Évközi 6. hét hétfő
Senki
sem tudhatja magáról, hogy állhatatos marad-e. Lehet erre törekedni, el lehet
határozni, de az állhatatosság csak egy teljes emberi élet története folyamán
és próbatételek hosszú során át születik meg, bontakozik ki és válik szilárddá.
Valójában ez az az erény, emberi minőség, amely a keresztény ember számára az
üdvösség szinte látható ígérete. Nem is lehet nagyobbat, többet kívánni
szentségi házasságra készülőknek, újonnan szentelt papoknak, örökfogadalmat
tevő szerzeteseknek, de legfőképpen a frissen megtérteknek, mint a végső
állhatatosság kegyelmét. Ez a kegyelem feltételezi az ember együttműködését is.
Nem annyira állhatatosságra kell törekedni, mint inkább Jézusra figyelni.
Így
nemcsak a külső-belső szorongattatások idején tudunk hűségesek maradni, de a
ravaszabb próbatételek idején is. A rangra, hírnévre, gazdagságra, testi
gyönyörökre irányuló különféle csábításoknak, a világ előbb szinte észrevétlen,
majd egyre vadabb vonzásának mind nehezebb ellenállni. Nem is sikerülhet
másként, csak úgy, ha egy másfajta vonzásban élünk, ha engedjük, hogy
elbűvöljön, magához láncoljon az Úr Jézus. Ha szenvedélyes bizalommal
kapaszkodunk az Úrba, ha őszinte bűnbevallással újra meg újra kérjük és
elfogadjuk az Úr Jézus vérén szerzett bűnbocsánatot, és szüntelen újrakezdésben
élünk.
Urunk, Jézus Krisztus, aki Isten és ember vagy
egy személyben, aki nem csalatkozhatsz és meg nem csalsz, aki feltámadtál a
holtak közül, és végtelen szeretetedben örök életet készítesz számunkra! Állj
mellettünk kegyelmeddel, és segíts, hogy amikor vihar tombol körülöttünk, ne a
hullámokat figyeljük, mert akkor mindjárt merülni kezdünk, mint Péter, hanem
szüntelenül Rád függesszük tekintetünket, és akkor akadály nélkül mehetünk
Hozzád, mert a háborgó tengert sima szőnyegként lábunk alá igazítod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése