhalászai kezében című előadásával
zárul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése