Húsvét első hete szombat
Szombat húsvét hetében
ApCsel 4, 13-21 Mk 16,9-15
„Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét"
Jézus szenvedése jó ideig feloldhatatlan ellentmondást szült az apostolok eszében. Készségesen elhitték, hogy Jézus az Istentől megígért Megváltó. Hitük nagy volt, azért adhatta meg az Úr mindegyiküknek a csodatévő erőt: betegeket gyógyíthattak hittérítő útjaikon, amikor Jézus kettesével elküldte őket előkészíteni az érkezését. Ördögöket is űzhettek ki a megszállott emberekből, de valahányszor Jézus arról kezdett beszélni nekik, hogy neki szenvednie kell, a zsidó vallási vezetők fogják okozni ezeket a szenvedéseket és halálát, kidobják a nemzeti és vallási közösségükből, valami makacs ellenállás lépett életbe lelkükben. Szent Péter fogalmazta meg a közös véleményt: „Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled!" (Mt 16, 22) Ugyanez a makacs ellentmondás okozhatta, hogy amikor mégis megtörtént mindez, amit Jézus háromszor előre jelzett, akkor beléjük fészkelt az ellenkező meggyőződés: Jézus meghalt. Tehát csalódtunk benne. Ezt a szörnyű lelkiállapotot vázolja Márk evangélista: „Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Az elment és hírül vitte azoknak, akik korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak. Mikor meghallották tőle, hogy él és hogy ő látta, nem hitték el. Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. Ok is elmentek és hírt adtak a többieknek, de nekik sem hittek". (Mk 16, 9-13) Jézusnak mindez rosszul esett. Nem hagyta abba erőfeszítéseit, hogy tanítványai visszanyerjék a hitüket, hiszen általános törvény az üdvösség rendjében: „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik"(16) Jézusnak még az árulója elvesztése is fájt, hát még a többi keményszívűsége. Ezért igyekezett személyesen megmutatkozni tanítványai körében. Márk apostol nem írja le részletesen ennek a találkozásnak eseményeit, de ezt így összegezi: „Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták"(Mk 16, 14) Szomorúan, de nagy bizalommal emlegetem én is imádságaimban azt a néhány millió magyar honfitársunkat, akik az elmúlt hatvan évben vesztették el Jézusba vetett hitüket. Nélkülük sokkal nehezebb hazánk felemelkedése Isten országának szintjére. Gondoljuk meg Jézus figyelmeztetését hazánk felemelkedésének gyönyörű reményében: „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért, a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja"(Mt 6, 33-34)
Szombat húsvét hetében
ApCsel 4, 13-21 Mk 16,9-15
„Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét"
Jézus szenvedése jó ideig feloldhatatlan ellentmondást szült az apostolok eszében. Készségesen elhitték, hogy Jézus az Istentől megígért Megváltó. Hitük nagy volt, azért adhatta meg az Úr mindegyiküknek a csodatévő erőt: betegeket gyógyíthattak hittérítő útjaikon, amikor Jézus kettesével elküldte őket előkészíteni az érkezését. Ördögöket is űzhettek ki a megszállott emberekből, de valahányszor Jézus arról kezdett beszélni nekik, hogy neki szenvednie kell, a zsidó vallási vezetők fogják okozni ezeket a szenvedéseket és halálát, kidobják a nemzeti és vallási közösségükből, valami makacs ellenállás lépett életbe lelkükben. Szent Péter fogalmazta meg a közös véleményt: „Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled!" (Mt 16, 22) Ugyanez a makacs ellentmondás okozhatta, hogy amikor mégis megtörtént mindez, amit Jézus háromszor előre jelzett, akkor beléjük fészkelt az ellenkező meggyőződés: Jézus meghalt. Tehát csalódtunk benne. Ezt a szörnyű lelkiállapotot vázolja Márk evangélista: „Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Az elment és hírül vitte azoknak, akik korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak. Mikor meghallották tőle, hogy él és hogy ő látta, nem hitték el. Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. Ok is elmentek és hírt adtak a többieknek, de nekik sem hittek". (Mk 16, 9-13) Jézusnak mindez rosszul esett. Nem hagyta abba erőfeszítéseit, hogy tanítványai visszanyerjék a hitüket, hiszen általános törvény az üdvösség rendjében: „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik"(16) Jézusnak még az árulója elvesztése is fájt, hát még a többi keményszívűsége. Ezért igyekezett személyesen megmutatkozni tanítványai körében. Márk apostol nem írja le részletesen ennek a találkozásnak eseményeit, de ezt így összegezi: „Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták"(Mk 16, 14) Szomorúan, de nagy bizalommal emlegetem én is imádságaimban azt a néhány millió magyar honfitársunkat, akik az elmúlt hatvan évben vesztették el Jézusba vetett hitüket. Nélkülük sokkal nehezebb hazánk felemelkedése Isten országának szintjére. Gondoljuk meg Jézus figyelmeztetését hazánk felemelkedésének gyönyörű reményében: „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért, a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja"(Mt 6, 33-34)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése