A test nem áll a lelkiség útjában.

A test nem áll a lelkiség útjában – Hogyan hatnak a különféle testtartások imádságainkra?

Sebastian Campos írását adjuk közre az imádság közben felvehető testtartásokról és azok hatásairól. Sebastian chilei laikus misszionárius, fiatalok evangelizációjával és pasztorációjával foglalkozik.

Bármennyire lelkiek is vagyunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül testünket, amikor imádkozunk. Testünkkel és testünkön keresztül is imádkozunk, nem csak hangunkkal és gondolatainkkal. Ha boldogok vagyunk, arcunk és testünk is kifejezi; ha gondterheltek vagyunk, arcunk a kezünkbe temetjük. Ha olyan emberrel találkozunk, aki hiányzott nekünk, átöleljük – nem csupán elmondjuk, mennyire hiányzott. Istennel való találkozásainkban ugyanígy történik: testünk is kifejez valamit.

A Katekizmus azt tanítja, szükségünk van rá, hogy az érzékeinket is bevonjuk az imádságba; megtapasztaljuk, hogy a bensőnkben átélt érzéseket külsődlegesen is ki kell fejeznünk. „Isten olyan imádókat keres, akik Lélekben és igazságban imádják Őt, következésképpen olyan imádságot vár, mely élettel teljes és a lélek mélységeiből száll föl. Isten azonban a külső kifejezést is akarja, mely a testet összeköti a belső imádsággal, mert ez fejezi ki feléje azt a tökéletes meghajlást, amit joggal vár el tőlünk” (KEK 2703.).

Ezért is fontos, hogy tudatában legyünk testtartásunknak, mindannak, amit testünk fejez ki, akár imádsághoz készülődünk, akár valamely liturgián veszünk részt. A félreértések elkerülése végett: nem arról van szó, hogy öltsünk imádságos arcot vagy pózt, csak azért, hogy felvágjunk. Arra törekedni, hogy mások rettenetesen lelkinek vagy áhítatosnak lássanak, színtiszta hiúság. Ha azonban tudatosan és figyelmesen viszonyulsz a testtartásodhoz ima közben, akkor kevésbé terelődik el a figyelmed, és mélyebben élheted át a találkozást Istennel.

Loyolai Szent Ignác a Lelkigyakorlatokban azt mondja (Kiegészítő utasítások 76., Negyedik utasítás):

„A szemlélődést végezzem hol térden állva, hol földre borulva, hol hanyatt fekve, hol ülve, hol állva, mindig azt keresve, amit elérni kívánok.

Két dologra ügyeljünk:
— az első: ha térdelve találom meg azt, amit óhajtok, ne változtassak helyzetet, és ha földre borulva, hasonlóképpen, és így tovább;

— a második: abban a pontban, amelyben megtaláltam azt, amit kívánok, időzzem el mindaddig, amíg el nem teltem, anélkül, hogy a továbbhaladás miatt nyugtalankodnék.”

Az Egyház maga különböző javaslatokat tesz a lelkiélet és a liturgikus események alatt felvehető pózokra, ezeket veszi végig Sebastian Campos.