NE FÉLJETEK! ÖRÜLJETEK!
Ne féljetek attól, hogy a világ Megváltója Ábrahám, Jákob és Dávid király véréből született test szerint. Örüljetek annak, hogy a fölséges Isten ilyen nagyszerű gonddal kiválasztott ősök ivadékaként küldte közénk. Az Édesanyja, aki egyetlen kapocs volt megtestesülésében az istenség és emberi nem között, a Gondviselés működésének legféltettebb tárgya volt. Máriának semmi köze nem volt semmiféle bűnhöz. Jézus halálának érdemét előre alkalmazta rá Isten, így az ő lelkét teremtése pillanatában megajándékozta az Úr a megszenelő kegyelemmel, mint az ősszülőket egykor. Nem volt tehát egy pillanatig sem az eredeti bűn sújtottja, mint az összes többi Ádám-ivadék. Semmiféle bűnt soha nem követett el. Isten pedig vigyázott arra is, hogy az ősök sokaságán keresztül Ádám és Éva génjeiből azok kerüljenek Mária testébe, amelyek tökéletes testet építettek számára, és ugyanígy Jézus is csak tőle örökölhetett emberi értékeket. Sem az apa, sem az anya nem tudja, hogy milyen tulajdonságokat ad át a megfogant új embernek. Ezt egyedül Isten irányítja ezzel meghatározva az új ember egész lényét a számára kijelölt életpálya alapjául. A testhez Isten a semmiből megteremti a lelket. A lélek a test informálója, alakítója: teljes összhangba kerülnek egymással. Jézus fogantatása, ami a Szentlélek teremtő erejéből jött létre, a legnagyobb gonddal járt el Isten, hiszen az Ő Fia emberségében is a legtökéletesebb lett. „Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret volt a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz. Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége. Mária erre megkérdezte az angyaltól: Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek. Az angyal ezt felelte neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, ki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária ere így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És eltávozott tőle az angyal”. (Lk 1,26-38) Ez a világ leggyönyörűbb eseménye akkor is megvalósult volna, ha ősszüleink nem vétkeztek volna, és nem lett volna szükség a megváltásra. Isten ugyanis öröktől fogva elhatározta, hogy világot teremt, és ehhez az ősformát, a forma-okot, a történelem során majd megtestesülő Fia embersége adja. Jövendő teste lesz az anyagi létezők ősformája, emberlelke pedig a szellemieké: angyaloké, emberlelkeké. A későbbi tényleges megtestesülés a teremtés befejező örömünnepe lett volna a bűnbeesés nélkül. Így is igazi nagy ünnep. Mária számára ettől kezdve Jézus az egyetlen központ. Siet vele Ein-Karimba, hogy a Megváltó előfutárát a megváltás kincsében, az istengyermekségben részesítse, megadja neki a megszentelő kegyelmet édesanyja méhében hat hónapos magzatként. Onnan három-négy hónap távollét után tér haza Názáretbe. Mivel senkivel semmit nem közölt elutazása előtt, vőlegénye, József, nagyon kemény lelki tusán esett át látva menyasszonya áldott állapotát. Végül angyal keresi föl és nyugtatja meg.
Ne féljetek attól, hogy a világ Megváltója Ábrahám, Jákob és Dávid király véréből született test szerint. Örüljetek annak, hogy a fölséges Isten ilyen nagyszerű gonddal kiválasztott ősök ivadékaként küldte közénk. Az Édesanyja, aki egyetlen kapocs volt megtestesülésében az istenség és emberi nem között, a Gondviselés működésének legféltettebb tárgya volt. Máriának semmi köze nem volt semmiféle bűnhöz. Jézus halálának érdemét előre alkalmazta rá Isten, így az ő lelkét teremtése pillanatában megajándékozta az Úr a megszenelő kegyelemmel, mint az ősszülőket egykor. Nem volt tehát egy pillanatig sem az eredeti bűn sújtottja, mint az összes többi Ádám-ivadék. Semmiféle bűnt soha nem követett el. Isten pedig vigyázott arra is, hogy az ősök sokaságán keresztül Ádám és Éva génjeiből azok kerüljenek Mária testébe, amelyek tökéletes testet építettek számára, és ugyanígy Jézus is csak tőle örökölhetett emberi értékeket. Sem az apa, sem az anya nem tudja, hogy milyen tulajdonságokat ad át a megfogant új embernek. Ezt egyedül Isten irányítja ezzel meghatározva az új ember egész lényét a számára kijelölt életpálya alapjául. A testhez Isten a semmiből megteremti a lelket. A lélek a test informálója, alakítója: teljes összhangba kerülnek egymással. Jézus fogantatása, ami a Szentlélek teremtő erejéből jött létre, a legnagyobb gonddal járt el Isten, hiszen az Ő Fia emberségében is a legtökéletesebb lett. „Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret volt a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz. Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége. Mária erre megkérdezte az angyaltól: Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek. Az angyal ezt felelte neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, ki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária ere így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És eltávozott tőle az angyal”. (Lk 1,26-38) Ez a világ leggyönyörűbb eseménye akkor is megvalósult volna, ha ősszüleink nem vétkeztek volna, és nem lett volna szükség a megváltásra. Isten ugyanis öröktől fogva elhatározta, hogy világot teremt, és ehhez az ősformát, a forma-okot, a történelem során majd megtestesülő Fia embersége adja. Jövendő teste lesz az anyagi létezők ősformája, emberlelke pedig a szellemieké: angyaloké, emberlelkeké. A későbbi tényleges megtestesülés a teremtés befejező örömünnepe lett volna a bűnbeesés nélkül. Így is igazi nagy ünnep. Mária számára ettől kezdve Jézus az egyetlen központ. Siet vele Ein-Karimba, hogy a Megváltó előfutárát a megváltás kincsében, az istengyermekségben részesítse, megadja neki a megszentelő kegyelmet édesanyja méhében hat hónapos magzatként. Onnan három-négy hónap távollét után tér haza Názáretbe. Mivel senkivel semmit nem közölt elutazása előtt, vőlegénye, József, nagyon kemény lelki tusán esett át látva menyasszonya áldott állapotát. Végül angyal keresi föl és nyugtatja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése