Ferenc pápa beszéde a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának a közgyűléséhez
A
megszentelt élet képviselői a pápánál
A
Szentatya január 28-án szombaton délben találkozott a Megszentelt Élet
Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának a tagjaival, akik a
héten tartották közgyűlésüket a „Hűség és az elhagyás” téma jegyében.
A
hivatások egyfajta „vérfolyásával” állunk szemben
Ferenc
pápa a 100 fős tanácskozás résztvevőihez intézett beszédében „fontosnak”
nevezte a hűség témáját, mely „napjainkban próbának van kitéve”. A hivatások
egyfajta „vérfolyásával” állunk szemben – jegyezte meg a pápa –, mely
meggyengíti a megszentelt életet és magának az egyháznak az életét is. A
megszentelt élet elhagyása aggodalommal tölt el bennünket. Igaz, vannak, akik a
következetesség nevében, komoly megkülönböztetés után hagyják el a helyüket,
miután kiderült, hogy soha nem is volt hivatásuk. Viszont mások esetében az
idők során szűnt meg a hűség, sokszor csak pár évvel az örök fogadalom letétele
után. De miért is történt valójában? – tette fel a kérdést Ferenc pápa.
Ma nehéz
komoly és végleges döntést hozni
Válaszában
visszautalt a közgyűlésen felismert tényezőkre, melyek befolyásolják a hűséget
abban, ami a korszakváltás és nemcsak abban, ami a változás korszaka és amelyben
ma nehéz komoly és végleges döntést hozni. Példaként említette az
ismeretségéből azt a diplomás fiatalembert, aki katolikus pap szeretett volna
lenni, tíz évre! A továbbiakban Ferenc pápa a vázolt nehézségek elleni
orvosságként hat pontban foglalta össze azokat a szempontokat, melyek ma
segítik és lehetővé teszik a végleges elkötelezettséget Isten országában
a megszentelt élet területén.
Először
hagyjuk magunkat evangelizálni, hogy aztán köteleződjünk el mások
evangelizálásában
Az első
szempont a mai társadalmi-kulturális környezet jellegének a tudatosítása, mely
nem kedvez a hűség megtartásában. A széttöredezettség és az átmenetiség
kultúráját éljük, mely az “à la carte” étlap és a divat szerint megrendelt
életvitelhez vezet. Ez a kultúra arra indít, hogy mindig „oldalajtókat”
használjunk, minden eshetőségre készen, mely aztán elfeledi az egyszerű és
komoly élet szépségét és gyakorta egzisztenciális hiányba sodor. Körülöttünk
gazdasági szabályozók lépnek a morális elvek helyébe és a pénz diktatúrája
lesöpri azt, ami nem jövedelmező. Ebben a környezetben az embernek előbb
engednie kell, hogy őt evangelizálják, és csak utána köteleződhet el mások
evangelizálásában.
A
fiatalok világa összetett, gazdag és kihívó, de nem negatív! Álljunk mellettük!
Ehhez a
mai társadalmi-kulturális környezethez járul a fiatalok világa – vetette fel a
második szempontot Ferenc pápa. Ez a világ összetett, gazdag és kihívó
jellegű, de nem negatív! Hiszen vannak nagylelkű, vallásilag és társadalmilag
is elkötelezett és szolidáris fiatalok, akik spirituális igazságot keresnek,
akik valami másféle dolog után vágynak, mint amit a világ kínál nekik.
Ugyanakkor vannak közöttük olyanok, akik áldozatai az evilágiság logikájának –
állapította meg tárgyilagosan Ferenc pápa. A mi elkötelezettségünk abban áll,
hogy mellettük álljunk, hogy megérintsük őket az evangélium és a Jézushoz
tartozás örömével.
A
reménység és az öröm teszi láthatóvá a közösséget
A
harmadik gondolatában a pápa a hivatás ellen-tanúságtételére utalt, mely megnehezíti
a hűséget. Ilyen helyzetek a rutin, a fáradtság, a struktúrák működtetésének
súlya, a benső megosztottság, a hatalom keresése, a felkapaszkodás kísértése.
Ha a megszentelt élet szeretné megtartani a maga prófétai küldetését és
varázsát, ahhoz továbbra is meg kell őriznie Jézus központi szerepének a
frissességét és újdonságát, hogy reményt és örömet tudjon sugározni. Ugyanis
éppen a reménység és az öröm teszi láthatóvá a közösséget.
A
testvéri élet megújításától függ nagyon a hivatásgondozás
Következő
gondolatában a pápa a közösségben megélt testvéri életet érintette. Ezt a közös
imádság, Isten Szavának az imádságos olvasása, a szentségekben való részesedés,
a tagok közötti őszinte párbeszéd és megosztás, a testvéri korrekció, az egymás
iránti irgalom táplálja. Mindehhez társuljon egy egyszerű és örömteli
tanúságtétel a szegények mellett és a perifériákon. A testvéri élet
megújításától függ nagyon a hivatásgondozás, hogy elmondhassuk: „gyertek és
lássátok!”. Ha ugyanis a közösség tagja nem talál támaszt saját körében a
gondjára, akkor kint kezdi el azt keresni.
Mindenki
saját hivatása, hogy első személyben felelősen törődjön meghívása ajándékával
Nagy
teret szentelt Ferenc pápa a személyes felelősség kihangsúlyozásának.
Hivatásunkat törékeny cserépedényben hordozzuk, védeni kell tehát és megőrizni,
hogy senki meg ne rabolja ezt a kincset és hogy az időben ne veszítsen a
szépségéből. Ez elsősorban mindenkinek saját feladata, hogy Jézust követhesse
hittel, reménnyel és szeretettel. Ápolja tehát a hivatását a mindennapi
imádsággal, a teológiai és lelki továbbképzéssel, kivédve a mai kultúra és
divat tünékeny kísértéseit. A hivatás egy adomány, melyet az Úrtól kaptunk,
amikor ránk tekintett és megszeretett, amikor a követésére hívott a megszentelt
életben. Az Úr kegyelmével mindenki saját hivatása, hogy első személyben
felelősen törődjön ezzel az ajándékkal.
A
kísérés lelki karizma, méghozzá világi karizma: papok is lehetnek lelki kísérők
Végül a
pápa a spirituális kísérés nagyon fontos szerepéről beszélt. Elsőként azt
szögezte le, hogy ez egy lelki karizma, méghozzá világi karizma. A papok is
lehetnek lelki kísérők, de a világiak azok. Hányszor mondtam a nővéreknek –
utalt a pápa saját tapasztalatára –, akik nem találtak papi lelkivezetőt, hogy
keressetek magatok között egy olyan „Isten nagymamáját” a rendházban.
Viseljétek gondját a saját rendi közösségeteknek! – buzdított a pápa.
Szükségünk van olyan férfiakra és nőkre, akik tapasztaltak Isten útjaiban, a
megkülönböztetésben és abban is, hogy újra fellobbantsák a hitet és a reményt,
ahogy Jézus tette azt a két emmauszi tanítvánnyal. Sok hivatás éppen megfelelő
kísérés hiányában szűnik meg. Erre az elkísérésre mindenkinek szüksége van.
Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy a lelki kisérés ne váljon függőséggé, de
legyen közeli, gyakori és teljesen felnőtt. Tudja odaadni magát finom lelki
érzékenységgel, álljon a másik elé „sine proprio”, bármiféle saját birtoklás
nélkül és előítéletektől mentesen – zárta beszédét Ferenc pápa a Megszentelt Élet
Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának a tagjaihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése