Évközi 6. hét kedd
Mintha
valami átok ülne rajtunk, hogy a megpróbáltatás lehetőségét sem használjuk ki,
és a szemünk láttára történő csodából sem vonjuk le egyszer s mindenkorra a
boldogító következtetést.
Minden
szenvedés próbatétel. Anélkül, hogy energiáink javát arra fordítanánk, hogy
megkeressük, ki a felelős érte, vagy hogy magunkat sajnáljuk, rögtön a mennyei
Atyára kellene gondolnunk, akitől csak jó és tökéletes ajándék jön felénk. A
rosszban, a fájdalomban, a lelki szenvedésben tudatosítanunk kell, hogy Atyánk
nem azt akarja, hogy elessünk, elpusztuljunk, megaláztassunk, hanem hogy őt
megdicsőítsük, s ezáltal előrehaladjunk az üdvösség útján. Abban a pillanatban
lesz a szenvedésből megváltó kereszt, ahogy kimondjuk Jézus szavát: „Legyen meg
a te akaratod.” Ezzel nem a rosszhoz adtuk a beleegyezésünket, hanem a rossz
mélyén az Atya által nekünk készített, még láthatatlan jóra mondtunk igent.
Egyedül a kereszt vállalása és magunkra vétele jelentheti a sátáni csapda
elkerülését. Minden egyéb megoldási kísérlet kudarcra van ítélve. Ezért ne
megváltoztatni akarjuk a Miatyánk két évezredes szövegét, hanem értsük jól: A
„Ne vígy minket kísértésbe!” nem azt jelenti, hogy Isten esetleg rosszra
kísérthetne minket – hiszen ő nem kísért és nem is kísérthető –, hanem azt
fejezi ki, hogy tudatába vagyunk gyengeségünknek, mely miatt Isten kegyelme
nélkül az isteni próbatétel ördögi kísértéssé válhat számunkra.
Urunk Jézus, hálát adunk Neked, hogy annyiszor
megmentettél minket a testi-lelki haláltól, annyiszor gondoskodtál számunkra
táplálékról, hogy éhen ne vesszünk, annyiszor megmutattad csodáidat
gyógyításunkra és megerősítésünkre! Kérjük kegyelmedet, hogy amikor
kísértésben, próbatételben van részünk, egy pillanatra se kételkedjünk abban,
hogy Te velünk vagy, és akármi is történik velünk, azt üdvösségünkre akarod
fordítani. Segíts, hogy a próbatételek ne kikezdjék, hanem egyre jobban
megerősítsék Beléd vetett bizalmunkat, Irántad való hálánkat és szeretetünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése