Húsvét hete szerda
ApCsel 3, 1-10; Lk 24, 13-35
„Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt”
Húsvét délutáni történetet idéz a mai evangélium. Jézus két fiatal tanítványa letörten, elkeseredve indul Jeruzsálemből kifelé. Úgy látják, semmi keresnivalójuk sincs ebben a környezetben. Évezrede készült ez a város, hogy fogadja az Istentől megígért Messiást. Most minden reményük megvolt ahhoz, hogy elérkezett és megváltja Izraelt: azaz leszámol a római megszállókkal. Nagycsütörtök este be is mutatkozott a bárányvacsorán, mint az újszövetség szerzője. Befejezte a bárányvacsorák hosszú-hosszú sorozatát, helyette átváltoztatta a kenyeret és a bort saját testévé és vérévé. Megtörte, nekünk adta. Csodálatos érzés volt. Kiment az Olajfák hegyére a tizenkettővel. Jöttek a szomorú hírek: a főtanács parancsára elfogták. Kora reggel halálra ítélték, délután a kereszten függve meghalt. Szertefoszlottak nagy reményeink. Megyünk haza. Folytatjuk falusi életünket. Közben Jézus hozzájuk csatlakozott, de ők sem ismerték föl, mint reggel Mária Magdolna sem. Kérdésére, miről beszélgetnek útközben, készségesen elmondják szomorúságuk okát. Aztán hozzáfűzik: „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt”. Jézus erre beszélni kezd: A Messiásnak nem az a dolga, hogy elűzze a rómaiakat, felemelje a zsidókat a világ uraivá, hanem hogy eltörölje az összes ember minden bűnét. Erről ír a Biblia. Ehhez a szenvedést és kínhalált kellett elvállalnia. Előre mondta az Írás azt is, hogy ha ezeket elszenvedi, harmadnapra feltámad, és megdicsőíti őt az Isten. Közben a tizenegy kilométeres út véget ér. Az ifjak hazaérkeztek. Házuk előtt Jézus búcsúzkodik. Ekkor azonban rádöbbennek, hogy esteledik, ez az idegen vándor hová megy az éjszakában? Különben is, olyan jó volt hallgatni fejtegetéseit. „Lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat”. (32) Kérlelték hát, fogadja el vendégszeretetüket. Jézus, pedig örömmel megteszi. Megteszi, hiszen a nagycsütörtök esti élménnyel akarja zárni a sikeres tanítást, hogy örömük teljes legyen.„Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik”. (30) Kerekre nyílott a szemük: Micsoda ismerős mozdulatok! Ezt csak a Mester tudja így tenni! A Mester, persze, hogy Ő a vendég. Újra a kezükbe adja önmagát. Így megmutatta: az utolsóvacsora előre jelezte a keresztfán bemutatott áldozatot, most pedig megerősítette: mindig így kell azt jelenvalóvá tenni. Amikor pedig ölelni akarják, Jézus eltűnik. Semmi szükség külső ölelésre, kezükből egyenesen a szívükbe vehetik. Örömükben újra útnak indulnak vissza Jeruzsálembe. El kell mondani az apostoloknak is: valóban feltámadt az Úr! Ez azok számára a sokadik üzenet. Péterre hivatkoznak, aztán betelik a húsvét igazi öröme: közéjük toppan maga a Mester: Feltámadtam! Örüljetek! Akarunk mi, megtépett, tönkretett, megalázott, kisemmizett magyarok is hazánknak ilyen élményt biztosítani? Nekünk is mondanunk kell mindenkinek: mindezt el kellett szenvednünk bűneinkért. Urunk, gyere vissza hozzánk, segíts rajtunk. Jelen vagyok minden templomban, az Eukarisztiában. Jöjjetek hozzám, elpártolt gyermekeim, szabaddá és boldoggá teszlek titeket.
ApCsel 3, 1-10; Lk 24, 13-35
„Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt”
Húsvét délutáni történetet idéz a mai evangélium. Jézus két fiatal tanítványa letörten, elkeseredve indul Jeruzsálemből kifelé. Úgy látják, semmi keresnivalójuk sincs ebben a környezetben. Évezrede készült ez a város, hogy fogadja az Istentől megígért Messiást. Most minden reményük megvolt ahhoz, hogy elérkezett és megváltja Izraelt: azaz leszámol a római megszállókkal. Nagycsütörtök este be is mutatkozott a bárányvacsorán, mint az újszövetség szerzője. Befejezte a bárányvacsorák hosszú-hosszú sorozatát, helyette átváltoztatta a kenyeret és a bort saját testévé és vérévé. Megtörte, nekünk adta. Csodálatos érzés volt. Kiment az Olajfák hegyére a tizenkettővel. Jöttek a szomorú hírek: a főtanács parancsára elfogták. Kora reggel halálra ítélték, délután a kereszten függve meghalt. Szertefoszlottak nagy reményeink. Megyünk haza. Folytatjuk falusi életünket. Közben Jézus hozzájuk csatlakozott, de ők sem ismerték föl, mint reggel Mária Magdolna sem. Kérdésére, miről beszélgetnek útközben, készségesen elmondják szomorúságuk okát. Aztán hozzáfűzik: „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt”. Jézus erre beszélni kezd: A Messiásnak nem az a dolga, hogy elűzze a rómaiakat, felemelje a zsidókat a világ uraivá, hanem hogy eltörölje az összes ember minden bűnét. Erről ír a Biblia. Ehhez a szenvedést és kínhalált kellett elvállalnia. Előre mondta az Írás azt is, hogy ha ezeket elszenvedi, harmadnapra feltámad, és megdicsőíti őt az Isten. Közben a tizenegy kilométeres út véget ér. Az ifjak hazaérkeztek. Házuk előtt Jézus búcsúzkodik. Ekkor azonban rádöbbennek, hogy esteledik, ez az idegen vándor hová megy az éjszakában? Különben is, olyan jó volt hallgatni fejtegetéseit. „Lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat”. (32) Kérlelték hát, fogadja el vendégszeretetüket. Jézus, pedig örömmel megteszi. Megteszi, hiszen a nagycsütörtök esti élménnyel akarja zárni a sikeres tanítást, hogy örömük teljes legyen.„Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik”. (30) Kerekre nyílott a szemük: Micsoda ismerős mozdulatok! Ezt csak a Mester tudja így tenni! A Mester, persze, hogy Ő a vendég. Újra a kezükbe adja önmagát. Így megmutatta: az utolsóvacsora előre jelezte a keresztfán bemutatott áldozatot, most pedig megerősítette: mindig így kell azt jelenvalóvá tenni. Amikor pedig ölelni akarják, Jézus eltűnik. Semmi szükség külső ölelésre, kezükből egyenesen a szívükbe vehetik. Örömükben újra útnak indulnak vissza Jeruzsálembe. El kell mondani az apostoloknak is: valóban feltámadt az Úr! Ez azok számára a sokadik üzenet. Péterre hivatkoznak, aztán betelik a húsvét igazi öröme: közéjük toppan maga a Mester: Feltámadtam! Örüljetek! Akarunk mi, megtépett, tönkretett, megalázott, kisemmizett magyarok is hazánknak ilyen élményt biztosítani? Nekünk is mondanunk kell mindenkinek: mindezt el kellett szenvednünk bűneinkért. Urunk, gyere vissza hozzánk, segíts rajtunk. Jelen vagyok minden templomban, az Eukarisztiában. Jöjjetek hozzám, elpártolt gyermekeim, szabaddá és boldoggá teszlek titeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése