Urunk megkeresztelkedése
Iz 42,1-4. 6-7; ApCsel 10,34-38; Mt 3,13-17
„Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelje őt”
Keresztelő Szent János hat hónappal idősebb volt Jézusnál. Így rendezte a Gondviselés, így igényelte a zsidó szokásjog, ehhez alkalmazkodtak a próféták is: Harminc éves korban lett az ifjúból férfi, aki már megszólalhatott a saját nevében is, mert igazán felnőttnek tekintették. Így érthető Jeremiás szabadkozása Isten igéje ellen: „Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyerek vagyok” (Jer, 1,6), azaz nem vagyok még harminc éves. Időre volt szüksége Jánosnak is, hogy a júdeai zsidók felfigyeljenek rá, megsejtsék küldetését, majd csoportosuljanak köréje, és végül felkeressék a jeruzsálemi papi vezetők követei kérdéseikkel: „Ki vagy te? Ő megvallotta és nem tagadta és megvallotta: Nem én vagyok a Krisztus” (Jn 1,19-20) János őszinte válaszait hallhatták sokan. Nyilvánossá vált, hogy másnak kell jönnie, akinek csak előfutára a nagy tekintélyű keresztelő. Jézusra fel kellett már figyelnie a zsidó társadalomnak, hiszen nyilvános működésére Atyja csak három évet engedélyezett. „Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám? Jézus azonban azt válaszolta neki: Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot. Akkor engedett neki”. (Mt 3,13-15) Ebből az udvarias megbeszélésből pontosan ezt az egyet kell tisztáznunk nekünk is: Mi az az igazság, amit ott teljesíteniük kellett? Az „igaz” filozófiai értelme ez: Az az igaz, ami megfelel a fogalmának. János maga megadja a saját keresztségének a fogalmát: „a küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért kérdőre vonták: Miért keresztelsz tehát, ha nem e vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? János ezt felelte nekik: Én vízzel keresztelek, de köztetek áll, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó”. (Jn 1,24-27) Mi tehát az a „minden igazság, amelyet illik, amelyet így illik mindenkinek tejesíteni?”Aki felkészíti hallgatóit Jézus fogadására, és ennek egyik jeléül leöblíti őket a Jordánban. Jézus most ezt segíti elő. Jézusnak majd lesz egy keresztsége vízzel és Szentlélekkel (Jn 1,33). Ezt Ő alapítja, miután tizenhat-tizennyolc órát szenved, vérét ontja, aztán keresztre feszítve meghal, hogy megbocsáthassa személyében és megbízottai által is a világ minden emberének minden bűnét azzal a keresztséggel, amit ő rendel el, mint Isten, és amit rábíz azokra, akiket felhatalmaz: „Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Azután ezeket mondta nekik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz (bennem) és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik”. (Mk 16,14-16) a keresztség után elkövetett bűnök megbocsátására ugyanezeknek adott hatalmat ugyancsak a feltámadása után: (Jn 20,21-23) a kulcsok hatalma pedig a legfőbb apostol kezébe került: „Te Péter vagy és én erre a kő-sziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”(Mt 16,18-19)
Iz 42,1-4. 6-7; ApCsel 10,34-38; Mt 3,13-17
„Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelje őt”
Keresztelő Szent János hat hónappal idősebb volt Jézusnál. Így rendezte a Gondviselés, így igényelte a zsidó szokásjog, ehhez alkalmazkodtak a próféták is: Harminc éves korban lett az ifjúból férfi, aki már megszólalhatott a saját nevében is, mert igazán felnőttnek tekintették. Így érthető Jeremiás szabadkozása Isten igéje ellen: „Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyerek vagyok” (Jer, 1,6), azaz nem vagyok még harminc éves. Időre volt szüksége Jánosnak is, hogy a júdeai zsidók felfigyeljenek rá, megsejtsék küldetését, majd csoportosuljanak köréje, és végül felkeressék a jeruzsálemi papi vezetők követei kérdéseikkel: „Ki vagy te? Ő megvallotta és nem tagadta és megvallotta: Nem én vagyok a Krisztus” (Jn 1,19-20) János őszinte válaszait hallhatták sokan. Nyilvánossá vált, hogy másnak kell jönnie, akinek csak előfutára a nagy tekintélyű keresztelő. Jézusra fel kellett már figyelnie a zsidó társadalomnak, hiszen nyilvános működésére Atyja csak három évet engedélyezett. „Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám? Jézus azonban azt válaszolta neki: Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot. Akkor engedett neki”. (Mt 3,13-15) Ebből az udvarias megbeszélésből pontosan ezt az egyet kell tisztáznunk nekünk is: Mi az az igazság, amit ott teljesíteniük kellett? Az „igaz” filozófiai értelme ez: Az az igaz, ami megfelel a fogalmának. János maga megadja a saját keresztségének a fogalmát: „a küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért kérdőre vonták: Miért keresztelsz tehát, ha nem e vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? János ezt felelte nekik: Én vízzel keresztelek, de köztetek áll, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó”. (Jn 1,24-27) Mi tehát az a „minden igazság, amelyet illik, amelyet így illik mindenkinek tejesíteni?”Aki felkészíti hallgatóit Jézus fogadására, és ennek egyik jeléül leöblíti őket a Jordánban. Jézus most ezt segíti elő. Jézusnak majd lesz egy keresztsége vízzel és Szentlélekkel (Jn 1,33). Ezt Ő alapítja, miután tizenhat-tizennyolc órát szenved, vérét ontja, aztán keresztre feszítve meghal, hogy megbocsáthassa személyében és megbízottai által is a világ minden emberének minden bűnét azzal a keresztséggel, amit ő rendel el, mint Isten, és amit rábíz azokra, akiket felhatalmaz: „Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Azután ezeket mondta nekik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz (bennem) és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik”. (Mk 16,14-16) a keresztség után elkövetett bűnök megbocsátására ugyanezeknek adott hatalmat ugyancsak a feltámadása után: (Jn 20,21-23) a kulcsok hatalma pedig a legfőbb apostol kezébe került: „Te Péter vagy és én erre a kő-sziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”(Mt 16,18-19)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése