ASSISI SZENT ÁGNES

ASSISI SZENT ÁGNES 

szűz, II. r. 

(1197-1253)

Szent Klára húga, keresztneve Katalin volt. Beöltözésekor adta neki Szent Ferenc az Ágnes nevet. Alighogy Klára elhagyta a szülői házat és mint szerzetesnő Istennek szentelte életét, Katalin, aki 4 évvel volt fiatalabb Kláránál, 16 nappal később követte nővére példáját: titokban Klárához ment s kijelentette, ő is Istennek akarja szentelni életét. Klára igen megörült húga döntésének s hálát adott Istennek, hogy meghallgatta kérését: „utáltassa meg húgával a világot és ízleltesse meg vele az isteni édességet; és a földi házasság szándékáról vezérelje át az o szeretetében való egyesülésre” (Celano I/24). A rokonok Ágnes szökésén még jobban fel voltak háborodva és 12-en érte mentek, hogy erővel hazavigyék. Mikor megragadták, Katalin Klárához kiáltott: „Segíts rajtam, édes néném, s ne engedd, hogy elszakítsanak Krisztus Urunktól!” Klára könnyek között kérte, adja meg Isten húgának az állhatatosságot és hogy az isteni hatalom gyűrje le az emberi erőt. Kérése meghallgattatásra talált, az erős férfiak nem tudták Ágnest elmozdítani helyéről. „Nagybátyja, Monaldus úr halálos csapást készült rá mérni, mikor felemelt karjába hirtelen éles fájdalom hasított bele és azt hosszabb időre lebénította.” Így a rokonok elálltak szándékuktól s elmentek. Ágnes szintén Szent Ferenc kezéből vette át a rendi ruhát s néhány évig együtt élt Klárával. Élte a Szegény Úrnők életét önmegtagadásban, imában és munkában. A zsolozsmáskönyv rendkívüli jelenségekről (extázisok, látomások, levitáció) számol be. 1220 táján Szent Ferenc Firenzébe küldte új zárda alapítására (Monticelli). Ágnes bölcs tanításokkal, jó példájával vezette be a jelentkezőket a klarisszák életébe. Egy levele maradt fönn, melyet nővérének, Klárának írt 1232 körül, ebben megvallja, milyen nehezen él távol nővérétől, de jelzi azt is, hogy az új közösség őt elfogadta és hűségesen ragaszkodnak az eredeti szigorú szellemhez. Lehetséges, hogy más városban is (pl: Mantova) vállalt hasonló feladatot. Végül visszatért Assisibe, s utolsó éveit Klára közelében élte le erényekben gazdagon. Néhány hónappal élte túl Klárát. XIV. Benedek pápa avatta szentté 1750 körül.
IX. Gergelynek a Szegény Úrnőkhöz írt leveléből:
„Mindnyájatokat buzdítunk az Úr Jézus Krisztusban, hogy amint tőlünk tanultátok, Lélek szerint járjatok, felejtsétek el az Apostollal, ami mögöttetek van, és feszüljetek neki az előttetek lévőknek (Fil 3,13), a kiválóbb adományokra törekedve, hogy erényekben egyre bővelkedjetek, dicsőítsétek meg Istent magatokban.”

Imádság:
Istenünk, te Szent Ágnest sok szűznek példaképül adtad a szeráfi tökéletességben. Kérünk, add, hogy itt a földön erényeit követve, örökkétartó örömöket élvezhessünk a mennyben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.