Mi a célja Istennek velem?

Mi a célja Istennek velem?

 
Isten világterve teljességgel pontos. Mindennek megvan a helye és ideje, tennivalója. Az ember sorsa is másodpercre ki van számítva. De amíg a többi lény előre meghatározottan teszi a dolgát és viseli sorsát, az embernek az Úr értelmet és szabad akaratot adott, gondolkodik és dönt, akár Isten kifejezett parancsa ellenére is. Az ember szabad. Isten ezért a mi sorsunkat úgy tervezte meg, hogy kijelölte életutunkat, tennivalóinkat, és ha ezt vállaljuk szívesen, teljesítjük pontosan, akkor betöltjük sorsunkat, megkapjuk a jutalmunkat is. Aki ellenkezőleg cselekszik, az viszont számítson a büntetésre. Isten ugyanis mindenkiről gondoskodik, biztosítja számára azt, amire szüksége van. Ezt Ő megteheti saját maga, de embereken keresztül is. Megtehetné, hogy 30 évesnek teremtene mindenkit, nem kellenének szülők. Minek a munka is, hiszen Isten szánkba rakhatná a sült galambot, neki ez nem munka. Ő azonban kitüntet bennünket azzal, hogy munkaképes felnőttnek néz, aki alkotni tud, alkalmas segítőtárs, nem pojáca.H a tehát Isten a kezembe adja a lehetőséget, hogy én adjam a rászorulónak, kitüntet bizalmával. Ha teljesítettem, rendben megy minden tovább, jutalmat érdemlek. Ha ellenálltam, Isten megteszi más módon, de én büntetésre leszek méltó. Felelős vagyok érte.Isten terve tökéletes. Nem tud és nem is akar selejtet tervezni. Minden emberben nagyszerű lényt tervezett, ha rossz lett, ember rontotta el. Nem tervez két ugyanolyat, mindenki egyéniség kell legyen. Az embernek ezt a tervet kell valóra váltania. Egy egész életet kap hozzá, utolsó percére kell elérnie a tökéletességet. Így várja az ítélet.Nem ismerem a tervet, - mondhatom -, hogyan váltsam valóra? Pál is panaszolja, hogy nem tudja, mit kérjen. De: „A Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is”. (1Kor 2,10) Ismeri tehát minden ember isteni tervét. A Lélek a bérmálás óta biztosan bennünk él. A reggeli imában meg kell beszélnünk vele, hogy a mai napon mik a teendőink. Az állapotbeli kötelesség a biztos alap. E mellett van még rengeteg lehetőség a jóra. Kegyelem segítségével ki tudjuk szűrni, mi tartozik ránk, ehhez kérjünk szemet és erőt. Így megmenekülünk a felesleges aggodalomtól is, hogy mindent nem tudunk megtenni. Nem minden a mi dolgunk. Alapszabály, hogy küldetésemet teljesítsem, tegyem a jót mindig másokért. Ezt hívjuk szeretetnek. Feledkezzem meg önmagamról teljesen, akkor Isten gondoskodik rólam. Ezzel a törekvéssel egyre jobban hasonlítok majd Istenre, aki mindig másokért munkálkodik. Elsajátítom Atyám stílusát, egyre inkább az Ő gyermeke leszek. Odafönn így ismer majd rám. Schryvers, a nagyszerű lelki író, ezt a folyamatot a mozaikkirakáshoz hasonlítja. Adva van a művész, aki ismeri a tervet, bármily nagy is. Tudja azt is, milyen napi részletet kell kiraknia. Feláll az állványra. Elkészíti a habarcsot, aztán kéri a segédmunkástól a szükséges kavicsot a nagy kosárból, amelyben van huszonhatezer színárnyalatú kavics. Ha a segítője okos és készséges, a kívánt darab a mester kezébe és a helyére kerül. Így dolgoznak össze estig gyorsan, szorgalmasan és a célnak megfelelően. El is készül időben a remekmű, gyönyörű kompozició, hiszen minden részlet gondos és céltudatos munka volt. Ha azonban a segéderő lusta és önfejű, nem a kért kavicsot nyújtja, a művész nem fogadja el, a munka áll, a habarcs beszárad, vak folt lesz csupán. Másnap ugyanis a következő részletet kell kirakni, ha ugyan az is nem vakfolt marad. Az élet végén ez fércmunka lesz, nem mennyországba való, ahova nem mehet be semmi tökéletlen. Igaz, van tisztítótűz is. Ott talán retusálják a csúnya hiányokat. Az ilyen ember „maga megmenekül, de csak mintegy tűz által.” (1Kor 3,15)Akinek füle van, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.” (Jel 2,17) Isten egy szóban kimondja gyönyörű létünket.