Égető kérdések –
domonkos válaszok
„Domonkosok a társadalomért – OP 800” címmel szervezett
nemzetközi konferenciát a domonkos nővérek magyar közössége a Budapesti
Corvinus Egyetemen. A február 24-én tartott tanácskozás a rend társadalmi,
szociális szerepvállalására, az elődök és elméleteik mai jelentőségére
irányította a figyelmet.
A domonkos rend alapításának 800. évfordulójára
alkalmából meghirdetett jubileumi év lezárásaként megrendezett konferencián
Deák Viktória Hedvig OP, a nővérek általános főnöknője elmondta: a helyválasztással
is üzenni kívántak. Nem egyházi környezetben szeretnék ugyanis bemutatni azt a
gazdag teológiai és filozófiai hagyományt, amely 800 éven át válaszolni tudott
minden kor aktuális kérdéseire. A domonkosokról kialakult közkeletű kép
elméleti, elvont kérdésekkel foglalkozó szerzeteseknek láttatja őket.
Valóban legfőbb küldetésük a teológia művelése, de a teológia – mint
Istenről való beszéd – fontosnak tekint mindent a világban, ami kapcsolódik
Istenhez.
Deák Hedvig Szent Margit alakját hozta fel
példaként: ahogy az imában egyre közelebb került Istenhez az elvonultságban
imádkozó, vezeklő királyi hercegnő, úgy vált számára egyre fontosabbá az ember.
Az ima nagy érdeklődést és érzékenységet alakított ki benne, minden lényegessé
vált számára, ami Istenhez tartozott. Vezeklő élete felelősségvállalás volt az
Egyházért és Magyarországért.
Születésének 775. évfordulóján az Árpád-házi
szent tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank (MNB) emlékérmet bocsátott ki, melyet
a konferencián Baritz Sarolta Laura OP mutatott be. Aquinói Szent Tamás
paradigmaértékű tételét idézte: a pénz nem cél, hanem eszköz, az emberi
cselekedeteket motiváló értékhierarchia legalsó fokán áll. „Ha megértjük és
helyesen fogjuk fel szerepét a gazdaságban, eljutunk a fenntartható fejlődés
megvalósításához” – mutatott rá a közgazdász nővér. Az 1968 óta folyó
emlékérme-kibocsátással az MNB is azt üzeni, a pénznek van önmagán túlmutató
jelentősége, ezért is lehet az érme érték, a hagyományőrzés eszköze. A Szent
Margit tiszteletére kibocsátott érme a bank új sorozatát vezeti be, mely az
Árpád-házi szenteknek állít emléket. A Margit-érme Szöllőssy Enikő
Munkácsy-díjas szobrász és érmeművész alkotása. Az előoldal fő motívuma a
Margit-szigeti domonkos kolostor romjainak egy részlete, a hátlap Margitot
ábrázolja Simone Martini Assissiben látható freskója alapján. Az érme 50 000
forintos arany és 2000 forintos névértékű színesfém kiadásban vásárolható meg a
Magyar Pénzverő Zrt. érmeboltjában.
Horváthné Rudolf Teréz, a pénzverde
vezérigazgatója Deák Hedvig általános főnöknőnek és Baritz Sarolta Laurának
adott át egy-egy példányt.
A konferencia Oxfordból érkezett előadója,
Richard Finn OP Palenciától Peruig Athénon át címmel tér- és időbeli
távlatban mutatta be a domonkosok szerepvállalását szociális és társadalmi
kérdésekben. Mit mondtak az elődök, milyen szerepet töltöttek be a domonkos
intézmények, és mi a megfogalmazott elméleti tudás jelentősége korunkban? –
ezekre a kérdésekre kereste a választ. A rend tevékenysége azt bizonyítja: nem
választhatók el egymástól az irgalom testi és lelki cselekedetei. A domonkosok
számára a legfőbb cél a lelkek megmentése, de nem hagyható figyelmen kívül a
test rászorultsága – mutatott rá az előadó Szent Domonkos példája alapján, aki
eladta a számára nagyon értékes könyvtárát, hogy élelmet tudjon adni az éhező
embereknek.
A domonkosok társadalmi jelenléte több volt
mint a hagyományos adakozás – hangsúlyozta a szerzetes. Beszélt a rend
béketeremtő tevékenységéről a városállamok viszályaitól sújtott Itáliában, a
szegénység elleni küzdelemről, a gyarmatosítók kegyetlenkedéseinek kitett
indián lakosság védelméről, az emberi jogokat deklaráló domonkos tudósok
munkásságáról, a reformáció, a felvilágosodás és a francia forradalom idején
kifejtett küzdelemről a katolikus vallás védelméért és a vallásszabadságért, az
angliai iparosodás hozta nyomor enyhítéséért és a második világháborús
menekültek helyzetének javításáért Belgiumban. Az előadó hangsúlyozta, a rend
ma sem akar intellektuális gettóban élni, és reményét fejezte ki, a konferencia
előadásai erről a publikumot is meg fogják győzni.
A keresztény–muszlim párbeszédről előadást
tartó Jean-Jacques Pérennès OP teológiai, filozófiai és közgazdasági
tanulmányait követően muszlim többségű országokban élt: Algériában,
Egyiptomban, Irakban, Palesztinában. Kiemelt terület munkásságában a vallásközi
párbeszéd, melyről több könyvet tett közzé. „Boldog domonkos vagyok, a muszlim
országokban eltöltött huszonöt év tapasztalatát szeretném megosztani” – kezdte Keresztény
és muszlim integráció a II. vatikáni zsinat fényében és a jelenlegi realitások
című előadását. Ha ma vallásközi párbeszédről beszélünk, egyházi körökben is
fokozott ellenállásba ütközünk. Ezt az elutasítást a félelem diktálja, kiváltó
okai között fontos szerepet játszanak a vallási fanatizmus nevében elkövetett
erőszak-cselekedetek, az ellenőrizetlen migráció, az ismeretek hiánya és az
előítéletek – vázolta az okokat.
Előadásában történetiségében tekintett a
vallásközi párbeszédre. Kiindulópontját a II. vatikáni zsinat adta, mely új
utakat nyitott, és bár a keresztény–zsidó párbeszédre koncentrált, megkezdődött
a keresztény–iszlám dialógus is. VI. Pál már kezdeményezte a párbeszédet, és a Nostra
aetate kezdetű történelmi nyilatkozat megfogalmazta az egyistenhívő
vallások tiszteletét. Ezt a Lumen gentium kezdetű zsinati dokumentum
továbbfejlesztette, és kimondta mindazok tiszteletét, akik „velünk együtt
imádják az irgalmas Istent”.
A vallásközi párbeszéd konkrét lépesei voltak
az egyházi vezetők látogatásai, II. János Pál testvéri kéznyújtása, az assisi
békeimádság, a közösen szervezett konferenciák, majd XVI. Benedek hivatalos
találkozásai muszlim vezetőkkel. Mindezek fontos felismeréseket hoztak: egymás
megismerése révén egymás felfedezését, az iszlám részéről a kiátkozások
visszavonását.
A ’70-es években azonban ez a gyümölcsöző
folyamat megtorpant: az iráni forradalom és Afganisztán elfoglalása drámai
változást eredményezett. Mindkét oldalon erősödött az agresszivitás, a
helyzetet nehezítette, hogy a két vallás viszonyát elsősorban politikai és
szociológiai oldalról közelítették meg, és az iszlámot illetően Nyugaton,
illetve az Egyházon belül felmerült számos kérdés megválaszolatlan maradt.
„Láttam a keresztények üldözését – ezek
után bízhatunk a muszlimokban? Lehet valódi párbeszéd?” – ezek a kérdések munkáltak
az Egyházban is. A domonkos előadó szerint akkor járunk jó úton, ha szánunk
időt arra, hogy megismerjük egymást, ha elfogadjuk, hogy kisebbségben együtt
élve közeledhetünk egymáshoz, ha együtt dolgozunk, ha mélyebb spirituálist
megélve nyitottan közeledünk egymáshoz. Jacques Pérennès szerint az
előttünk álló közös kihívások – a szegénység, a globális felmelegedés, az
emberi jogok problémája – az együttműködés számos területét kínálják. Ez pedig
lehetővé teszi, hogy a szavak szintjéről a személyes kapcsolatok szintjére
jussunk.
„Évekbe kerülhet, míg kölcsönös bizalmat
építhetünk, de a közös értékeink keresésének útját kell járnunk, így találni
fogunk utakat, melyeken közeledhetünk egymáshoz – mondta személyes tapasztalata
alapján. Jacques Pérennès arra is rámutatott, elengedhetetlen, hogy saját
önazonosságunk, saját vallási identitásunk erős legyen, ez az, melynek alapján
egymást tisztelni tudjuk. Hitünknek valós spiritualitásban kell gyökereznie,
ezeknek a gyökereknek mélyre kell hatolniuk. S bár hosszú lesz az út, de nincs
más lehetőség, csak a párbeszéd útja – állapította meg az előadó, aki végül
áttekintést adott a domonkos hagyományról, mely a kezdetektől jelen van az
iszlám világban.
Négy tanáccsal zárta vallásközi párbeszédre
bátorító előadását: ne a félelem vezessen, éljünk a teológiai megközelítés
lehetőségével, tegyünk tanúságot az evangéliumról, és imádkozzunk.
A nemzetközi konferencián
további domonkosok is megszólaltak. Geraldine Smyth OP - domonkos nővérek
szerepét mutatta be az Észak-Írországi békeépítésben, Hannah Rita Laue OP a
börtönpasztorációról, Pat Daly OP a társadalmilag felelős befektetések (SRI) és
társadalmi felelősségvállalás kérdésköréről beszélt. A konferencia világi előadói
között volt Turgonyi Zoltán, aki a tomista filozófiáról, Flavio Felice a
ferences és domonkos hagyomány összehasonlításáról, Frivaldszky János a civil
gazdaság és a jó kormányzás természetjogi alapjairól, Nyirkos Tamás a domonkos
politikai hagyományról beszélt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése