Évközi 26. hét vasárnap
Súlyosan
vétkeznek az isteni kinyilatkoztatás természete ellen, akik Istenre, Jézusra
igent mondanak, mégis válogatnak a ránk hagyományozott hittartalomban. Azzal
például, hogy leszavazzák a kárhozat lehetőségét. Hogy az isteni irgalmat
félreértve lehetetlennek gondolják és állítják, hogy a jóságos Isten bárkit is
eltaszítson színe elől. Holott Jézus Krisztus világosan tanítja, hogy az emberi
életnek igen nagy a tétje, s a menyegzős lakomáról bizony örökre le lehet
maradni, ki lehet szorulni...
A
mai Evangéliumot ebben az összefüggésben kell olvasni és értelmezni. Jézus nem
öncsonkításra szólít fel, hanem annál is többre: a bűnnel való gyökeres
szakításra. Ez nehezebb. A modern ember igyekszik is minden létező módon
kikerülni: ahelyett, hogy szakítana a paráznasággal, annak csupán nem kívánt
következményétől akar megszabadulni, és terhességmegszakítást végez(tet).
Ahelyett, hogy szakítana az irigységgel, féltékenységgel, haraggal, inkább a
számára kellemetlen embertársaival szakítja meg a kapcsolatot. Az igazi
keresztény ezzel szemben arra törekszik, hogy kiszabadítsa magát mindazokból a
kötelékekből, amelyek visszatartják a Krisztus-követésben. Isten kegyelmébe
kapaszkodik, mert hisz a boldog örök életben, és azt is tudja, hogy a kárhozat
valóságos lehetőség, melyet a szabad akarat birtokában az ember választ
magának, visszautasítva a szeretet és igazság forrását.
Urunk Jézus, tudjuk, hogy a pokollal nem
fenyegetni és ijesztgetni akarsz bennünket, hanem ráébreszteni felelősségünkre.
Add, kérünk, kegyelmedet, hogy ha megrettent is a kárhozat lehetősége, mely
bennünk magunkban rejlik, legyen bátorságunk a Te karjaidba vetni magunkat, aki
épp azért jöttél, hogy kiments bennünket önmagunk poklából. Segítsen bennünket
szentjeid közbenjárása, hogy amint őket nem megbénította a pokol létezése,
hanem Érted való életre, nagy tettekre, áldozatra sarkallta, úgy mi is egyre
jobban Érted és Veled éljünk a boldog örökkévalóságra nyíló, teljes életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése