Nagyböjt 2. hete kedd

Nagyböjt 2. hete kedd
Iz 1,10.16-2;23,1-12
„Mózes székében"

Mózest Isten választotta ki és hívta meg szolgálatára. A fáraó parancsa szerint születése után őt is be kellett volna dobni a Nílus folyóba. Isten arra ösztönözte az édesanyját, hogy ne hallgasson a fáraóra, vállalja a veszélyt, kímélje meg ezt a kisfiút a haláltól. Kegyelem volt az is, ahogy az édesanya okosan rendezte fia sorsát: a gyékénykosár nem vaktában volt elhelyezve a Nílus sással borított szélén, hanem a királylány szokott fürdőhelyére került, aki természetesen megtalálta, gyermekévé fogadta és nevelte, tanítatta negyven éves koráig. Így készült fel a küldetésére. A pusztában vezette népét, ítélt a peres ügyekben, tanította őket Isten igazságaira, hitre és erkölcsre egyaránt. Halála előtt megbízatását Isten által kijelölt Józsuénak adta át, akinek neve azt jelenti: Jahve a Megváltó. Most így mondjuk: Jézus. Mózes ezzel is megerősítette jövendölését, amit Jézus Krisztusra mondott, Isten majd prófétát küld nektek, arra hallgassatok. Az igazi Józsuéra, Jézus Krisztusra. De addig is voltak Mózesnek utódai: próféták és rabbik. Ők magyarázták a Bibliát. Jézus nem ebben talált kivetni valót, hanem abban, hogy tetteik a szavaikkal nem egyeztek. Önmagukat keresték, nem Istent és a felebarátaik üdvösségét szolgálták. Jézus is rendelt maga után tanítókat: „Menjetek, tehát és tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) Legyetek tanúim a föld határáig” „Ti is legyetek szolgái mindenkinek, mint én” Az örökölt szék tiszteletet érdemel, a hűségesen megőrzött tanítás hitelt. A tetteket meg kell különböztetni: az igazság és szeretet átélése az irányadó.