„Ébresszétek fel a világot!” (5., befejező rész)

Ferenc pápa gondolatai a szerzetesélet mai kérdéseiről – Antonio Spadaro SJ írása

Ferenc pápa 2013. november 29-én mintegy százhúsz férfi szerzetes elöljáróval találkozott Rómában, majd több órán át válaszolt kérdéseikre. A Civiltà Cattolica című olasz jezsuita folyóirat főszerkesztője részletes tudósítást közölt az eseményről. A beszámolót Antonio Spadaro atya engedélyével öt részben tesszük közzé.

Az ötödik részben érintett témák: a szerzetesek és a helyi egyházak közötti kapcsolatok; a szerzetes intézmények karizmáit tiszteletben kell tartani és elő kell mozdítani; a megszentelt személyek nem [pasztorális] segéderők; küldetés a kirekesztettség különféle formái között, a kultúra és a nevelés világában.

A szerzetesek és a helyi egyházak közötti kölcsönös kapcsolatok

Ezután az általános elöljárók a szerzetes közösségek helyi egyházakba történő beilleszkedéséről és a püspökökkel tartandó kapcsolatról kérdezték a pápát: Miként lehet elérni, hogy a különböző szerzetes intézmények karizmáit tiszteletben tartsák, és az adott helyi egyház javára előmozdítsák? Hogyan lehet elősegíteni az egyes karizmák és a keresztény életformák közötti kommuniót mindegyikük nagyobb növekedése és a küldetés lendületesebb kibontakozása érdekében?

Ferenc pápa azzal kezdi válaszát, hogy már sok éve kérik azoknak az irányelveknek a felülvizsgálatát, amelyek a püspökök és szerzetesek közötti kapcsolatokról szólnak. Ezeket az irányelveket (Mutuae relationes) a Szerzetesi Kongregáció és a Püspöki Kongregáció együttesen jelentette meg 1978-ban. A pápa szerint megért az idő erre, mert „az a dokumentum egy bizonyos ideig megfelelő volt, de ma már nem időszerű. A szerzetes intézmények karizmáit tiszteletben kell tartani és elő kell mozdítani, mert szükség van rájuk az egyházmegyékben. Tapasztalatból ismerem – folytatta – a problémákat, amelyek felmerülhetnek a püspökök és a szerzetes közösségek között.” Például: „Ha egy napon úgy döntenek, hogy – mivel nincs elég szerzetesük – elhagyják az egyik általuk működetett intézményt, a püspök hirtelen elég kellemetlen helyzetben találja magát. Nekem voltak ilyen nehéz helyzeteim. Közölték velem, hogy elhagyják az intézményüket, nekem meg fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Egy alkalommal pedig már csak a kész tényeket közölték velem. Ugyanakkor nagyon pozitív esetekről is be tudnék számolni. Mindenesetre: ismerem a problémákat, tudom azt is, hogy a püspökök nem mindig ismerik a karizmákat és a szerzetesek által működtetett intézményeket. Nekünk, püspököknek meg kell értenünk, hogy a megszentelt személyek nem [pasztorális] segéderőt jelentenek, hanem olyan karizmák hordozói, amelyek gazdagítják az egyházmegyéket. Fontos a szerzetes közösségek beilleszkedése az egyházmegyébe. Fenn kell tartani a püspök és a szerzetesek közötti párbeszédet annak elkerülésére, hogy – mivel nem értik karizmáikat – egyszerűen hasznos eszközöknek tekintsék őket.” Ezért a pápa azzal a feladattal bízta meg a szerzetesi kongregációt, hogy ismételten gondolja végig ezt a témakört, és dolgozza ki a Mutuae relationes felújított változatát.

A küldetés határai: kirekesztés, kultúra és nevelés

A kérdések utolsó csoportja a megszentelt személyek küldetésének határait érintette. A pápa gyakran használta ezeket a kifejezéseket: „kimenni”, „elmenni”, „határterület”. Az általános elöljárók tehát azt kérdezték, melyek ezek a határok, amelyek felé el kell indulni: „Miként látja a szerzetesség jelenlétét a világunkban lévő kirekesztettségi formák között? Számos szerzetesi intézmény nevelési feladatot lát el: hogyan látja a szolgálatnak ezt a fajtáját? Mit mondana azoknak a szerzeteseknek, akik ezen a területen dolgoznak?”

A pápa mindenekelőtt kijelenti, hogy a földrajzi határok nyilvánvalóan megmaradnak, és a megszentelt személyeknek készségesen elmozdíthatónak kell lenniük. Ugyanakkor léteznek szimbolikus határok is, amelyek nincsenek előre rögzítve, és nem egyformák mindenki számára, „hanem az egyes szerzetes intézmények karizmája alapján kell megkeresni őket. Vagyis mindent az intézmény saját karizmája szerint kell megvizsgálni. Egyértelműen a kirekesztettségi formák maradnak az elsődleges fontosságú küldetési területek, ugyanakkor szükség van a Lélek fényében történő mérlegelésre. Az első kritérium az, hogy a kirekesztés e helyzeteibe a legjobb, a legtehetségesebb embereket kell küldeni. Nagyobb veszéllyel járó helyzetek ezek, amelyek bátorságot és sok imát igényelnek. És arra is szükség van, hogy az elöljáró kísérje az ilyen területeken dolgozó testvéreket.” Mindig fennáll annak a veszélye, emlékeztetett rá a pápa, hogy elragad minket a lelkesedés, hogy a kirekesztés határterületeire jó szándékú, de azokra a helyzetekre alkalmatlan rendtagokat küldünk. A kirekesztés területét illetően nem szabad döntéseket hozni anélkül, hogy ne lenne biztosítva a kellő megkülönböztetés és a kísérés.

A kirekesztés kihívása mellett a pápa másik két, mindig fontos kihívásra: a kultúra, valamint az iskolákban és egyetemeken folyó nevelés kihívására is kitért. Ezen a területen a szerzetesek hatalmas szolgálatot végezhetnek. Emlékeztetett: „Amikor eljöttek hozzám az atyák a Civiltà Cattolica szerkesztőségéből, beszéltem nekik a gondolkodás frontvonalairól, az egyirányú és gyenge gondolkodásmódról. Felhívtam a figyelmüket ezekre a határokra. Ahogyan a szaléziek rendfőnöke jól tudja, hogy számukra minden Don Bosco álmával, a határterületre kivitt nevelés álmával kezdődött, Don Bosco pedig Patagónia határvidékeire is elküldte rendtársait. Persze más példákat is említhetnénk.”

Ferenc pápa számára a nevelésnek ezek az alappillérei: „ismeretek átadása, cselekvési módok átadása, értékek átadása. Ezeken keresztül adjuk át a hitet is. A nevelőnek azoknak az embereknek a hullámhosszán kell lennie, akiket nevel, fel kell tennie magának a kérdést, hogy miként kell hirdetni Jézus Krisztust egy változásban lévő nemzedéknek.” Azután erősen hangsúlyozta: „A nevelés manapság kulcsfontosságú feladat, kulcsfontosságú küldetés!” És elmesélte néhány Buenos Aires-i tapasztalatát azzal kapcsolatban, hogy külön fel kell készülni azoknak a gyerekeknek és fiataloknak a nevelési környezetbe való befogadására, akik bonyolult élethelyzetben, különösen is bonyolult családi körülmények közül jönnek: „Emlékszem annak a kislánynak az esetére, aki mindig nagyon szomorú volt, de végül elárulta tanító nénijének, hogy mi ennek az oka: »Anyukám élettársnője nem szeret engem.« Nagyon magas azoknak az iskolás gyerekeknek az aránya, akiknek elváltak a szülei. Olyan világban élünk tehát, amely új kihívások elé állít bennünket, melyeket olykor még felfogni is nehéz. Hogyan hirdessük Krisztust ezeknek a fiúknak és lányoknak? Hogyan hirdessük Krisztust egy változásban lévő nemzedéknek? Vigyáznunk kell, nehogy hit elleni védőoltást adjunk be nekik.” (14)

* * *

Három óra elteltével, 12 óra 30-kor a pápa sajnálattal közli, hogy be kell fejeznie ezt a társalgást: „hagyjunk néhány kérdést a következő alkalomra” – mondja mosolyogva. Elárulja, hogy várja a fogorvos. Mielőtt elköszönne a jelenlévő általános elöljáróktól, be kell jelentenie valamit: 2015 a megszentelt életnek éve lesz. E szavait hosszú taps fogadta. A Szentatya mosolyogva néz a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusára és titkárára, és azt mondja: „ők a bűnösök, az ő javaslatuk volt: mindig veszélyes, amikor ők ketten találkoznak”, mire harsány nevetésben tör ki az egész társaság.

Amikor elhagyta a termet, így szólt: „Köszönöm nektek! Köszönöm nektek ezt a hívő tettet, melyről ezen az összejövetelen tanúságot tettetek. Köszönet mindazért, amit tesztek, hívő lelkületetekért és igyekezetetekért a szolgálatban. Köszönet a tanúságtételekért, a vértanúkért, akiket folyamatosan adtok az egyháznak, és azokért a megaláztatásokért is, amelyeket el kell viselnetek: ez a kereszt útja. Szívből köszönöm!”

JEGYZETEK
14. Ferenc pápa még Buenos Aires érsekeként gyakran beszélt nevelési kérdésekről. Erről főleg ezt a könyvet ajánljuk: Scegliere la vita. Proposte per tempi difficili, Milano, Bompiani, 2013.

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: © La Civiltà Cattolica 2014 I 3–17. (4 gennaio 2014)