Francisco de Osuna
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
15. Vess ki mindent, ami akadályoz, a földre szögezve szemedet.
Quitar debe todo estorvo, hincando en tierra los ojos.
A kétféle összeszedettség
Ha könnyedén képesek volnánk arra, hogy szemünket kitartóan az Úrra szögezzük, akkor ez a betű itt fölösleges volna, és a zsoltárossal zengenénk mi is: „Szemeim mindenkor az Úrra néznek”. Akinek azonban nincsenek olyan szemei, mint a sasnak, aki pislogás nélkül bele tud nézni a Napba, annak testi szemeit a földre kell szögeznie, hogy lelki szemei Istenhez emelkedjenek. Ha az összeszedettség imájának követői mélyebben meg akarják érteni ennek a betűnek a bölcsességét, akkor ismerjék fel, hogy a lelki előrehaladáshoz kétfajta összeszedettségre van szükség: az egyik általános, a másik sajátos. Az első egy meggyőződés, amihez olyan erősen ragaszkodnunk kell, mint amilyen erősen tartani kell egy tüzes ló kantárát, hogy visszatartsuk. Ez az általános összeszedettség –állandó virrasztás békés és jól őrzött szívvel, nem törődve emberi dolgokkal. Az összeszedettség épületének első kövét azzal rakjuk le, hogy lelkileg kiüresítjük magunkat, vagyis megvalljuk, hogy szívünknek egyetlen feladata van: közelebb kerülni Istenhez. Jóllehet a főpapok és felelős beosztásban lévők aligha tudják élvezni ezt a kiüresítést, és nemigen tudják lelkükben a nyugalmat elérni olyan gyorsan, mint az egyszerű és a tanult emberek, akiket nem háborgat a tisztségekkel járó zaklatottság, mégis, az elöljárók és más, hivatalos ügyekkel foglalkozók sincsenek teljesen kizárva az összeszedettségből. Ha lelki dolgokban is olyan éles szeműek, és bölcsek akarnak lenni, mint az anyagiakban, akkor ez javukra válhat, bár olyan teljesen soha nem fogják tudni élvezni az általános összeszedettséget és a szív szüntelen kiüresítését, mint mások. Ez az összeszedettség a lélek derűs nyugalma és mérséklete, olyan, mint az elcsöndesült víztükör, belső tisztaságot és harmóniát élvez. Ennek eléréséhez külsőleg is összeszedetteknek kell lennünk, mert az egyik segíti a másikat. Akkor sem kell felhagynod az összeszedettség gyakorlásával, ha kétkezi munkát végzel; belül és kívül igyekezz azt munka közben is megtartani, amennyire lehet, és legyél állandó önmegtagadásban. A gyakorlással ez elérhet egy pontot, amikor sutává leszel a munkában, elfelejtesz dolgokat, már nem tudod olyan jól végezni, mint azelőtt. Még az is előfordulhat, hogy egészen képtelenné válsz a külső tevékenységre, mintha minden munkaképességedet elvesztetted volna, egy gyertyát nem tudsz meggyújtani, sem tüzet rakni vagy kenyeret szelni, mást kell megkérned, hogy végezze el helyetted. Ezen ne lepődj meg, és emiatt ne lépj ki az általános összeszedettségből, mert ez csak egy szakasz, amin a lélek átmegy, mielőbb mindenben elérné a bölcsességet. A sajátos összeszedettség az, amikor titokban visszavonulsz, hogy csöndben imádkozz az Úrhoz, félreteszel minden létező foglalatosságot, hogy egészen az összeszedettségnek szenteld magadat, a figyelem bármiféle megosztottsága nélkül. Olykor arra van szükség, hogy úgy tekintsd, meghaltál minden másnak, semmi nem a tiéd és te sem tartozol semmihez. Kérd, hogy hagyjanak egyedül, mintha soha nem ismerted volna őket, és mondd: „Menjetek el tőlem, mert nem én vagyok az, akit kerestek, nem akarunk semmit egymástól, elég fájdalmat okoztatok nekem máskor, most hagyjatok egészen egyedül”.A sajátos összeszedettségben vonulj vissza szívedbe és hagyj el minden teremtett dolgot két óra hosszáig: egy órát délelőtt, egy órát délután, a lehető legnyugodtabb időben. Ha megteheted, hogy még hosszabb imádságra vonulj vissza titokban, annál jobb, de ha még a két órát is nehezen tudod kiszakítani, akkor legalább az egyik órát használd fel minél jobban, amikor a legkevésbé vagy elfoglalt és azt töltsd el úgy, ahogy jónak látod. A keresztény közösségben az urak, nemesek és a gazdag emberek az összeszedettség mindkét fajtáját élvezhetik. Ebből a kifejtésből hagyjuk ki a világias embereket, mert nekik nem lesz részük Izraelben, és összeszedettek is csak a pokolban lesznek, ahol össze lesznek kötözve, mint egy nyaláb rőzse az örök tűz táplálására. A keresztény közösségben az urak, nemesek és a gazdag emberek, akik kerülik a halálos bűnt, annál jobban fogják tudni gyakorolni az összeszedettség imáját, minél több a szabad idejük, amelyet nem zavarnak az emberi megpróbáltatások és a szegényeket kínzó ínségek. Bár ezeknek a gazdagoknak, akikről beszélek, foglalkozniuk kell birtokaik és szolgáik felügyeletével, de ez nyilván kisebb aggodalom, mert kiadhatnak feladatokat intézőiknek és munkásaiknak, úgyhogy ez napi két-három óránál többet nem vesz igénybe, és a maradék időt lelkük összeszedettségében és az Isten iránti áhítatban tölthetik. Minél több alkalma van valakinek az imádságra, annál inkább számon fogja rajta kérni Isten, hogy hogyan bánt idejével. Akkor majd megértik szavaimat, amiket nem mondtam volna minden jó kereszténynek, ha nem láttam volna, hogy néhányukban tanácsom tökéletesen bevált. Isten a tanúm, hogy nem hazudok, mert ismertem jól menő, gazdag kereskedőket, akik halálos bűn nélkül éltek, és lelkük összeszedettségét a legfőbb szívügyüknek tekintették, és olyannyira profitáltak ebből, hogy én is meglepődtem, és szívem mélyéből dicsértem az Urat, aki nem tesz különbséget emberek között, hanem mindenkit az alapján ítél meg, hogy szíve mennyire kész befogadni kegyelmét. Azért hozom ezt a példát a kereskedőkről, és nem is említek más világi embereket, mert ha beteljesülni látjuk az összeszedettséget olyanokban, akiket a leginkább ellentétesnek gondolunk a lelki élettel, akkor könnyen belátjuk, hogy az be fog teljesedni másokban is, akiknek kevésbé kell mindenféle ügyekbe bonyolódniuk, amelyek elszakíthatnák őket az áhítattól, mert az igazán jámbor emberek ezt tartják a legfontosabbnak. Vizsgálják meg magukat a szerzetesek is, akik az áhítatot fontosnak tartják, és ismerjék fel, hogy szívüket gyakran olyan dolgok foglalják le, amelyek látszólag ezer tallért érnek, míg igazából még egyet sem, hiszen az érték a mi véleményünk tükröződése, és nem a dolgok valódi értéke. Ha valóban megkülönböztetést gyakorlunk, és tudjuk, mit hová kell tenni, akkor Isten romolhatatlan javaihoz képest minden aranyat és ezüstöt annyinak tartunk, mint a homok. A mennyei kincseket kell őriznünk, és szívünket ezek keresésére kell elindítanunk, hogy ezeket gyűjtse. Az a gazdag, aki lelkét és vagyonát Isten szolgálatára ajánlja, akadálytalanul halad az útján Isten felé, mert – ahogy Szent Ambrus mondja – még ha temérdek vagyona is van, szíve nem azt dédelgeti, hanem Istent. Mindkét féle összeszedettségre nagy szükséged van, ha ezen az úton előre akarsz haladni. Van, aki szerint a sajátos összeszedettség az alapvetőbb, mások szerint az általános. Szerintem viszont mindkettőre oda kell figyelni, bár először az általánosról kell gondoskodni, amennyiben ez a belépő a sajátoshoz, és ennek felel majd meg, hogy a sajátos összeszedettségben hogyan fogsz tudni viselkedni. Az általános összeszedettség jobb megtartásához gondold át, amit ez a betű ajánl, amikor arra buzdít, hogy minden akadályt távolíts el az útból, és még ennek módját is megjelöli: szemedet szögezd a földre, mert szemedet, mint a lélekbe vezető legforgalmasabb kaput kell leginkább őrizned. Betűnk nem csupán azt tanácsolja, hogy a földet nézd, hanem hogy erősen szögezd oda tekintetedet, mint a szórakozott emberek, akik gondolataikba merülve meghalnak a világ számára, és mintegy magukon is kívül vannak. Van, aki akkor tud összeszedettebb lenni, ha lehunyja szemét, de ha társaságban vagy, akkor jobb úgy kikerülni a társalgást, hogy a földet nézed, vagy a padlót, vagy más olyan egyszerű pontot, ami nem indít fantáziálásra. Ezzel a módszerrel még egy tömegben is mély összeszedettségben tudsz megmaradni, mert ha szemedet lesütöd és szilárdan egy olyan pontra szögezve tartod, amely sötét és kicsiny, akkor szíved kevésbé akar majd elkalandozni. Meg van írva: „a szemek kevélysége a szív pökhendisége” Ha viszont a szemünk összeszedett, akkor a szívünk egységre jutott, és minél nagyobb a belső összeszedettség, annál inkább vágyakozunk Isten közelségére. Mindebből megérthetjük a bölcs ember tanácsát is: „Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed”Aki mindig arra törekszik, hogy összeszedett legyen, szíve pedig nyugodt, mint a házát magával hordozó csiga, vagy a páncélja alá bújó teknőc, az mindig szívének útjain jár. Ha mással kell beszélnie vagy foglalkoznia, akkor is lesüti szemét, és továbbra is a földet nézi, és belül Istenre és szeretetére figyel, és így sok akadályt el tud kerülni, ami máskülönben elébe tornyosulna. Érvényes rá a bölcs ember szava: „Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt.” Én ezt a verset úgy értelmezem, hogy az uralkodó király az összeszedett embert jelképezi, aki uralja hajlamait és vágyait, hogy mielőbb közel kerüljön Istenhez. Ülve marad ítélő trónján, ami az okosság és a szüntelen önfegyelem, és a leírt pillantásával szétoszlat minden rosszat, ami a szemén keresztül támadná meg, márpedig ez nagyon sok gonoszság, lévén hogy az összeszedettséget fenyegető legnagyobb veszélyek a szemen keresztül érkeznek, és a szemünk okozza, hogy a lélek szétszórja magát külső aggodalmaskodásban. Megváltónk legyen a példa a betűnkben kifejtett tanácsra: a kereszten lehajtotta fejét és Lelkét mennyei Atyjához küldte. Ha ki akarsz tartani a szeretet keresztjén, ami az összeszedettség, akkor hajtsd le te is a fejedet, nézd a földet, hogy lelkedet szabadon küldhesd, immár megtisztultan és mindentől elszakadva, mennyei Atyádhoz, aki szívedben lakik, és aki lélek szerinti imádókat keres. (II. fejezet)
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
15. Vess ki mindent, ami akadályoz, a földre szögezve szemedet.
Quitar debe todo estorvo, hincando en tierra los ojos.
A kétféle összeszedettség
Ha könnyedén képesek volnánk arra, hogy szemünket kitartóan az Úrra szögezzük, akkor ez a betű itt fölösleges volna, és a zsoltárossal zengenénk mi is: „Szemeim mindenkor az Úrra néznek”. Akinek azonban nincsenek olyan szemei, mint a sasnak, aki pislogás nélkül bele tud nézni a Napba, annak testi szemeit a földre kell szögeznie, hogy lelki szemei Istenhez emelkedjenek. Ha az összeszedettség imájának követői mélyebben meg akarják érteni ennek a betűnek a bölcsességét, akkor ismerjék fel, hogy a lelki előrehaladáshoz kétfajta összeszedettségre van szükség: az egyik általános, a másik sajátos. Az első egy meggyőződés, amihez olyan erősen ragaszkodnunk kell, mint amilyen erősen tartani kell egy tüzes ló kantárát, hogy visszatartsuk. Ez az általános összeszedettség –állandó virrasztás békés és jól őrzött szívvel, nem törődve emberi dolgokkal. Az összeszedettség épületének első kövét azzal rakjuk le, hogy lelkileg kiüresítjük magunkat, vagyis megvalljuk, hogy szívünknek egyetlen feladata van: közelebb kerülni Istenhez. Jóllehet a főpapok és felelős beosztásban lévők aligha tudják élvezni ezt a kiüresítést, és nemigen tudják lelkükben a nyugalmat elérni olyan gyorsan, mint az egyszerű és a tanult emberek, akiket nem háborgat a tisztségekkel járó zaklatottság, mégis, az elöljárók és más, hivatalos ügyekkel foglalkozók sincsenek teljesen kizárva az összeszedettségből. Ha lelki dolgokban is olyan éles szeműek, és bölcsek akarnak lenni, mint az anyagiakban, akkor ez javukra válhat, bár olyan teljesen soha nem fogják tudni élvezni az általános összeszedettséget és a szív szüntelen kiüresítését, mint mások. Ez az összeszedettség a lélek derűs nyugalma és mérséklete, olyan, mint az elcsöndesült víztükör, belső tisztaságot és harmóniát élvez. Ennek eléréséhez külsőleg is összeszedetteknek kell lennünk, mert az egyik segíti a másikat. Akkor sem kell felhagynod az összeszedettség gyakorlásával, ha kétkezi munkát végzel; belül és kívül igyekezz azt munka közben is megtartani, amennyire lehet, és legyél állandó önmegtagadásban. A gyakorlással ez elérhet egy pontot, amikor sutává leszel a munkában, elfelejtesz dolgokat, már nem tudod olyan jól végezni, mint azelőtt. Még az is előfordulhat, hogy egészen képtelenné válsz a külső tevékenységre, mintha minden munkaképességedet elvesztetted volna, egy gyertyát nem tudsz meggyújtani, sem tüzet rakni vagy kenyeret szelni, mást kell megkérned, hogy végezze el helyetted. Ezen ne lepődj meg, és emiatt ne lépj ki az általános összeszedettségből, mert ez csak egy szakasz, amin a lélek átmegy, mielőbb mindenben elérné a bölcsességet. A sajátos összeszedettség az, amikor titokban visszavonulsz, hogy csöndben imádkozz az Úrhoz, félreteszel minden létező foglalatosságot, hogy egészen az összeszedettségnek szenteld magadat, a figyelem bármiféle megosztottsága nélkül. Olykor arra van szükség, hogy úgy tekintsd, meghaltál minden másnak, semmi nem a tiéd és te sem tartozol semmihez. Kérd, hogy hagyjanak egyedül, mintha soha nem ismerted volna őket, és mondd: „Menjetek el tőlem, mert nem én vagyok az, akit kerestek, nem akarunk semmit egymástól, elég fájdalmat okoztatok nekem máskor, most hagyjatok egészen egyedül”.A sajátos összeszedettségben vonulj vissza szívedbe és hagyj el minden teremtett dolgot két óra hosszáig: egy órát délelőtt, egy órát délután, a lehető legnyugodtabb időben. Ha megteheted, hogy még hosszabb imádságra vonulj vissza titokban, annál jobb, de ha még a két órát is nehezen tudod kiszakítani, akkor legalább az egyik órát használd fel minél jobban, amikor a legkevésbé vagy elfoglalt és azt töltsd el úgy, ahogy jónak látod. A keresztény közösségben az urak, nemesek és a gazdag emberek az összeszedettség mindkét fajtáját élvezhetik. Ebből a kifejtésből hagyjuk ki a világias embereket, mert nekik nem lesz részük Izraelben, és összeszedettek is csak a pokolban lesznek, ahol össze lesznek kötözve, mint egy nyaláb rőzse az örök tűz táplálására. A keresztény közösségben az urak, nemesek és a gazdag emberek, akik kerülik a halálos bűnt, annál jobban fogják tudni gyakorolni az összeszedettség imáját, minél több a szabad idejük, amelyet nem zavarnak az emberi megpróbáltatások és a szegényeket kínzó ínségek. Bár ezeknek a gazdagoknak, akikről beszélek, foglalkozniuk kell birtokaik és szolgáik felügyeletével, de ez nyilván kisebb aggodalom, mert kiadhatnak feladatokat intézőiknek és munkásaiknak, úgyhogy ez napi két-három óránál többet nem vesz igénybe, és a maradék időt lelkük összeszedettségében és az Isten iránti áhítatban tölthetik. Minél több alkalma van valakinek az imádságra, annál inkább számon fogja rajta kérni Isten, hogy hogyan bánt idejével. Akkor majd megértik szavaimat, amiket nem mondtam volna minden jó kereszténynek, ha nem láttam volna, hogy néhányukban tanácsom tökéletesen bevált. Isten a tanúm, hogy nem hazudok, mert ismertem jól menő, gazdag kereskedőket, akik halálos bűn nélkül éltek, és lelkük összeszedettségét a legfőbb szívügyüknek tekintették, és olyannyira profitáltak ebből, hogy én is meglepődtem, és szívem mélyéből dicsértem az Urat, aki nem tesz különbséget emberek között, hanem mindenkit az alapján ítél meg, hogy szíve mennyire kész befogadni kegyelmét. Azért hozom ezt a példát a kereskedőkről, és nem is említek más világi embereket, mert ha beteljesülni látjuk az összeszedettséget olyanokban, akiket a leginkább ellentétesnek gondolunk a lelki élettel, akkor könnyen belátjuk, hogy az be fog teljesedni másokban is, akiknek kevésbé kell mindenféle ügyekbe bonyolódniuk, amelyek elszakíthatnák őket az áhítattól, mert az igazán jámbor emberek ezt tartják a legfontosabbnak. Vizsgálják meg magukat a szerzetesek is, akik az áhítatot fontosnak tartják, és ismerjék fel, hogy szívüket gyakran olyan dolgok foglalják le, amelyek látszólag ezer tallért érnek, míg igazából még egyet sem, hiszen az érték a mi véleményünk tükröződése, és nem a dolgok valódi értéke. Ha valóban megkülönböztetést gyakorlunk, és tudjuk, mit hová kell tenni, akkor Isten romolhatatlan javaihoz képest minden aranyat és ezüstöt annyinak tartunk, mint a homok. A mennyei kincseket kell őriznünk, és szívünket ezek keresésére kell elindítanunk, hogy ezeket gyűjtse. Az a gazdag, aki lelkét és vagyonát Isten szolgálatára ajánlja, akadálytalanul halad az útján Isten felé, mert – ahogy Szent Ambrus mondja – még ha temérdek vagyona is van, szíve nem azt dédelgeti, hanem Istent. Mindkét féle összeszedettségre nagy szükséged van, ha ezen az úton előre akarsz haladni. Van, aki szerint a sajátos összeszedettség az alapvetőbb, mások szerint az általános. Szerintem viszont mindkettőre oda kell figyelni, bár először az általánosról kell gondoskodni, amennyiben ez a belépő a sajátoshoz, és ennek felel majd meg, hogy a sajátos összeszedettségben hogyan fogsz tudni viselkedni. Az általános összeszedettség jobb megtartásához gondold át, amit ez a betű ajánl, amikor arra buzdít, hogy minden akadályt távolíts el az útból, és még ennek módját is megjelöli: szemedet szögezd a földre, mert szemedet, mint a lélekbe vezető legforgalmasabb kaput kell leginkább őrizned. Betűnk nem csupán azt tanácsolja, hogy a földet nézd, hanem hogy erősen szögezd oda tekintetedet, mint a szórakozott emberek, akik gondolataikba merülve meghalnak a világ számára, és mintegy magukon is kívül vannak. Van, aki akkor tud összeszedettebb lenni, ha lehunyja szemét, de ha társaságban vagy, akkor jobb úgy kikerülni a társalgást, hogy a földet nézed, vagy a padlót, vagy más olyan egyszerű pontot, ami nem indít fantáziálásra. Ezzel a módszerrel még egy tömegben is mély összeszedettségben tudsz megmaradni, mert ha szemedet lesütöd és szilárdan egy olyan pontra szögezve tartod, amely sötét és kicsiny, akkor szíved kevésbé akar majd elkalandozni. Meg van írva: „a szemek kevélysége a szív pökhendisége” Ha viszont a szemünk összeszedett, akkor a szívünk egységre jutott, és minél nagyobb a belső összeszedettség, annál inkább vágyakozunk Isten közelségére. Mindebből megérthetjük a bölcs ember tanácsát is: „Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed”Aki mindig arra törekszik, hogy összeszedett legyen, szíve pedig nyugodt, mint a házát magával hordozó csiga, vagy a páncélja alá bújó teknőc, az mindig szívének útjain jár. Ha mással kell beszélnie vagy foglalkoznia, akkor is lesüti szemét, és továbbra is a földet nézi, és belül Istenre és szeretetére figyel, és így sok akadályt el tud kerülni, ami máskülönben elébe tornyosulna. Érvényes rá a bölcs ember szava: „Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt.” Én ezt a verset úgy értelmezem, hogy az uralkodó király az összeszedett embert jelképezi, aki uralja hajlamait és vágyait, hogy mielőbb közel kerüljön Istenhez. Ülve marad ítélő trónján, ami az okosság és a szüntelen önfegyelem, és a leírt pillantásával szétoszlat minden rosszat, ami a szemén keresztül támadná meg, márpedig ez nagyon sok gonoszság, lévén hogy az összeszedettséget fenyegető legnagyobb veszélyek a szemen keresztül érkeznek, és a szemünk okozza, hogy a lélek szétszórja magát külső aggodalmaskodásban. Megváltónk legyen a példa a betűnkben kifejtett tanácsra: a kereszten lehajtotta fejét és Lelkét mennyei Atyjához küldte. Ha ki akarsz tartani a szeretet keresztjén, ami az összeszedettség, akkor hajtsd le te is a fejedet, nézd a földet, hogy lelkedet szabadon küldhesd, immár megtisztultan és mindentől elszakadva, mennyei Atyádhoz, aki szívedben lakik, és aki lélek szerinti imádókat keres. (II. fejezet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése