„Ébresszétek fel a világot!” (3. rész)
Ferenc pápa gondolatai a szerzetesélet
mai kérdéseiről – Antonio Spadaro SJ írása
Ferenc pápa 2013. november 29-én mintegy százhúsz
férfi szerzetes elöljáróval találkozott Rómában, majd több órán át válaszolt
kérdéseikre. A Civiltà Cattolica című olasz jezsuita folyóirat
főszerkesztője részletes tudósítást közölt az eseményről. A beszámolót Antonio
Spadaro atya engedélyével öt részben tesszük közzé.
A harmadik részben érintett témák: a szerzetesi képzés
négy alappillérre; kitartó párbeszédre, a nézetek türelmes ütköztetésére van
szükség; a képmutatás, a klerikalizmus az egyik legszörnyűbb rossz; a mai
fiatalokhoz új nyelvezet kell; atyákat, testvéreket, útitársakat kell képezni.
„A képzés kézműves, nem pedig rendőri munkát jelent.”
„A képzés kézműves, nem pedig rendőri munkát jelent.”
Ferenc pápa ezután meghallgat néhány kérdést a képzés
témájáról. Azonnal válaszol, és megjelöli az elsődleges fontosságú dolgokat: „A
szerzeteséletre készülők képzése alapvető fontosságú. A képzés négy
alappillérre épül: spirituális, szellemi, közösségi és apostoli képzés. El kell
kergetni azt az ábrándot, mely szerint a szerzetesi élet menedék és vigasz egy
nehéz és bonyolult »külső« világgal szemben. A négy alappillérnek [vagyis a
négyféle képzésnek] a noviciátusba lépés első napjától kezdve egymáshoz
kapcsolódóan kell zajlania, nem egymás után kell megszervezni őket, és
interakcióban kell lenniük egymással.”
A pápa tudatában van annak, hogy a képzés
problémájával nem könnyű ma megbirkózni: „A mai kultúra sokkal gazdagabb, és
sokkal több benne a konfliktus, mint amelyikben egykor mi éltünk, évekkel
ezelőtt. A mi kultúránk egyszerűbb és rendezettebb volt. Ma az inkulturáció
másfajta hozzáállást kíván tőlünk. Így például: nem lehet úgy problémákat
megoldani, hogy ezt vagy azt megtiltunk. Kitartó párbeszédre, a nézetek
türelmes ütköztetésére van szükség. A problémák elkerülése végett bizonyos
növendékházakban a fiatalok összeszorított fogakkal igyekeznek minden nagyobb
hibát elkerülni, betartani a regulát állandó mosolygás közepette, hogy egy
napon végre hallhassák: »Jól van, letelt a képzési időd.« Ez képmutatás – a
klerikalizmus gyümölcse – az egyik legszörnyűbb rossz, ami létezhet. E nyáron
mondtam már a Latin-amerikai Püspöki Tanács (CELAM) püspökeinek Rio de
Janeiróban: le kell győzni ezt a klerikalizmusra való irányultságot mind a
szerzetesi növendékházakban, mind a szemináriumokban. Összefoglalom egy
tanácsban, melyet egykor fiatalként kaptam: »Ha előre akarsz jutni, gondolkodj
világosan, és beszélj homályosan.« Világos felszólítás volt a képmutatásra. Ezt
minden áron el kell kerülni.” Rióban ugyanis Ferenc pápa a klerikalizmust
jelölte meg azon egyik oknak, amely felelőssé tehető, amiért Isten népében az
„érettség és a keresztény szabadság hiánya” figyelhető meg. (10)
Aztán: „Ha egy szeminárium túl nagy, akkor kisebb
közösségekre kell bontani, külön növendéknevelőkkel, hogy tényleg kísérni
tudják az embereket. A vezető és a vezetett közötti párbeszédnek komolynak,
félelemmentesnek, őszintének kell lennie. Figyelembe kell venni azt is, hogy a
képzési időszakban lévő mai fiatalok nyelvezete eltér a korábbiakétól:
korszakváltást élünk át. A képzés kézműves és nem rendőri munkát jelent. A
szívet kell alakítanunk. Különben kis szörnyetegeket képzünk. És aztán ezek a
kis szörnyek nevelik Isten népét. Na ez az, amitől igazán libabőrös leszek!”
A pápa ezután azt is hangsúlyozta, hogy a képzésnek
nem csupán a személyes növekedésre kell irányulnia, hanem mindig szem előtt
kell tartani a képzés végső perspektíváját is, vagyis Isten népét. Amikor
embereket készítünk fel, akkor azokra kell gondolnunk, akikhez küldetésük szól:
„Szüntelenül a hívőkre, Isten hívő népére kell gondolni. Úgy kell az embereknek
képzést nyújtani, hogy tanúi legyenek Jézus feltámadásának. A növendéknevelőnek
arra kell gondolnia, hogy a képzésben lévő személynek az lesz a feladata, hogy
törődjön Isten népével. Mindig Isten népében, azon belül kell gondolkodni.
Gondoljunk csak azokra a szerzetesekre, akiknek a szíve olyan savanyú, mint az
ecet: ők nem valók arra, hogy Isten népét vezessék. Tehát nem ügyintézőket,
vállalatvezetőket kell képeznünk, hanem atyákat, testvéreket, útitársakat.”
Ferenc pápa végezetül egy további veszélyre is fel
kívánta hívni a figyelmet: „ha egy fiatalt felszólítanak arra, hogy hagyja el a
szerzetes intézményt a képzés során felmerült komoly problémák miatt, s azután
őt felveszik egy szemináriumba, ez egy másik súlyos probléma. Nem olyan
emberekről beszélek, akik elismerik bűnösségüket: mindnyájan bűnösök vagyunk,
de nem vagyunk mindnyájan romlottak. A bűnösöket fogadjuk el, a romlottakat
azonban ne.” És itt a pápa felidézte XVI. Benedek nagy eltökéltségét a
szexuális visszaélésekkel szembeni fellépésre: „szolgáljon példaként számunkra,
hogy a személyre szabott képzést komolyan felvállaljuk, miközben állandóan szem
előtt tartjuk Isten népét.”
JEGYZETEK
10. Jorge M. Bergoglio: Beszéd a Latin-amerikai Püspöki Tanács (CELAM) felelős püspökeinek találkozóján, az általános koordinációs gyűlés alkalmából a Centro de Estudos do Sumaréban, Rio de Janeiro, 2013. július 28.
10. Jorge M. Bergoglio: Beszéd a Latin-amerikai Püspöki Tanács (CELAM) felelős püspökeinek találkozóján, az általános koordinációs gyűlés alkalmából a Centro de Estudos do Sumaréban, Rio de Janeiro, 2013. július 28.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: © La Civiltà Cattolica 2014 I 3–17. (4 gennaio 2014)
Forrás: © La Civiltà Cattolica 2014 I 3–17. (4 gennaio 2014)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése