Ferenc pápa: Ismerjük fel Isten működését a köreinken kívüli emberekben is!
Szeptember 30-án, a vasárnap déli Mária-imádsághoz kapcsolódóan a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy lépjünk túl a „barát-ellenség”, „mi-ők”, „belül és kívül lévők”, „enyém-tied” kategóriákon, és ne beszűkült vallási szemlélettel éljünk.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
vasárnap evangéliuma (vö. Mk 9,38–43.45.47–48) Jézus és a tanítványok életének
egyik nagyon tanulságos eseményét mondja el nekünk. A tanítványok láttak egy
embert, aki nem tartozott a Jézus-követők csoportjához, mégis Jézus nevében
űzte ki az ördögöket. Ezért meg akarták azt neki tiltani. János a fiatalokra
jellemző buzgó lelkesedéssel elmondja a dolgot a Mesternek, mert a támogatását
keresi, Jézus azonban nem ért egyet vele, s így válaszol: „Ne tiltsátok meg
neki! Aki nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem: aki nincs
ellenünk, az velünk van” (Mk 9,39–40).
János és
a többi tanítvány elzárkózást tanúsítanak egy olyan eseménnyel szemben, amely
nem illik bele sémáikba, ebben az esetben egy a Jézus-követők körén kívüli
ember jó cselekedetéről van szó, még ha az jó is. Jézus viszont nagyon
szabadnak mutatkozik, teljesen nyitottnak Isten Lelkének szabadsága előtt,
akinek működését nem korlátozza határ vagy kerítés. Magatartásával Jézus erre a
belső szabadságra akarja tanítani tanítványait és ma minket is.
Érdemes
elgondolkodnunk ezen a jeleneten, és egy kis lelkiismeret-vizsgálatot tartani.
Jézus tanítványainak magatartása nagyon emberi, nagyon általános, és
megtalálhatjuk minden kor keresztény közösségeiben, vélhetően köztünk is. Az
ember jóhiszeműen, sőt buzgón akarná védeni egy bizonyos tapasztalatnak, kivált
karizmatikus tapasztalatnak az igaziságát azáltal, hogy védelmezi az alapítót
vagy a vezetőt a hamis utánzóktól. Mivel ott működik benne a „versengés”
keltette félelem attól, hogy valaki új követőket szerezhet – csúnya dolog ez a
„versengés” keltette félelem –, nem képes értékelni a jót, amit mások tesznek:
nem helyes, mert nem „közülünk való”. Ez szűklátókörű önmagunk körül forgás.
Sőt itt találjuk a prozelitizmus [hívők toborzása] gyökerét is. Az Egyház –
mondta Benedek pápa – nem toborzással, hanem vonzással növekszik, vagyis mások
előtti tanúságtétellel a Szentlélek erejében.
Isten
nagyon szabadnak mutatkozik meg abban, ahogyan önmagát közli velünk, ez pedig
azt a feladatot rója ránk és arra buzdít, hogy változtassunk
magatartásformáinkon és kapcsolatainkon. Ezzel a felhívással fordul ma hozzánk
Jézus. Arra hív, hogy ne gondolkodjunk „barát-ellenség”, „mi-ők”, „belül és
kívül lévők”, „enyém-tied” kategóriákban, hanem lépjünk túl ezeken, és tárjuk
ki szívünket, hogy fel tudjuk ismerni Jézus jelenlétét és Isten működését a
szokatlan és váratlan közegekben és a köreinken kívüli emberekben is. Vagyis
inkább a mutatott jónak, szépnek és igaznak a valódiságára kell figyelnünk,
mint annak a nevére vagy származására, aki azt megvalósítja. És – ahogyan a mai
evangélium további része javasolja – ahelyett, hogy ítélkeznénk másokon,
vizsgáljuk meg magunkat, és megalkuvás nélkül „vágjuk le” mindazt, ami
megbotránkoztathatja a hitben leggyengébb embereket.
Szűz
Mária, aki példaképünk abban, hogyan kell tanulékonyan fogadni Isten
meglepetéseit, segítsen bennünket felismerni az Úr jelenlétének jeleit
közöttünk, felfedezve őt mindenhol, ahol kinyilvánítja magát, a
leghihetetlenebb és legszokatlanabb helyzetekben is. Tanítsa meg nekünk, hogy
féltékenység és bezárkózás nélkül szeressük közösségünket, mindig nyitottan a
Szentlélek működésének széles horizontjára!
A
Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim! Kifejezem közelségemet az indonéziai Celebesz sziget lakosságához,
akiket hatalmas szökőár sújtott. Imádkozom az elhunytakért – sajnos sokan
vannak –, a sebesültekért, és mindazokért, akik elveszítették otthonukat vagy
munkájukat. Az Úr vigasztalja meg őket, és támogassa mindazok erőfeszítését,
akik igyekeznek segítséget nyújtani. Imádkozzunk együtt a Celebesz szigeten élő
testvéreinkért: Üdvöz légy, Mária…
Ma
Marseille-ben boldoggá avatják Jean-Baptiste Fouque egyházmegyés papot, aki
egész életében káplán maradt. Jó példa ő a törtetőknek! A 17–18. században élt,
számos jótékonysági és szociális intézményt nyitott a fiataloknak, öregeknek,
szegényeknek és betegeknek. A szeretet eme apostolának példája és közbenjárása
támogasson bennünket azon igyekezetünkben, hogy befogadjuk a leggyengébb és legszerencsétlenebb
embereket, és osztozzunk velük.
Szeretettel
köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és más országokból érkezett zarándokok!
Külön is megemlítem a spanyolországi Calpe híveit, a salzburgi térségből jött
polgármestereknek és közigazgatásban dolgozóknak a csoportját, valamint a
hallássérült emberek nemzetközi küldöttségét a hallássérültek világnapja
alkalmából.
Köszöntöm
a Sant’Egidio közösség campaniai tagjait, a fucecchiói Shalom Mozgalom
fiataljait, valamint a foggiai és rapallói híveket.
Szép
vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése