Ferenc pápa: A
keresztény türelem nem belenyugvás vagy a legyőzöttség érzése
„Kérjük az Úrtól a türelem erényét, ami azé,
aki úton van, és vállára veszi a nehézségeket, megpróbáltatásokat, mint sok
üldözött keresztény testvérünk a Közel-Keleten” – mondta Ferenc pápa február
12-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
„Hitetek próbatétele állhatatosságot
eredményez” – írja Szent Jakab apostol a napi első olvasmányban. Erről
elmélkedett homíliájában a pápa.
„Mit jelent állhatatosnak, türelmesnek lenni az
életben és a próbatételek idején? Ezt természetesen nem könnyű megérteni –
jegyezte meg a Szentatya. – A keresztény türelem elkülönül a belenyugvástól és
a legyőzöttség érzésétől. Ehelyett olyan, mint annak az erénye, aki úton van,
nem pedig egy helyben áll, bezárkózva.”
„Amikor az ember úton van, sok minden történik,
amelyek közül nem minden jó. Nekem sokat mond a türelemről mint útközben
születő erényről azoknak a szülőknek a hozzáállása, akiknek beteg vagy
fogyatékkal élő gyermeke születik. »Hála Istennek, hogy életben van!« –
mondják. Ők türelmesek. Egész életükben szeretettel foglalkoznak gyermekükkel,
a végsőkig. Ez pedig nem könnyű dolog! A gyermekáldás öröme azonban erőt ad
nekik, hogy előrehaladjanak, és ez türelem, állhatatosság, de nem belenyugvás.
Ez tehát az az erény, ami akkor születik, ha úton vagyunk” – mutatott rá Ferenc
pápa.
„Mit taníthat nekünk a türelem (olaszul:
pazienza – a szerk.) szó etimológiája? – tette fel a kérdést a
Szentatya. – A felelősséget, mert a türelem nem hagyja magára a szenvedést,
hanem magára veszi, és ezt nagy örömmel teszi, ahogyan az apostol írja. A
türelem felemelést jelent, nem pedig azt, hogy átruházza másra a problémát,
hogy az hordozza a nehézséget: én hordozom, ez az én nehézségem és az én
problémám. Szenvedek miatta? Igen, persze, de mégis magamra veszem, mondja az
ilyen ember. A türelem annak a bölcsessége, aki párbeszédet tud folytatni a
saját korlátaival. Rengeteg korlát van az életben, de a türelmetlen ember nem
akarja elfogadni, és figyelmen kívül hagyja őket, mert nem tud párbeszédet
folytatni saját korlátaival. A mindenhatóság vagy a lustaság érzése uralhatja
az ilyen embert.”
„Az a türelem, állhatatosság, amelyről Szent
Jakab beszél, nem pusztán tanács a keresztényeknek – pontosított Ferenc pápa. –
Ha az üdvösségtörténetre tekintünk, láthatjuk Isten, a mi Atyánk türelmét, aki
vezette és vitte előre makacs népét, amikor az bálványokat tákolt, vagy letért
az útról erre-arra. Az is a türelem jele, hogy az Atya mindannyiunkat elkísér,
és kivárja, amíg elérkezik a saját időnk. Isten elküldte Fiát, hogy türelmes
legyen, vállalja küldetését, és határozottan felajánlja önmagát a szenvedésre.”
„Gondolok közel-keleti
testvéreinkre, akiket elűztek, mert keresztények – idézte fel a pápa. – Ők
ragaszkodnak ahhoz, hogy keresztények: türelmesek, állhatatosak, mint az Úr.
Ezekkel a gondolatokkal imádkozzunk ma népünkért: »Uram, adj népednek türelmet,
hogy magára vegye a próbatételeket!« Imádkozzunk magunkért is. Sokszor
türelmetlenek vagyunk: amikor nem megy valami, kiabálunk. Álljunk meg azonban
egy percre! Gondoljunk az Atyaisten türelmére, és legyünk türelmesek,
állhatatosak, mint Jézus. A türelem szép erény, kérjük hát az Úrtól” – zárta
hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése