Hamvazó szerda utáni csütörtök
Élet és halál fogalmai Jézus szájából nem biológiai
állapotunkra vonatkoznak, hanem sokkal mélyebb valóságot jelölnek létezésünk
mélyén. S amit ő ért az élet és halál szón, arra oda kell figyelnünk, mert
Isten gondolatai valóságok, míg a mieink csak a valóságról alkotott fogalmak,
halvány árnyképek, hasonlatok. Jézus számára a személy akkor és annyiban él, ha
és amennyiben kapcsolatban van Istennel. A jó egészségnek örvendő, de
erkölcsileg kettősségben élő emberen ezért sokkal inkább a halál uralkodik,
mint a szenvedését elfogadó rákos betegen. Az élet és halál nem külső tényezők
függvénye, hanem benső döntés kérdése. Az életet választani kell, úgy, hogy
ragaszkodom Istenhez és az ő törvényeihez. Ez a mindennapok során gyakran
kereszthordozásként jelenik meg, mert az élet szüntelen áldozatot követel. Azt
az életet, melyet a világ bálványoz, el kell veszíteni ahhoz, hogy a másikat,
az igazit megnyerhessük.
Önző
énünk lázadozik az efféle apró meghalások ellen. Isten azonban segít:
valahányszor engedi, hogy a magunkba vetett hitünk meginogjon, a
személyiségünket körüllengő, saját magunk alkotta mítosz szappanbuborékként
szétpukkadjon, s megmutatkozzék a mögötte lévő üresség, új és új lehetőséget
ad, hogy felhagyjunk az álvalóság őrült hajszolásával, s a valódi életet
válasszuk. Mert paradox módon csak az önmegtagadás vezethet el igazi önmagunk
megtalálásához. A külső rétegeket le kell hántani és el kell vetni, hogy
eljussunk szívünk közepébe, személyünk központjába, a békesség forrásához, ahol
Isten lakik bennünk.
Ne engedd, Urunk, hogy beérjük a külső
tatarozással, mely csak arra jó, hogy ideig-óráig eltakarja a belső szennyet és
rothadást. Segíts, hogy az idei Nagyböjtben legyen bátorságunk alászállni
szívünk mélységeibe, ahol valóságosan találkozhatunk Veled. Add, hogy ebből a
találkozásból gyümölcsöző kereszthordozás fakadjon számunkra, s kezdetét vegye
bennünk az új teremtés, vagyis belső átformálódásunk a Te képedre és
hasonlatosságodra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése