Évközi 1. hét szombatja

Évközi 1. hét szombatja

„minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk”

Korunk emberei igen hiszékenyek, mert nincs komoly hitük. A hit ugyanis olyannak mutatja Istent, amilyen: végtelen értelem és végtelen akarat. „Mindent tud: tudja azt, ami volt, ami van, ami lesz; sőt még azt is tudja, amit gondolunk és titokban cselekszünk”. (Kis katekizmus) Amikor rendszeresen kezdtem a hittant tanulni, azaz hatéves koromban, az iskolai hittanórán ezt a tényt megtanították nekünk a segesdi ferences atyák. Tényeket tanítottak meg nekünk tudományos okfejtés nélkül, mert a kis embereket nem érdeklik még a magyarázatok. Azt sem kívánják, hogy otthon az édesanyjuk elmagyarázza csöppnyi gyermekének, hogy miért kell rendszeresen enni, de elfogadja az ételeket, örül nekik, elfogyasztja, és szépen fejlődik a teste. Nos, a felnőtt korban már bővebb a kívánságlista az iskolában is, az étkezési szokások terén is. A Zsidókhoz írt levél éppen ilyen fejlesztő gyakorlatot mutat be az istenismeret terén: „Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk”. (Zsid 4,12-13) Isten mindentudása a lélek bonyolult ismeretei és szándékai között is eltájékozódik, mint az anatómiát tanuló orvosnövendék is boncolja a holttestet, hogy megtanulja a jövendő orvos, mi minden van az emberi test belsejében. A lélek szintjén is vannak egészséges folyamatok az erények és kegyelmek világában, amelyek az üdvösséget szolgálják, és vannak torz jelenségek, bűnök, tévedések, amelyek Isten kegyelmeivel, szentségeivel és ismereteivel felfedezhetők, gyógyíthatók. Szent Pál aztán rátér arra, hogy az ember és Isten kapcsolatában, tanításában, erősítésében igen nagy szerepe van a papoknak, és azok vezetőjének, a legfőbb papnak, aki maga Jézus Krisztus. A papok közvetítők Isten és ember között. Köztük a legfontosabb Jézus Krisztus, mert Ő egy személyben isten is, meg ember is, mindkét természetnek ismerője és Ura. „Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyengeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért a bizalom trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre”