Remény a bibliában 1.

Remény a bibliában

 
Láttuk, hogy ihletett költők is milyen tévesen képzelik el emberi boldogságukat, amikor földi vágyak irányítják képzeletüket. Ezek a vágyak nem mindig teljesülnek. Ilyenkor csalódottan emlegetik: „Földiekkel játszó égi tünemény, Istenségnek látszó csalfa, vak remény, Csak maradj magadnak, biztatóm valál, Hittem szépszavadnak mégis megcsalál”. (Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez). Amikor keresztény módon beszélünk a reményről, akkor mindig, mint isteni erényről szólunk. Arról a lelkierőről, amely könnyen, gyorsan belekapaszkodik Isten ígéretébe, hogy minden embert a mennyei boldogságra hívott meg, ennek elnyeréséhez megadja a szükséges kegyelmeket is. Ezért írja Pál apostol: „Ne foglalkozzanak mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblákkal, amelyek inkább szőrszálhasogatáshoz vezetnek, mint az Isten szerint való rendhez, amely hiten alapszik”. (1Tim 1,4) tehát nem emberi vágyak, nem is a zsidók mentsváraként szereplő ábrahámi leszármazás az örökboldogság eszköze, hanem Jézus eget nyitó kereszthalála. Mindenkinek át kell formálódnia: „Ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik”. (Zsid 11,16) „Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet”. (1Jn 2,25) Ebben az ígéretben nem kisebb öröm rejlik, mint Isten birtoklása, a remény teljesülése: „Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van”. (1Jn 3,2) Mivel az örök boldogságot kiérdemelni nem lehet, vagyis semmit nem tudunk tenni, amivel Istent kötelezhetnénk arra, hogy minket mennyországába bevigyen, azért az Isten ígéretében mindvégig bizakodnunk, tehát remélnünk kell. Ezért jó mindig felindítanunk az isteni erényeket: „Istenem, hiszek tebenned, mert örökké igazmondó vagy. Istenem, remélek tebenned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy. Istenem, szeretlek téged, mert végtelenül jó és szeretetreméltó vagy”. „A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk”. (Zsid 11,1) Isten parancsolja, hogy reménykedjünk, de azt is, hogy tegyünk meg minden jót az üdvösség érdekében, vagyis egész életünk az igazság és a szeretet szolgálatában álljon. A szeretet feltételezi azt, hogy egész életemet mások boldogítására szentelem, és nem várok cserébe földi viszonzást. Ebben az esetben ugyanis Isten kötelezi önmagát, hogy annyi boldogságot biztosít nekem, amennyit én nyújtottam itt a földön másoknak. Ez a három isteni erény összetartozik, egymást segítik, kiegészítik az üdvösség munkálásában. Erre utal Pál apostol: „Gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reményetekre”. (1Tessz 1,3) Másutt is utal erre az összetartozásra: „Mert mi a Lélek által hitből várjuk a megigazulás reményét”. (Gal 5,5)