Évközi 26. hét hétfő
Mindannyiunknak
van tapasztalata a szenvedésről, ám helyesen gondolkodni és beszélni róla
meglehetősen nehéz. Halálközeli állapot ez, amelyben a test és a lélek
egyszerre van keresztre feszítve, úgyhogy amikor szenvedünk, nemigen vagyunk
képesek még csak gondolkodni sem. Amikor azonban nem szenvedünk, akkor meg már
azért vagyunk képtelenek hitelesen gondolkodni és beszélni róla, mert akaratunk
ellenére elmegyünk a szenvedő mellett – amellett is, aki valaha mi voltunk, vagy
éppenséggel leszünk. Ezért valódi sugalmazottság kell ahhoz, hogy a
szenvedésről hitelesen tudjunk beszélni, s még inkább ahhoz, hogy arról
szólhassunk, hogyan lehet megtalálni a szenvedésben a helyes viszonyulást
Istenhez.
Jób
könyve pontosan erre vonatkozó, Istentől adott, hiteles útmutatás. Jób
megszaggatta ruháit és lenyírta a haját, mint egy nazír, mint egy próféta, mint
aki belépett a legszigorúbb szerzetesrendbe. Igen, a szenvedés szigorú
elkötelezettség, ahol az embernek lehetősége van a legszorosabb kötelékkel
Isten megrendítő misztériumához kötözni magát, vagy végleg elutasítani őt.
Nincs középút. A szenvedés a legradikálisabb döntés meghozatalára kényszerít.
Vagy leborulunk Jóbbal, és elnémulva imádjuk a végtelen fölségű Istent, vagy fellázadunk
ellene, és a poklot választjuk.
Urunk Jézus, add meg kérünk, hogy Isten nevét
ne csak akkor tudjuk áldani, amikor ajándékait tapasztaljuk, hanem akkor is,
amikor szenvedéssel látogat meg minket. Állj mellettünk kegyelmeddel, hogy a
szenvedés idején készek legyük találkozni azzal az Istennel, aki minden emberi
okoskodást túlhalad, s kezében a szenvedés is csak eszköz, mellyel saját
magához akar vonzani minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése