Évközi 32. hét kedd
A
sátán csábítása mögött mindig Istennel szembeni irigysége áll, s mesterkedése
arra irányul, hogy irigységet ébresszen az emberben is. Így jött a világba a
halál és minden rossz: a széthúzás, gyűlölködés, szakadás és testvérgyilkosság.
Mert az irigység azt sugallja, hogy megszerezzem magamnak, ami a másiknak van,
s ha ez lehetetlen, akkor neki se legyen, sőt ha lehet, ő se legyen többé... A
kellemetlen érzés, amely egy pillanatra befelhőzi jó közérzetünket, amikor
mások sikereiről hallunk, a levertség, amely ránk telepszik, amikor a másokkal való
összehasonlításban alulmaradunk, arról árulkodik, hogy a mi szívünkbe is
befészkelte magát az irigység szúja, és megpróbál szép lassan felőrölni. Ez még
nem bűn, csak kísértés, melyet le lehet győzni.
Először
is: ne szemléljük helyzetünket tragikusan. A humor és önirónia sokat segít
abban, hogy ne merüljünk túlzottan az önsajnálatba. Másodszor: adjunk hálát
Istennek, amiért elhalmozott ajándékaival és feladatot bízott ránk. Erősödjünk
meg a helyes önértékelésben, anélkül, hogy magunknak tulajdonítanánk, amit
Istennek köszönhetünk. Ez az alapozás. Ezután következzék a hálaadás azért a
jóért, amit Isten testvérünk életében vagy őáltala vitt végbe. Fejezzük ki
elismerésünket testvérüknek is fáradozásáért (kerülve az üres hízelgést), és
szívből kívánjunk neki további eredményes előrehaladást a jóban. És végül
ajánljuk fel neki segítségünket imádság, biztatás, jó tanács, esetleg a terhek
egy részének átvállalása formájában.
Urunk Jézus, tudatosítsd bennünk, hogy mi csak
haszontalan szolgák vagyunk, akiken keresztül azonban a Te kegyelmed működik, a
kinek-kinek sajátos módon juttatott kegyelmi adomány szerint. Segíts kérünk,
hogy legyőzzük magunkban az irigységből és féltékenységből származó rossz
gondolatokat és szándékokat, s hálát adva mindazért a jóért, melyet általunk
vagy testvéreink által vittél véghez, készséges szívvel segítsük elő a jó
kibontakozását a magunk, testvéreink és mindnyájunk üdvösségére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése