Évközi 3. hét szombat

Évközi 3. hét szombat               
Zsid 11,1-2.8-19; Mk 4,35-40
„A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonytéka annak, amit nem látunk”

Ha a legutóbbi évszázadokban hitről esik szó, egyes emberek arcán gúnyos mosoly jelenik meg. Sokan így sűrítik bölcsnek szánt nézetüket: „Én csak azt hiszem, amit látok”. Erre ki is húzzák magukat, mint akik már minden hiten túlléptek, ők csak a szigorú természettudományos alapon hajlandók gondolkodni. Semmi vitába nem óhajtok belevágni, csupán egy-két komoly megjegyzésem van számukra. Az örök filozófia szerint az igazságot három módon lehet megismerni: Első: érzékeinkkel. Azt a fizikai testet, amely ott van, ahol én, egy vagy mind az öt érzékemmel megtapasztalom. Ez a művelet közös az állatokéval. Második: a következtetés. Az érzékeimmel megismert fizikai tárgyból biztosan következtethetek az eredetére. A fa asztalom anyagából következtetem, hogy asztalom anyaga is földből nőtt fa volt. Harmadik: A hit. Ha valamit szeretnék biztosan megismerni, de a tárgy nincs a közelemben, érzékeimmel el nem érhetem; következtetni sincs miből, de akad olyan valaki, aki jól ismeri, amit én ismerni szeretnék, és megbízható az illető, szavára elfogadom igaznak a dolgot. Erre válaszolni lehet, hogy nincs biztosítékom a tanú becsületéről. Válasz: az érzékeink is becsaphatók. Hányszor írják az újságok, hogy áruházak polcain sárga folyadék: ráírva: méz. Megvizsgálják: kotyvalék. A hitnél, amely isteni igazságra vonatkozik, a garancia a csalhatatlan Isten. Egyébként a tudományos ismereteink zöme is hit, mert azok szavára fogadjuk el igaznak, akik szaktekintélyek. Az a kijelentés pedig, hogy csak azt hiszem el, amit látok, zagyva ész szüleménye, mert a látás az érzékelés, nem hit. A világ teremtett volta józanésszel is kikövetkeztethető. Az ember csak meglévő anyagból tud csinálni valamit, anyagot alakít át, ez a munka. Amíg semmi sem volt, nem lehetett belőle semmit sem kialakítani. Csak Istent nevezhetjük öröknek, akinek szükségképen öröktől fogva léteznie kell, mert csak tőle származhat a teremtett világ. A szentlecke az okos hitre sok példát sorol fel. Az egyik legimpozánsabb Ábrahám hite. Isten szavára elhitte, hogy hazát kap tőle. Bár ekkor hatvan éves volt, még nem született fia, száz éves korában a szintén öreg felesége, Sára szülte meg a megígért gyermeket. Újabb hit-próbán kellett még átesnie, amikor a fia már legényke volt. Isten azt parancsolta neki, hogy vigye föl őt egy távoli hegyre, ott építsen kőoltárt, ölje meg Izsákot és égesse hamuvá. Ábrahám vállalta, mert Isten parancsolta ezt, aki korábban azt ígérte, hogy Izsáknak rengeteg utóda él majd a földön, és a Messiás is tőle születik. Az apa erős hittel hitte, hogy a fiát hamvaiból feltámasztja az Úr, de régebbi ígéretének valóra kell válnia. Ezt a próbát is kiállta. Jutalmul nem kellett a fiát feláldoznia, és minden beteljesült idővel, amit Isten ígért neki.