Szent
Placidus és társai vértanúk
543 táján egyik éjjel tengeri rablók támadták meg a merszínai monostort.
Akkor éppen látogatóban voltak ott Rómából Placidus testvérei, Eutichus és
Viktorinus, úgyszintén Flávia nevű húga. A kalózok a vendégeket és a
szerzeteseket mind megkötözték. Mindent elvittek, mindent tönkre tettek.
Fláviát csak csoda mentette meg, hogy szüzessége nem lett vad ösztönük
martaléka. De mindez nem volt elég. Pogány vezérük, Mamuka az elvitt holmik
mellé még hitük legnagyobb kincsét is el szerette volna rabolni s a tönkretett
kolostoron kívül még a Szentlélek élő templomait is el akarta pusztítani:
hittagadást követelt. De erre senki sem volt kapható. Most lábuknál fogva
fölkötötték őket s alattuk tüzet gyújtottak, hogy az így támadt sűrű füstben
fulladjanak meg. Majd kezüknél fogva akasztottak föl őket s lábukra nehéz
súlyokat kötöttek. Placidusnak még nyelvét is kivágták s fogait kővel tördelték
ki. A végén azt tették velük, amit Heródes király tett patrónusukkal,
Keresztelő Szent Jánossal: valamennyiüknek fejét vették. Így szenvedett
vértanúságot Placidus és három testvére, aztán Donátus és Firmátus diakónusok,
végül Fausztusz szerzetes és harminc társa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése